2022. szeptember 15., csütörtök

Járom az utam....

No nem macskaköves úton, de nagyjából ugyanazon a nyomvonalon harmincakárhány éve.... Jó ideje nem sétáltam fényképezővel a kezemben errefelé. Pár napja egyik késő délután igen… Családi házas, kertes környék itt a közelemben, szeretem, ismerem. És néha bizony rácsodálkozom dolgokra, miközben felidézem a régi emlékeimet…Hogy megnőttek bizonyos fák… mások meg – pl. a mókusos kerítéskapu – dacára a tulajdonosváltásnak megmaradt…Haltak meg kutyák és lettek újak….szép csendben, de nem észrevétlenül minden változik, én meg öregszem…

 

Már akkor is jártam erre, amikor ők csemeteként ide kerültek

Cica-szépség-versenyre benevezünk

Az öreg mókusos kapu

Nem túl szép, de 30 éve ő se volt még itt. Egy szemétkupac volt a sarkon...

Nem tudok elmenni mellette simogatás nélkül

33 éve majdnem megvettem ezt a házat - azóta se lakja senki...

A sarkon álló fenyő alatt nyugszik (urnában) a volt kert-tulajdonos.

A csirkefarhátat szereti....

Legislegkedvesebb virágaim már nyílnak

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése