Hol a boldogság mostanában ?

Továbbra sem ért el hozzám semmi "öröm-hír" - és megírni-való vidám esemény sincs... (mert a törökországi földrengésről inkább nem is írok - olyan szörnyűek voltak a ma reggel látott képek....) Itt van hát egy aranyos vers - igaz, inkább a macska-kedvelőknek... (bocs kutyások) És tudom, hogy ezt már betettem egyszer régebben valahol a blogba, de nem baj - annyira kedvesnek tartom, hogy szívesen bemásolom másodszorra is.

Aludni így is, úgy csak a testvéremmel együtt jó....

Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.

Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,

vagy egy tépázott fülű csatakandúr,

ki éppen hitvány zsákmányát eszi

egy belvárosi, sötét kapualjban,

vagy egy autó alól pislog ki rád,

vagy elnyúlik az őszi napsütésben –

csak az a fontos, hogy legyen cicád.

Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,

öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.

Akár ajándékba is kérhetsz egyet,

macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és

mi lesz veled, ha nincs cicád?

Ki bújik be, hogy melengessen,

melléd a takaró alá?

Ki dorombol füledbe éjjel?

(mancsát arcodra fekteti)

Ki kelt hajnalban nyávogással,

hogy rögtön enni adj neki?

Ki kaparja a bezárt ajtót,

mikor hazaérsz, ki örül?

Kunkorodó farkkal ki rajzol

nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,

öledbe mászik, éles karmai

behúzva, puha tappancsokon sétál

az életedben. Alig hallani.

Bundájából kipattognak a szikrák,

ágyadra gömbölyödik és dagaszt.

Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,

ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

(Kiss Judit Ágnes verse)