Mert hát mi másnak is nevezhetném, hogy a netről kikerestem egy fényképész nevét...(mert a testvéremtől egy képet szerettem volna kinagyíttatni, a számítógépemről levéve, papír-alapra)…és csak azért választottam, mert a közelemben lakik. Gondoltam, ha elkészül a kép, csak „leugrom” hozzá.
Reggel megírtam az E-mailt, elküldve a képet. Délben csörgött a telefonom, hogy kész a kép.
Köszönöm, jövök érte perceken belül. Miért hol vagyok ? Mondom pár háznyira lakunk egymástól. Mire ő: hát akkor felhozom…
És felhozta.
És nem egy képet, hanem hármat.
És nem engedte kifizetni.
Hát sírtam. Mit is tehettem volna mást…..és megköszöntem.
Még ma se nagyon akarom elhinni, hogy ebben a megbolondult világban történhetnek ilyen csodák….
(Nem merem, akarom ide leírni a nevét, de ha megbízható fotós kell valakinek, elárulom az elérhetőségét...)
Örülök, hogy neked is olyan szerencséd volt ezzel a kedves fotóssal mint nekünk a Mennyország körúton :)
VálaszTörlésEbben az egyre közönyösebbé váló világban szinte csoda-számba érzi az ember az efféle történést....
Törlés