Véletlen (?)

Tulajdonképpen másvalamit kerestem a verses könyvespolcomon, de hát "véletlenül" épp itt nyílt ki kezemben az egyik könyv.  Nekem úgy rémlik, mintha már olvastam volna ezt a verset néhány alkalommal...

Dsida Jenő: ALÁZATOS, KÖNYÖRGŐ ZSOLTÁR 

Jóságos Isten, áldott szívű kertész, 

ki minden reggel átsétálsz a kerten, 

akit csodálunk gyökereket verten, figyelj: 

egy dudva zsoltárt énekel! 

Jóságos Isten, áldott szívű kertész 

 Szirmaim nem szép, pompás csillagok; 

csak egy tövises, csúf növény vagyok, 

lekonyult, béna, bús, haszontalan. 

Dudvának hínak. 

Mindenek gyűlölnek: megtűz a nap 

és kínoz a hideg, mert nincs gyümölcsöm

soha senkinek, s én – mégis élni, élni akarok! 

Mert, látod, mégis szép a madárének 

és mégis szép a tavasz, illat, fű, rög, 

s a kis méhecske énnekem is zümmög 

és élni, élni, élni akarok! 

Jóságos Isten, áldott szívű kertész! 

Nekem nem árthat, aki örömest öl, 

Csak Te ne bánts, ne tépj ki gyökerestől: 

a kis dudvának legyen irgalom! 

A fájón-édes élet napjai legyenek 

mind-mind kiürített kelyhek, 

s Te légy, akinek zsoltárt énekeljek, 

míg lassudan a kerten áthaladsz! 

S a kis, szomorú, mihaszna dudvára 

– kérlek Istenem: – olykor rátekintsél, 

s az több lesz neki minden drága kincsnél. 

Ne tépj ki Uram! Élni akarok!

Talán kár is elrontanom ennek szép versnek a hangulatát - de ijesztő hírek dőlnek rám a televízióból....

Istenem, ne csak a "kis dudvának" legyen irgalom ! Béke, béke kellene már végre, nem naponta újabb és újabb háború, öldöklés, szenvedés.

Vagy talán egy nagy nagy vihar kellene, ami lesodorná az emberisé 99 %-át és akkor a maradók talán észhez térnének és másképp kezdenének élni. 

Nem tudom, mi felé megyünk....