...csak magamnak, magamtól, mert emlékezni jó, még ha fáj is....
(1. A ház képe 1950 körül, amikor még mi laktunk benne - sajnos semmilyen más képem sincs ebből az időből. 2-3. A másik kettő már az új tulajdonosok idejében, a kibővítés után készült...)
(A kis piros x jelzi a költözésünk utáni "toldást".)
Kun Magdolna - Ha megtehetném...
Ha megtehetném, én mindig gyermek lennék.
Mikor felkel, a Nap, elindulnék, este hazamennék.
Aztán elmesélném szüleimnek hol és merre jártam,
és utam során mi volt az, amit megcsodáltam.
Elmesélném nekik, hogy akkor még voltak emberek,
akik utam során megkérdezték merre is megyek,
és megkérdezték, nem fázom-e, nem vagyok-e, éhes,
mert Ők szívesen adnak nekem segítséget.
Elmesélném azt is, hogy nekem sosem kellett félnem,
akárhol is jártam, bármerre vitt léptem,
mert az emberek mind ismerték, tisztelték egymást,
és egymás családját is nagyon vigyázták.
Ma már felnőttként álmodom gyermekkoromról,
és arról, hogy az a régi élet, akkor milyen volt,
hogy mennyivel másabb volt a világ, és az emberek,
és hogy mily sokat ért a tisztelet és szeretet.
Hiányzik a régi világ, az otthonom, a házunk,
a gyermekkori pajtások, kikkel, erre-arra jártunk,
és hiányzik az egész utca, és minden egyes szomszéd,
aki széppé varázsolta gyermekkorom létét.


Vivien: Ez tényleg csodás gyerekkor lehetett ilyen mesés helyen...
VálaszTörlésSokszor gondolom, kár, hogy "elveszett" és legalább ennyiszer, hogy hálás vagyok azokért az évekért, melyeket itt tölthettem....és néha tényleg csodálkozom, hogy ennyi x év után milyen kristály-tisztán emlékszem minden apró részletre...
TörlésSzép helyen laktál, megható ez a vers ! Valóban egészen más volt a világ az emberek egymáshoz nem voltak ilyen közömbösek .
VálaszTörlésBizony, sokszor azt gondolom, ez volt a "földi Éden" mert az elmúlt 80 évben sem találtam ehhez fogható helyet, helyszínt, ahol élni szerettem volna....És hogy milyen volt a világ ? MÁS volt... Lehet, hogy primitívebb, de talán kicsit jobb.....bár néha ebben is kételkedem.
TörlésDe szép nagy házban laktatok, és milyen szép környezetben! Nagyon jó lehetett itt gyereknek lenni!
VálaszTörlésIgaz én sem panaszkodhatom, szerettem otthon lakni a szép kertes házban. Most is nagy örömmel utazom mindig haza. Itt Óbudán itt vagyok itthon, szeretek is itt lakni, de az otthon mindig a gyerekkori otthonom marad...
Igen, ez a jó megfogalmazás, hogy a gyerekkori mindig az "igazi otthon"....Oda születtél, ott ismerkedtél meg a világgal - és ez rengeteget számít. Nagyon szerettem a régi házunkat, az eladása után évtizedekig még az utcába se mentem vissza, annyira fájlaltam az elvesztését.És hát ha valamiért, akkor az ott eltöltött évekért végtelenül hálás vagyok a Sorsnak !
Törlés