Origami

@x kérésed parancs ! : -)


Én valahogy erről is lemaradtam. (értsd: origami elsajátítása…)

Tudásom megállt a csákó-csónak-repülő hajtogatásnál, habár meg kell valljam, a csónakhajtogatás szenvedélyemmé vált. Éttermi számla, parkolójegy, és sok, unatkozó-kezem-ügyébe kerülő papír végezte már csónak formájában. Úsztattam a Balatonon, a Dunán, Orfűn a Vízfő forrásnál, a Melegmányi völgyben, Calais-nál a car-ferryre várva, és valahol Szibériában (ez volt a távolsági-hajó-csúcs : -)) valamelyik erőmű tároló-tavában, az Adrián, sorolhatnám még…és mint legkedvesebb emlékem: otthon hajdanában, a nyári melegben, az udvarba kirakott és nekünk gyerekeknek strandként üzemelő, bádog fürdőkádban.
Épp ezért, mert  nekem e téren teljesen hiányos a tudásom, mindig ámulattal néztem azokat, akik semmi perc alatt békát, meg a csoda tudja miféle jópofaságokat tudtak hajtogatni. Később ezt már az oviban és az iskolában is tanították, ha jól tudom – de hát én erről (is) lemaradtam.
Azonban origami kiállításon még sosem jártam, s most sajnálom kissé, mert amit én itt (Civil Közösség Háza) láttam, attól szemem szám tátva maradt. Vagy fél órát nézegettem a nagy asztalnyi csodát – és egyszerűen képtelen vagyok agyilag felfogni, miképp lehet ilyesmit egy papírfecniből kivarázsolni. Gyönyörűek, és ha valaki szereti, értékeli az efféle művészi kézügyességet, ki ne hagyja ezt a kiállítást !
A Pécsi Origami fesztivál további programjairól itt olvashatsz: http://www.pecsiprogramok.hu/program.php?id=3358

Csík Jenő kiállítása

Kedves blogolvasó, javaslom kezd itt a mai napot:  

https://csikjeno.wixsite.com/csikjeno

Egy tehetséges és mégis szerény alkotóval ismerkedhetsz meg.
Az ember sétál egy patakban, kavicsok között, s egyszer csak felbukkan egy varázslatos alakú, színű kő. Én biztos felveszem hazaviszem, mert első látásra megkedveltem.
Így vagyok ezekkel a ma látott képekkel is. A Sétatéren, a Civil Közösségek Házában látható a kiállítás. Belépés ingyenes, aki pécsi, ajánlom, látogassa meg. Más érdekesség/szépség is várja itt, de arról majd holnap mesélek, s mutatok képeket.

Az alábbiak Csík Jenő japán fametszetekről készült akvarell reprodukciói.

21 „EKF halott”

Gondolom mára már mindenki értesült a duisburgi tragédiáról. Az én TV csatornáim mindenesetre tegnap, de még ma reggel is tele voltak ezzel a szomorú hírrel. Fogalmam nincs, a magyar média mit írt/mutatott/mondott az esetről, valójában nem is nagyon akarnám a sztorit én is újra elmesélni - csak mivel ma reggel volt egy nagyon érdekes beszélgetés egy pszichológussal, röviden mégiscsak írnék a dologról.

Először önző módon magammal kezdem, végigpergettem 6,5 évtizedemet és próbáltam összeszedni, hogy hol, milyen „nagy” rendezvényeken voltam ez idő alatt? Természetesen ifjúságom meghatározó nagy rendezvénye volt a május 1-i felvonulás. Azok viszont kellő „ellenőrzés” alatt kerültek megrendezésre, nem hinném, hogy ilyesféle eset megtörténhetett volna. Tini és fiatal felnőtt koromban sosem voltam beat/rock koncerten, életem első ilyen eseménye (beszámoltam róla) egy mohácsi, Duna parti zenés rendezvény volt 2 évvel ezelőtt - de ott is elegendő tér állt a résztvevők rendelkezésére. (Igaz, ha jól belegondolok, itt már azért fennállt annak a lehetősége, hogy ha valami miatt a mólón nem lehet közlekedni, akkor bizony nem lett volna más „menekülési útvonal” csak a Duna.)
Sporteseményekre /meccs/ soha nem jártam. Színházba viszont igen, hangversenyre és moziba is – hát tény, ha egy ilyen méretű, zárt helyen tör ki a pánik, az bizony akárhogy is végződhet. Tavaly egy szabadtéri hangversenyen és egy színházi előadáson, idén meg az EKF szabadtéri rendezvényei közül voltam néhányon. Ezzel aztán kb. ki is merült a listám.
Be kell valljam ez utóbbiak esetében feszélyeztek/idegesítettek a körülöttem állók. Egyik rendezvényen sem maradtam ott végig.
Egy biztos, sosem szerettem a zsúfolt helyeket, ott, ahol a saját személyes testi szférámon belül kerülhettek idegen emberek. Meglehet, ez a magyarázata, hogy nem tudtam sok helyszínt felsorolni.

Azt, hogy egy, a szombatihoz hasonló Love Parade”-szerű rendezvényen én valaha az életben megjelenjek, azt teljes egészében kizárom. Persze az emberek egy része, s talán főképp a fiatalok nem egészen így gondolkodnak – el is ment 1 milliónál több ember a 35 fokos melegben. A tegnapi sajtótájékoztatón, meg azóta is persze, megy az egymásra mutogatás: ki volt a hibás ?
Bemutattak iwiwes, facebookos meg twitteres közösségi oldalakról már napokkal előbb írt szövegeket – az „egyszerű” civil emberek között már akkor is voltak, akik félve gondoltak arra az eshetőségre, hogy valami esetleg mégis félresikerülhet, ha összeverődik és ellenőrizhetetlenné, kezelhetetlenné válik egy ekkora tömeg. Hát ez bejött…

Egyébként a Love Parade fesztiválokat csaknem 20 éven keresztül Berlinben tartották, a rendezvény 2007-ben költözött át a Ruhr-vidékre. 2007-ben Essen városa volt a rendező, 2008-ban pedig Dortmund, 2009-ben viszont Bochum a rendezést lemondta. A hatóságok ugyanis úgy értékelték, hogy a város nem rendelkezik elég nagy területtel a várhatóan több mint 1 millió zenerajongó befogadására. Duisburg vállalkozott a 2010-es megrendezésére… A sajtótájékoztatón egyébként a főrendező bejelentette, hogy soha többet nem lesz Love Parade. Ezt meg is értem…

Amúgy meg a pszichológusnak volt egy jó mondása ma reggel:
„Az emberek mind ösztönösen helyesen gondolkodtak és cselekedtek.
Ki akartak törni szorult helyzetükből.
A baj csak az volt, hogy ezt egyszerre tette több tízezer ember…”

Hát tanuljon belőle mindenki…

Kép: http://www.origo.hu/nagyvilag/20100725-19en-haltak-meg-a-duisburgi-love-paradeon.html
EKF-ről itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pa_kultur%C3%A1lis_f%C5%91v%C3%A1rosa

Mecseki körutazás

Ma hajnali ötkor arra ébredtem, hogy mintha nem csak a ventillátor lapátja mozgatná a levegőt ! S tényleg – szép csendesen ideért a hidegfront. Meglebbentette a függönyöket, pici esőt is hozott. Végre – mondom, mert tényleg az ilyen hosszantartó hőség nem európai embernek való. Én legalábbis nagyon szenvedtem tőle.

Mára egy kisebb kirándulás volt betervezve pesti ismerőseimmel, melyre igencsak örömmel vállalkoztam, mert szívemnek kedves vidékeket kerestünk fel.
Orfű volt az első állomásunk, szerencsések voltunk, mert bár már a (sajnos lezárt) kilátótól láthattuk a Ny felől közeledő front újabb felhőcsapatát, s a benne cikázó villámokat, annyi időnk azért az eső megérkezése előtt volt, hogy lemenjünk a rétre, megnézhessük a vízimalmot, a Vízfő forrást, ifjúságom szép barlangos kalandjainak helyszínét és mellette a régi „vízmű-gombát” .

Körbejártuk a Pécsi tavat is, kiszálltunk a gátnál, s ettünk egy fagyit a strand büféjében. Megnéztük újra Orfű (Mecsekrákos) főterén a napórát, a kemencés házat a madárijesztőkkel, és a kis Szt.Márton kápolnát.

Újra jött egy kis eső, de nagyon hamar átszáguldottak felettünk a felhők. Ám, hogy a mai napra rendelt esőadagnak nincs vége, azt jósolták az égbolt Ny-i oldalán tornyosuló, tipikus frontfelhők.

Hazafelé a Magyarhertelend-Barátúr-Magyarszék útvonalat választottuk. Az idő rövidsége és bizonyos fokig tán lustaságunk miatt is úgy döntöttünk, hogy a Napszentély kilátóhoz nem mászunk fel, csak messziről fotóztuk. Benéztünk viszont Sikondára, ahol egy esküvői pár fotózásának lehettünk szemlélői. Bementünk Komlóra is, és a „Halálúton” (ahol olyan sok motoros vesztette már életét), illetve a Tripammer-Kozári kőbánya-Lapis-Mandulás-Székely B. útvonalon kacskaringóztunk hazafelé. Közben újra utolért bennünket egy jó nagy zápor. Hogy milyen meleg volt az eső előtt, azt mutatja a fotó, amin láthatod, „gőzölög” az úttest.

Nagyon jó, laza kis nap volt, örülök, hogy újra végigjárhattam ezeket az ismert és kedvelt helyeket.