Tettye video

Mára valami kis könnyűt ajánlok, különös tekintettel arra, hogy közeledvén a húsvéthoz, nagyhirtelen megsokasodtak az itthoni feladataim s nincs időm/türelmem a gép előtt pocsékolni a drága perceket : 

Csak úgy elgondolkodtam: a XIX. szd. többet tudott rombolni, mint az előtte lévő két-három…

Lásd még:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Tettyei_romok

Buszon

Nem szoktam hallgatózni – de aki buszon utazik, akaratlanul is fültanúja lehet néha különös mondatoknak. A tegnapi se volt egy nagy szpícs, de leírom, mert dokumentálni akarom 2011. áprilisát az utókornak.

Két középkorú, fáradt arcú, nem a felső vezető réteghez tartozó hölgy (inkább nő)  beszélgetett. Amennyit az ülésemről való felállás és a leszállás közötti alig egy percben hallottam, a következő volt:

„És a……….(név nélkül, csak egy jelzős szerkezettel meghatározva az egyént) most még külön testőröket is kap. Mi meg küldjük el a konyhásokat, mert központi konyha lesz. Nem elég, hogy most emelték a befizetést, de még azt is kiadták, hogy a heti 6szori gyümölcslé helyett csak másnaponként adhatunk a gyerekeknek, és a 10 dk gyümölcs helyett elég 7 dk is.”

Hazafelé ballagva elmeditáltam kicsit ezen a pár mondaton.

Esetleg ti is ?

P.s. Kétségtelen, hogy az azért haladásnak könyvelhető el, (legalábbis az ötvenes évekhez képest), hogy mindezt a buszon  hangosan ki lehet (még) mondani.

Ferencesek utcája

Valamit „elnéztem” a programok között,  és potyára mentem a Kisgalériába, ott az egyik kiállítás már bezárt, a másik meg még ki se nyitott.

Gondoltam, akkor benézek a Kortárs galériába – no, az meg anyagbeszerzés miatt épp zárva volt. Így hát nem maradt más hátra, mint a Ferencesek utcája nyitott udvaraiban leskelődtem és fotóztam. Gyűjteményemet szaporítandó persze, hogy kapukat is : - )

Néhány kép ezek közül: 

A Jókai utcában lefelé jövet megállapítottam, hoy Gyuri bácsi írógépjavító boltja helyén egy ronda tetováló-üzlet van, ill. a szegény Mátyás királyt még mindig letojják a galambok... 

PGD Preimplantációs genetikai diagnosztika

Kép: http://kitekinto.hu/kep.php?id=30453%22%22%22%22%22%22

http://pgd-center.hu   

Rágom itt magam napok óta, ugyanis hallottam egy riportot, melyben a címben jelzett téma kapcsán arról volt szó, hogy „etikus-e”  ha a hibás géneket kvázi kiselejtezik ?

Nézzük először, mi is az etika ?

„...A filozófiai etika nem ad konkrét szabályokat a társadalmi életre, nem bizonyos helyzetekre ad tanítást, hanem általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait, amelyek belsőleg is kötelezik az embert. Nem a szokásaink és a hagyományokhoz való alkalmazkodás lesz a helyes cselekvés elve, hanem az a cél, amelyben megtalálni véljük az emberi létezés értelmét...” (wiki)

Másodjára azon érdemes elgondolkodni, hogy ha van valami jobb lehetőségünk a „rossz”-nál, (bármilyen esetben) akkor azt  kötelező-e, lehet-e, avagy tilos használni/alkalmazni ?

Az én megközelítésemben az emberi élet értelme az értelmes emberi élet. Bocsánat, hogy ilyen fura mondatot írtam, de én ezt, és így gondolom. Az ember „egésznek” lett kigondolva/teremtve és azt hiszem, csak mint „egész alkotás” képes egész emberként élni.

Nem tartom/hiszem magam mindentudó embernek, de az a véleményem, hogy amennyiben lehetőségük van ép, egészséges embereket a világra segíteni, akkor ezt kell tenniük  az orvosoknak. Igenis nézzék meg beültetés előtt azt a sejtet és ha hibás, akkor  ne „hozzanak létre” belőle egy hibás embert !

Kétségtelen, hogy ha elfogadjuk az evolúciót a „teremtéssel” szemben, akkor az, hogy én ma itt verem a klaviatúrát, valamilyen szinten milliárdnyi génhibának köszönhető. Cianobaktériumból aranyosfodorka….

Csak azt nem látom át ésszel, hogy egy súlyos betegséggel, minden tekintetben hátránnyal születő embernek hol van a helye ebben a folyamatban ?   A/B/C/D génhiba előny lehet majd esetleg a Marson való életnél ? Mert a földi életben egyelőre minden génhiba csak hátránnyal jár.

Bizonyára megoszlanak a vélemények a témában, de épp ezért nekem is lehet véleményem, s az enyém a fenti.  Kár, hogy nincsenek körülöttem olyan emberek, akikkel egy este erről a témáról el lehetne vitatkozni. Kíváncsi lennék mások álláspontjára ez ügyben….

Egy kis olvasnivaló még a témához:

http://www.playdecide.eu/node/1182

Érdemes végiglépkedni a fejléc rovataim:

Basics   Info cards    Issue cards   Story cards    Policies   Advanced

A téma Németországban:  http://kitekinto.hu/europa/2011/01/14/genetika-vita_razta_meg_nemetorszagot

Véleményalkotás előtt azonban  itt is érdemes körülnézni:    http://www.rirosz.hu/modules.php?name=Encyclopedia

*******************************

Némiképp a témához kapcsolódik az alábbi anyag is, eredetije már nem olvasható a neten- ez egy, a Google által tárolt régebbi anyag. Ezen is lehet morfondírozni….

Abortumból petesejt-donor?

A terhesség második vagy harmadik harmadából származó abortumok petesejt-donorok lehetnek. Kitaláltak egy olyan módszert, amelynek segítségével belőlük petesejtek nyerhetők, és amely módszer nem mellesleg, rengeteg etikai kérdést vet föl.

Urbancsek János szülész-nőgyógyász, egy meddőséggel foglalkozó konferencián hallotta az erről szóló előadást.

Urbancsek János: - Annyira meglepő ez nem volt számunkra, ugyanis szakmai berkekben ez a probléma már korábban is felmerült, de valóban, ezen a madridi kongresszuson az elmúlt hét végén tartottak előadást izraeli és holland kutatócsoport munkatársai ebben a témában. Annyit mindenképpen el kell mondani, hogy ez a kutatás még rendkívül kezdeti stádiumban áll. A tüszőérés és benne a petesejt érés rendkívül bonyolult, hosszú folyamat és ennek a folyamatnak a kezdetét, ami tulajdonképpen a magzatok petefészkében levő tüszőkben zajlik le, azt igazából még nagyon kevéssé ismerjük. Tehát nem igazán tudjuk azt, hogy ezek milyen hatásokra fognak tovább növekedni és jutnak el a megrepedésre alkalmas tüsző stádiumig és ezen bemutatott kísérletekben is csak arról volt szó, hogy sikerült ezeket a magzati petefészekből származó tüszőket szervezeten kívül tovább fenntartani és bizonyos hormon termelésére bírni. De igazából lényegi továbbfejlődést még nem sikerült eddig elérni.

Gimes Júlia: - Tehát azt az állapotot, ami egy asszonyban van és ami alkalmassá teszi az ő petesejtjét a megtermékenyülésre, azt még nem sikerült előállítani.

Urbancsek János: - Ezekben a kísérletekben elért eredmények ettől még távol vannak.

Gimes Júlia: - Nem tudom, hogy a gyógyító vagy a meddőséggel foglalkozó szakember számára mit jelent ez a hír. Engem azért borzasztott el, mert durván úgy is meg lehet fogalmazni, hogy eljön az az idő és tulajdonképpen elvileg mindegy, hogy ez két év, három év vagy öt év, amikor abortumoknak gyereke születhet.

Urbancsek János: - Igen, valóban itt erről van szó és minket is elborzaszt ez az ötlet. Az egész probléma, ami előhívta ennek a kutatásnak az elindítását az volt, hogy egyre nehezebb adományozott petesejthez hozzájutni. A meddőségi esetek egy bizonyos hányadában, ez szerencsére viszonylag kis része a meddőségi eseteknek, a meddőség oka az, hogy nem áll rendelkezésre petesejt. Ilyenkor mindenképpen idegen petesejt felhasználására van szükség. Azonban az idegen petesejtnek a biztosítása nem rizikómentes a petesejt-adományozó szempontjából, Ugyanis egy hormonstimulációs kezelésben kell részesítenünk, illetve ezt követően szintén nem rizikómentes műtéti beavatkozás útján kell ezeket a petesejteket leszívni.

Gimes Júlia: - Tehát tulajdonképpen egy ilyen adományozó majdhogy nem keresztülmegy azokon a procedúrákon, amiken valaki olyan, aki lombikbébit akar.

Urbancsek János: - Igen, pontosan erről van szó, kevesen vállalják. Illetve a másik lehetőség volna, hogy az úgynevezett szám feletti petesejteket adományozás céljára felajánlani. Ez pedig azért nem olyan egyszerű, mert egy adott szervezeten kívüli megtermékenyítésben résztvevő nőnél, ha több petesejtet nyerünk, mint ahány embriónak a beültetését remélhetjük, akkor is meg kell termékenyíteni minden petesejtjét azért, hogy abból minél több optimális szerkezetű embrió álljon rendelkezésünkre. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy asszonyom, önnek tíz petesejtje van, ebből adományozzon ötöt, ugyanis ezzel az ő teherbeesésének az esélyeit csökkentjük. Ez is egy ok, ami miatt az adományozott petesejtek száma valóban világszerte kevés.

Gimes Júlia: - És tulajdonképpen orvosi szempontból az abortumokból származó petesejtek megoldást jelenthetnek? Mert ugyanazokat az etikai problémákat vetik föl, amelyekről manapság sokat beszélnek. Például, hogy embriókból lehet-e, szabad-e őssejteket nyerni és azokat kísérleti célokra felhasználni, hiszen itt is fennáll annak az esélye, hogy embriók azért keletkeznek, hogy belőlük petesejtet nyerjenek, petesejteket áruljanak és a többi.

Urbancsek János: - Igen, a petesejt adományozás önmagában is etikai és jogi szempontból sikamlós terület. Azonban ha az adományozott petesejtet még terhességmegszakításból származó magzatok petefészek-szövetéből állítjuk elő, ez nyilvánvalóan még inkább bonyolítja etikai és jogi szempontból ezt a kérdést. Ugyanis képzeljük el, hogy ily módon fogant gyermek genetikai anyja egy abortum volt és ez azt hiszem, hogy igazából még be nem látható következményekkel járhat olyan szempontból is, hogy tudnunk kell azt, hogy a terhesség megszakítása - és főleg a második harmadik trimeszterbeli terhességmegszakításokra - általában orvosi javallat alapján kerül sor. Tehát valami olyan fejlődési rendellenesség, olyan, akár kromoszóma betegség kerül kimutatásra, hogy meg kell szakítani a terhességet és esetleg a nyert petesejt ezt a fejlődési rendellenességet vagy akár kromoszóma elváltozást tovább örökíti, mintegy szándékosan továbbvisszük a megszületendő gyermekbe ezt az orvosi problémát. Az aztán már tényleg a krimi, amikor esetleg egy terhesség olyan célból kerül megszakításra, hogy a magzat petefészek-szövetét ilyen célra felhasználják.

Gimes Júlia: - Hogyan fogadták a konferencián ezt az előadást? Vannak-e olyan hangok, hogy jogilag, etikailag ezt a dolgot valahogy szabályozni kéne, hiszen a gyakorlatból tudjuk, hogy a fejlődés nem állítható meg és amit meg tudnak csinálni, azt meg is csinálják.

Urbancsek János: - Igen, nyilvánvalóan megoszlanak a vélemények szakmai körökben is, jócskán voltak olyan tulajdonképpen elvakult, csak a problémának a tudományos részét néző kollégák, akikben etikai problémák nem merültek fel ennek kapcsán. Azonban magam is beszéltem az előadást követően egy angol kolleganővel, aki különös előszeretettel foglalkozik a meddőségi kezeléseknek az etikai, jogi kérdéseivel és ő is sokkoló hírként értékelte ezt a beszámolót és Angliából, a kongresszusról hazatérve azon fog tevékenykedni, hogy a törvényhozás lehetőség szerint bizonyos határok között tartsa az ilyen jellegű kísérleteket.

2003. július 24.

A boldogság relatív

 

Kép:  http://www.boston.com/bigpicture/2011/04/japans_crisis_one_month_later.html

Fogalmam nincs, hogy a magyar TV mennyit foglalkozik mostanában a Japánban történt és történő eseményekkel, de az én német csatornáimon mindennaposak még most is a híradások, felbukkannak eddig nem látott videók, téma nem csak az atomerőmű katasztrófája, hanem az emberek hétköznapja is.  A sosem felejthető képek közül csak egy az, melyen egy óriási tornaterem látható, kosarakkal teli, és a kosarakban minden, még használható/felismerhető, a romok között talált holmi. Iskolai könyvtől, fotóalbumon át, teddimaciig és valami csoda folytán épen maradt porcelánbögréig…

(Csak úgy zárójelben, elgondolkodtam, a vörösiszap katasztrófa után volt-e valami ilyesmi ?

Hogy a mentők/takarítók, nem rátapostak egy fotóalbumra, hanem felemelték, mert gondoltak arra, valakinek esetleg ez az egyetlen épen maradt emléke a múltjáról…)

A bigpicture-ben megint szívszorító és elgondolkodtató képek jelentek meg, akit érdekel, itt megnézheti: http://www.boston.com/bigpicture/2011/04/japans_crisis_one_month_later.html

A képet itt fent, amit kiválasztottam a sok közül,  elég sokáig néztem, magamba szállva, és ismételten kellőképp hálát adva azért, amim nekem van.

Tulajdonképp azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magamat, mert már egész fiatal korom óta él bennem ez a „lefelé-hasonlítás képessége”. Kicsit fura szó, de én így neveztem el azt az érzést, ami lehetővé teszi, hogy  bármi történjen is velem, többnyire képes vagyok egy nálam rosszabb, nehezebb helyzetben lévőt  elképzelni, akihez képest az én (esetleg nyomorúságos) szituációm még mindig egy fokkal jobb…

Szóval lehetnek itt nekem mindenféle ház-szigetelési problémáim, bosszanthatnak a részeg emberek és akármi máson is dühönghetek, de ha ránézek egy ilyen képre, mint a fenti, s elgondolom ennek az embernek a körülményeit, a lehetőségeit, egyáltalán a jelenlegi életét (esetleg elvesztett  hozzátartozóiról már nem is szólva) …hát igen, én boldog embernek érezhetem magam.

Azt hiszem tényleg az is vagyok, minden alkalmankénti nyavalygásom ellenére.

Hátborzongató

Ahogy elolvastam/megnéztem az alábbi hírt, komolyan mondom, a hideg futott végig rajtam… Huxley: Szép új világ-a itt van tehát ! Szörnyű, hogy naponta kell szembesülnöm valamivel, amire azt KELL mondjam, nem értem, miért van erre szükség ? És ugyanakkor belső lelki vitákra is kényszerítenek ezek a dolgok – ha már mással nem nagyon van lehetőségem megvitatni - mert hát tényleg, a robotoknak van előnye: hiszen nehéz, veszélyes emberi munkát helyettesíthetnek, emberi életeket kímélhetnek meg. Na de muszáj ilyen szintre emelni a robot-technikát ? Kell az nekünk, hogy egy élettelen anyag hozzánk (emberekhez) ilyen hasonló legyen ? Ha kell, akkor miért ? Jobban uralhatjuk, mint a másik „igazi” embertársunkat ? Ez a vágy hajtja a tervezőt ? Kérdések, kérdések. Ki válaszol jól ? 

Megtévesztően emberszerű robotot mutattak be - megdöbbentő videók

Hiroshi Ishiguro professzor az Oszakai Egyetem Intelligens Robot Laboratóriumától megalkotta azt, amit eddig csak filmekben láthattunk: a geminoid robotot, amely képes szinte teljesen élethűen utánozni magát az embert.

Henrik Scharfe a dán Aalborg Egyetem docense, a számítógépes vezérlés ismeretelméletével foglalkozó központ igazgatója, nem csoda tehát, hogy ő volt a legjobb alany Ishiguro geminoid robotjához, amelyet a neves professzorról mintázott….

Azt is kutatják a kísérletek során, hogy milyen kulturális különbségek vannak egy ember-robot interakcióban (például az amerikaiak az emberszerű robotokat inkább potenciális veszélyforrásnak, jobb esetben eszköznek tekintik, a japánok viszont egyre inkább a társadalom részeként gondolnak rájuk).

Készült tehát egy Henrik Scharfe geminoid (és egyáltalán nem ez az első), amely megszólalásig hasonlít az eredetire, és képességeit még fel sem tudják mérni rendesen. A ’klón robot’-nak gúnyolt droid, a frizurájától kezdve, a szemszínen át egészen a vállvonogatásig és pillantásig mindenben remek másolat, de persze magától még képtelen az életre, számítógéppel irányítják mozdulatait, reakcióit.

Ez az irányítási mód megfelel Scharfe jelenlegi céljainak, de később természetesen más lehetőségeket is alkalmaznak majd. Teljesen kézenfekvő például, hogy a telepresence használat esetén kinetikus vezérlésű robotok létrehozása a cél, mely során a geminoid lemásolja használójának mozgását, mozdulatait.

Ez azért elég ijesztő, a vége akár egy olyan android is lehet, amely képes helyettesíteni minket a napi kommunikáció terén, és persze elég sci-fi filmet láttunk már ahhoz, hogy tudjuk, milyen veszélyes is lehet ez a forgatókönyv.

Ishiguro és Scharfe szerint ugyanakkor a robotok egyre nagyobb részben vannak jelen mindennapi életünkben, és napról napra egyre megszokottabbá válik jelenlétük, így egy pár év múlva meg sem fogunk lepődni egy ilyen kommunikációs technológián. Persze az már más kérdés, hogy ezek robot pincérek, robot dolgozók vagy robot katonák lesznek. Van tippünk, de reméljük a legjobbakat.

Szöveg innen: http://life-style.hu/techno/20110330_geminoid_robot_kiserlet.aspx 

Könyvajánló

Az itt láthatóakat hoztam most ki a könyvtárból:

Valójában nem is tudtam Kiplingnek másik írásáról, csak a Dzsungel könyvéről. Őszintén bevallom, azt se tudtam, hogy Nobel díjas… Érdemes elolvasni kalandos életének történetét itt:: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rudyard_Kipling  „A fény kialszik” – állítólag  a 20.szd. legfinomabb művészregénye, Angliában 1890 óta  egyfolytában kapható a könyvesboltokban. Mozgalmas, sodró tempójú regény, de senki nem mondaná meg, hogy ugyanaz az író írta, aki a Dzsungel könyvét.

A Boleyn kisasszony nekem tetszett, cselekményes, jó  regény !  (Külön megemlítem, hogy a betűmérete is kiváló. Már nem szeretem a túl apró betűs könyveket. Fáraszt az olvasásuk.) 

A Kaliforniában élő írónő, a Tudok kor kiváló ismerője, több népszerű regényt írt már ebben a témában. Ezt a könyvet szinte nem tudtam letenni, két nap alatt elolvastam úgy, hogy persze azért közben elvégeztem a betervezett egyéb feladataimat is. Igaz, a Tv viszont ezidő alatt be se volt kapcsolva. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, nincs száraz történelmi tényekkel  telezsúfolva, fordulatos, szórakoztató és valószínűleg sok valós információt is tartalmazó regény. Boleyn Annáról pedig itt  ír a wiki: http://hu.wikipedia.org/wiki/Boleyn_Anna_angol_kir%C3%A1lyn%C3%A9

Az már csak a véletlen műve, hogy tegnap épp véletlenül kifogtam egy VIII. Henrik életéről szóló filmet. Jól össze-passzolt a kettő, mert a könyvben B.A. fiatal, Franciaországban töltött éveiről van szó, a filmben pedig láthattam tündöklését és szomorú végét….(Mellesleg meglepve tapasztaltam, hogy a németek a Boleyn-t ’Bülin’-nek ejtik  és az angol nyelvű wiki-ben se „Bolejn”-nek van jelezve a kiejtés, hanem valami igen kacifántos módon. Lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Anne_Boleyn  - vagy én tudtam volna ennyi sok éven át rosszul ???)

A negyedik könyv talán holnap kerül a kezembe, erről egyelőre semmi különöset nem tudok. A fülszövegen ez olvasható: „Pippa Lee tizenhat éves lány, akit gyógyszerfüggő anyja időnként cumisüvegből etet. Pippa Lee New York-i démon, aki elmerül a szado-mazo világában. Ugyanő a tökéletes háziasszony, a vacsorapartik királynője. S aztán egy nyugdíjas közösség alvajáró tagja. Egy asszony több életét kísérhetjük végig Rebecca Miller nagysikerű regényében, amelyből maga a szerző rendezett (a Berlinale világpremierje után nálunk is látható) filmet, világsztárok sorával a főbb szerepekben.

Markó Bélát kísérletképp választottam, találtam a neten egy-két versét, ami tetszett – de azok nem ebben a kötetben vannak.

Élesztő (Emberek ! Ébresztő! Vagy már késő ?)

Nem akarom magam nagyon felbosszantani, megpróbálom csak a tényeket közölni. 

Érdekes módon egy napra esett, hogy vennem kellett élesztőt – amit örök idők óta a Pennyben vásárolok, mert az a sárga csomagolású, budafoki ott a legolcsóbb – ám most ez a fajta nem volt. Kényszerűségből levettem az új terméket, amiről azonnal láttam, hogy ez nem 5 dekás, (4,2 dk) na ja és az ára sem annyi, mint a régi volt. Mivel ott pakolt egy eladó mellettem, megkérdeztem, hogy nincs-e valahol elrejtve másik „rendes” élesztő ? A válasz az volt, hogy nincs és az már nem is lesz.

Nos ugyanezen a napon délután kaptam egy E-mailt, (lásd alább) és kicsit utánanéztem a dolgoknak, többek között itt is:  http://www.magyar-termekek.hu

Gondoltam én, hogy valahogy így állunk, na de ennyire….hogy még a Horváth Rozi is el…k..ult…

Hát sír a szívem….

- Sió (a német Eckes-Granini csoport tulajdona)

- Sága (angol tulajdon)

- Globus konzervek (a cseh Hamé illetve a francia Bonduelle tulajdona)

- Globus ételízesítők (az angol, illetve holland Unilever tulajdona)

- Győri (az amerikai Kraft Foods vállalatcsoport tulajdona)

- Piros Pöttyös (a holland Friesland tulajdona)

- Boci csoki (a svájci Nestlé tulajdona és Csehországban készül!)

- Horváth Rozi (az osztrák Salinen tulajdona)

- Kalifa (arab tulajdon)

- Vénusz (a francia Bunge csoport tulajdona)

- Milli Tej (a holland Friesland tulajdona)

- Pannontej (a francia Bongrain Csoport tulajdona)

- Medve, Karaván, Bakony és Tihany (Bongrain Csoport)

- Theodora (a svájci Nestlé tulajdona)

- Törley, Hungária, Walton pezsgők (a német Henkell tulajdona)

- BB bor és pezsgő (Henkell)

- Delikát8 (Unilever)

- Kotányi (az osztrák Kotányi GmbH tulajdona, a gyártás is Ausztriában zajlik)

- Baba (az Unilever tulajdona, Csehországban és Lengyelországban készül)

- Tomi (Henkel)

- Amodent (Unilever)

- Koronás Cukor (az osztrák Agrana tulajdona, de a termékek egy része itt készül)

- Kaiser (a szlovák Penta csoport tulajdona)

- Debreceni, Csaba Hús, Szole Meat (Penta csoport)

- Sport (szelet), Kapucíner, Piros Mogyorós (az amerikai Kraft Foods tulajdona)

Ezek a márkák nem csak hogy külföldi kézben vannak, de a tulajdonosaik nagy többsége - néhánynál jeleztük is - nem itthon, hanem külhonban állítja, állítatja elő termékeit.

És még biztos jó pár kimaradt...

Egy délután a Mecseken

Eredetileg szombatra a Zsolnay-negyed  bejárást terveztem, de a dolgok úgy alakultak, hogy teljesen elment a kedvem a látogatástól. 10-re mentem oda,  de akkor csak az előző (9 órai) csapatból visszamaradtakat engedték be a mauzóleumba.  ¼ 11-kor  még a csoportvezető sehol, tájékoztatás, hogy miért késik, vagy hogy  mégis mi van most akkor itt – sehol semmi. Nem voltam egyedül, aki ezen feldühödve és morgolódva eljött.

Majd megnézem máskor, az efféle tömegek amúgy is szörnyen idegesítenek.

 Ez a 9 órás csoport "vége"

 A 10-re gyülekezők...

 ...csak várnak, csak várnak...

Helyette délután a barátnőmmel elmentünk a Mecsekre, fel a mandulás mellett a Sós hegy felé, majd a Lapistól a kozári kőbányát vettük célba, aztán végül a Tripammer fa felé mentünk ki Árpád tetőre. Ezen az úton  van a Gilice panzió, (ez volt a kozári kőbánya irodaépülete) melybe régóta szerettem volna bemenni. Igazán mondom, kellemes meglepetés volt, a barátságos, tiszta étteremben meginni egy forró-csokit. Rajtunk kívül teremtett lélek nem volt, s annyira elbeszéltük az időt, hogy végül még fényképezni is elfelejtettem. Ez a weblapjuk,  itt érdemes nézelődni:  http://www.gilicepanzio.hu

Annyit még megjegyzek, hogy mivel évek óta nem voltam étteremben, nem vagyok tisztában a jelenleg érvényes árakkal. Az étlap nagyon exkluzív, különleges ételeket (is) tartalmaz, ennek megfelelő gondolom, a 3-5 eFt-os ár. A 2 forró-csoki 980.- volt, ám mivel évek óta ezt sem ittam sehol, fogalmam nincs, ez drága, vagy normál árnak számít-e?

Nem ültünk itt soká, ugyanis még le akartunk menni a hajdani kőbányához, ahol én tudok egy azuritos/malachitos lelőhelyet, ahol már nagyon régen jártam (utoljára még Lilivel), s hogy megmutatom, azt is ígérgettem egy jó ideje a barátnőmnek. Találtunk is színes köveket, no  nem mintha nem lenne már itthon nekem ezekből néhány darab, de azért elhoztam újra néhányat. Egyszerűen KÉPTELEN vagyok ellenállni bizonyos köveknek, ezért van a kertem, előszobám tele mindenhonnan összeszedett kövekkel…

(Ez egy kis hivatalos leírás az itteni kövekről:  http://www.geomania.hu/lelohely.php?lelohely=62  )

 

Rettentő erős szél fújt, ami nem volt azért nagy baj, az ember úgy érezhette, hogy a testéből, lelkéből  mindenféle téli szemetet kifúj.  Az erdő gyönyörű, üde zöld, tele virággal…

Itt, minden forgalomtól távol, volt bátorságom kipróbálni, amit nemrég láttam/hallottam a TV-ben: a hárs még zárt, vagy épp-hogy-csak kipattant rügyét. Tényleg jó ! Enyhén mogyoró ízű. Állítólag felolvasztott csokiba keverve, majd újra kihűtve is finom csemege. Sajnos százszorszépet itt nem találni, legközelebb azt fogok valahol szedni, azt mondják pl. vajas-kenyérre az is finom. (Edzek a jövőre...)

Amúgy szinte alig volt forgalom, autóval és emberekkel alig találkoztunk.

Nagyon szép délután volt.

 

SLO ♥

http://6b.hu/kapolna_Krasnja

http://designpumpa.blog.hu/2011/04/05/istenhozzad_kortars_templomepiteszet_videoval

Mindig mondtam, hogy Szlovéniában kellene élnem.

Most már úgy gondolom, meghalni is jobb volna ott, s ebben a kápolnában búcsúzni el a földi léttől.

Azt hiszem nem írtam a szlovéniás sorozatban a temetőkről, és – bár feldúltam most a fényképeimet – de se égen, se földön nem találom azt a két képet, amit a lescei temetőben készítettem – így hát vagy elhiszitek, vagy se…Szóval az a temető egészen más, mint a mi temetőink. Ott nem nő gaz a sírok között, pláne nem a sírokon, és legfőképp nincsenek óriási kripták, meg pöffeszkedő síremlékek. Teljesen normális sírok vannak és gyönyörűen rendben tartva. Rengeteg virággal !! Már sok évvel ezelőtt is lehetett  ott kapni olyan mécsest, amibe ceruza-elemet téve, az izzó  viaszolvadás és sírmocskolás nélkül is sokáig világít. Én ilyent itthon még nem láttam. Ahol én jártam, ott nincsenek a temetőben fák sem – ergo – nincs ősszel lehulló levél sem. Igaz,  ebben az egy esetben nem tudom, melyik megoldás a jobb, az esztétikus, vagy a praktikus ?.

Ez az új, modern halott-búcsúztató kápolna-variáció nekem nagyon tetszik.

(Az ajánlatért köszönet @x-nek)