„Kulturális
kavalkád helyszíne lesz a Hamerli ház Pécsett. A Kulturális Örökség Napjai
nevet viselő, a megyeszékhely
nevezetességeit bemutató eseménysorhoz, idén
csatlakozott a Pannon Klassz Közösség Kulturális Klaszter és a Csorba
Győző Megyei-Városi Könyvtár is, melynek részeként megnyitják a Király utca 9.
szám alatt található épületegyüttes
kapuit a nagyközönség előtt. Az itt
működő, a könyvtár munkatársai és a pécsi civilek
által létrehozott Retro Könyvvásár
programja pedig kibővül épületbejárással és kulturális bemutatókkal.”
Alább
pedig az én beszámolóm.
Eddig még
minden olyan lehetőséget, mely a tudomásomra jutott, megragadtam, ha mód nyílt
bizonyos régi pécsi épületek megtekintésére. Itt éltem le egy életet ebben a
városban, azt hiszem érthető a kíváncsiságom. Megörültem, amikor a kezembe
akadt a mai program szórólapja, és „természetesen” szombaton 10-kor az első látogatók között ott voltam én is.
Rögtön az
elején elmondom az egyetlen negatívumot a bemutatóval kapcsolatban, mert ettől
kezdve csak jó szókat tudok írni a rendezvényről. Mint az végül is kiderült, ebben az első
csoportban voltak Hamerli leszármazottak is. Én a legelején tiszteletteljesen köszöntvén, bemutattam volna őket a
résztvevőknek. No azért a végén csak-csak megtörtént ez, de talán jobb lett
volna másképp….(Mellesleg én nagyon szívesen hallgattam volna tőlük is néhány
családi történetet. Vagy akár többet is…)
Először
is dicséret illeti a szervezőt, hogy csak 10 fős csoportokat vittek be a házba.(Vagyis
az első csoport ilyen volt, de láttam a másodikban azért már többen gyűltek
össze…) A nagy tömeg (lásd Zsolnay
bejárások) hátránya, hogy nem mindig és nem mindenki hallja az ismertetőt,
pláne, ha még a fotózással is el van foglalva az illető.
A
fiatalember mesélt a családról, bemutatta és elmondta az épületek történetét,
eredeti funkcióit. A házban részben még ma is a Csorba Győző könyvtár anyaga található – de
őszintén be kell valljam, bizonyos helyeken sírnivaló körülmények között. Tudom
én, hogy mindenre létezik a nagyon könnyen kimondott ”Nincs, nem volt rá pénz!”
védekezés, de hát akkor is… Fogok mutatni fotókat, hogy milyen állapotok uralkodnak ott, ahol
könyveket tárolnak. Hulló vakolat, vizes, penészes falak….
Amit a
tulajdonos sok sok évtizeddel ezelőtt tisztességes munkásokkal, jó anyagból
rendesen elkészíttetett (lásd a téglafalazatú épület külseje) – az ma is
változatlanul állja az idők viharát. Ahol valami belső, kisebb technikai hiba keletkezett, netán meglazult
cserép, vagy hasonló okozott bajt, arra szól a fenti mentség. Pedig szerintem nem csak a pénzhiány volt itt a baj
(évtizedek óta), hanem a „nem az enyém, nem törődöm vele” patópáluras magyar
személet is.
Meglepett
– nem tudtam, hogy a gyermekkönyvtár lépcsőházába Lantos Ferenc alkotások
láthatók. Ezek egyelőre jó állapotban vannak, nem úgy, mint a Légszeszgyár
utcában – a vasúti átjáró alatti épület külső tulipános dekorációja, amit,
miután kikezdett az idő vasfoga, egyszerűen valami ronda festékkel átmázoltak,
mindörökre eltűntetve azt. (Sajnos erről most nincs fotóm.)
Ebben az
épületben „pihent meg” először a csoport (a három emeletnyi lépcsőzés után ez nem
is volt baj) és itt levetítették nekünk Hamerli Antal Pécsről készített
filmjének egy összevágott részletét. Nekem ez nem volt újdonság, többször is
megnéztem már a youtube-on.
Aki
esetleg még nem látta, feltétlenül nézze meg !! Igazán mondom érdemes. Persze a
fiatalok nem tudom, mit kezdenek vele – hiszen szerintem fel sem ismerik a
helyszínek zömét – sajnos….Mellesleg ma már találtam egy videót a bejárásról
is, itt: http://www.youtube.com/watch?v=ieYxlIobNeY ez a második csoport volt, nem a miénk.
A
Kossuth L. út felőli épületrészben csak
egy szoba látható, vagyis nekünk egyet mutattak meg, sajnos kicsit lemaradtam a
csoporttól a fotózás miatt, nem tudom elhangzott-e a többi szoba elzárásának indoka. A bejárás
végezetén leültettek bennünket egy igen szép fa-kazettás mennyezetű teremben és
meghallgathattunk egy kis prózai előadást
.Itt megnézhető: http://www.youtube.com/watch?v=iZa4qzdDOsg&feature=related
Sajnos azt
sem hallottam, hogy ennek mi köze volt az egész bejáráshoz. (Szerintem nem volt erre szükség – de hát ez aztán teljesen
egyéni vélemény. Az elhangzottak ugyanis semmiféle kapcsolatban nem állhattak a Hamerli családdal - legfeljebb talán a kor szelemét próbálták
vele visszaidézni…Vagy nem tudom…)
Minden
egybevetve nagggyon örülök, hogy elmentem, mert megint egy életre szól szép
emlékkel lettem gazdagabb !!
A város
egyébként tele volt. Láttam (bár nem tudtam), hogy megint fel lehetett menni a
Városháza tornyába is.
A Kossuth
téren eszméletlen tömeg volt, rengeteg sátor állt, mindenféle orvosi
vizsgálatot lehetett ingyen elvégeztetni. Hosszú sor állt a vérnyomásmérők, szemvizsgálók,
a cukorbetegséggel foglalkozó sátrak előtt, de más helyeken is. Épp arra
gondoltam, tán rendszeresíteni kellene az ilyesmit, az SZTK-ba úgyis néha
többnyire hosszú időt kell várni, míg egy-egy rendelésre/vizsgálatra bejuthat
az ember….
Csak úgy
csendesen magamban morfondírozgattam el, amikor a cukrászda utcai fagyipultja
előtt álló, 2 gyerekes anyukát megkérdeztem, (mert nem láttam sehol se kiírva),
hogy mennyibe kerül itt egy gombóc fagyi ? Mire az volt a válasz, hogy: „Fogalmam
nincs.” Hm… akkor azért még nincs is nagy vész, ha egy kétgyerekes anyukát nem
érdekli az ár, mert akármibe kerül, vesz a gyerekeinek….
Én a
napot egyébként 100.- Ft kiadással megúsztam. Lementem ugyanis a földalatti
parkoló mellékhelyiségét „ellenőrizni” (még nem jártam lent). Elárulhatom,
tiszta, volt papír, folyt a víz és csak
egy 100-as volt….
Nos és akkor a fotók:
A ház üzleti frontja régen és ma
Családtagok vendégekkel
A belső udvart körülvevő épületek
A Hamerliék idejében nem így nézett ki....
A raktárépület kívülről és belülről
A fenti képen egy használt, alább egy "elfalazott" lépcső.
(Természetesen az elfalazás nem a Hamerliék idejében történt.)
Míves munka. Sőt. Alkotás.
Az irodai szárny Lantos Ferenc műveivel díszítve
Részletek az utcai épületben lévő lakásból
A nagyterem famennyezete és a bemutatott darab szereplői
A lépcsőház, az erkély és csendélet macskával
Végezetül kilátás a raktár legfelső emeletéről
P.s. Az
alábbi képen jó hír a
Caflisch-kedvelőknek: