Mehetek már a Surányiba....

Most is – mint oly sokszor már - @x  volt, aki ráirányította a figyelmemet egy témára, nevezetesen azt kérdezte tőlem, tudom-e, miért hívják az (öreg) pécsiek „Surányi”-nak a temetőt ?

Azt határozottan tudtuk mindketten, hogy nem az író Surányi Miklósról 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sur%C3%A1nyi_Mikl%C3%B3s

van ez esetben szó – róla ugyanis az u.n. „Magaslati utat” nevezték el valamikor.

Relatíve gyorsan, kedvenc „guglimban” rá is találtam a megfejtésre, az alábbi nyomon haladva:

https://www.dunavolgyipeter.hu/televizio_tortenet/esemenyek__emlekek__dokumentumok_a_hazai_televiziozas_tortenetebol/a_pecsi_korzeti_studio_alapitoja__bekes_sandor

„….Most már mehetek a Surányiba. A pécsi központi temetőt nevezik így, mert egy Surányi nevezetű régi, tekintélyes pécsi polgár alapította...”

Aztán találtam ezt az érdekes anyagot, és ez nem csak, vagy nem is elsősorban Surányi neve miatt érdekes, feltétlenül elolvasásra ajánlom: 

http://pecsakulturavarosa.hu/pdf/pkv005.pdf

2024: ez a fenti, 12 éve ajánlott link jelenleg sajnos már nem érhető el sehol...

Ez a szöveg így kezdődik::…….Este ½ 9 óra volt Ludvig Ferenc dr. tb tiszti főorvos, Ranga János rendőrbiztos és Surányi Kálmán temető felügyelő megjelentek a régi temető templomában, ahol kinyitották a  fülkét mely ez ideig magába zárta Zsolnay Vilmos érckoporsóját….”  (hír 1913-ból)

Végül ezt találtam:

http://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html

A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke:…..

Surányi Kálmán (temetőigazgató) 1852-1926.

(Ebből kiderül, hogy Bp-en halt meg….)

Hát, ha van pécsi, aki még használja, ismeri  ezt a kifejezést, hogy  „mehet a Surányiba” akkor most legalább a mondás eredetével, vagy névadójával is megismerkedhetett.

U.i.: Megjegyzem, érdekes, hogy  itt:     http://varoslako.pecs.hu/cikk/0829/136337/20080716_pecs_varosresz_12.htm   egy szó sem esik róla. (A kép innen való.)

2024: Ez az anyag is eltűnt a netről....

Bozsik váza

Nem tudtam többet – mert eddig nem is  kerestem – erről a vázáról, mint azt, hogy a Nagymamám hagyatéka…Sajnos azt már nem lehet megkérdezni, hogy miképp is került hozzá, de az alább írtak alapján elképzelhető, hogy akkori szerzemény, amikor Mezőtúron éltek.

Az alkotóról se tudtam semmit, most utánanéztem és ezt találtam: 

Bozsik Kálmán fazekasmester  (1872–1959.)

A kunszentmártoni fazekasság legszebb és legvirágzóbb korszaka Bozsik Kálmán nevéhez fűződik. A később oly elismert és népszerű mester 1872-ben született s korán árvaságra jutott. Bár a mesterséget nevelőapjától, Kegyes Balázs fazekastól kezdte tanulni, munkáin egyértelműen Badár Balázs, későbbi tanítómesterének hatása érezhető.

Bozsik Kálmán 1895-ben nyitotta meg műhelyét a Kerületiház utcában. Eleinte egyedül, majd két fiával dolgozott, s tanulókat ugyancsak foglalkoztatott a kerámiák készítésénél. Munkái nemcsak a Tiszazugban váltak ismertté. Díszedényei bejárták Los Angelest, New Yorkot, Chicagót, Stockholmot, Rómát, Milánót, Amsterdamot, Párizst, Brüsszelt. Európa különböző országaiból kapott megrendeléseket a hazai igényeken kívül. Hétköznapi használatra szánt edényeiket főként a piacon értékesítették.

Id. Bozsik Kálmán fazekasmestert Badár Balázs méltó utódjának tekinthetjük, aki magas színvonalon vitte tovább a mestertől tanult technikai tudást, szín- és motívumvilágot, s azon túllépve képes volt azt gazdagítani, s létrehozni egyéni stílusát.

( http://mucsikeramia.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=66&Itemid=116 )

Badár Balázsról itt olvashatsz:  http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-462.html

Aszfalt

Márt megint egy különös filmet láttam. Tényleg fantasztikus ahogy az ember a kényelmes foteljében ülve percek alatt ezer kilométereket képes átugrani, és állandóan új és még újabb tudással feltöltődni. Én bevallom, pl. nem tudtam ezt az aszfalt-kátrány témát….

http://www.aszfalt.info.hu/aszfalt_eredete

Az aszfalt szó a latin eredetű asphalton, asphaltum szóból ered, amely a görög ásphalton, ásphaltos (άσφαλτος) szóból származik. Ennek a szónak nem tisztázott az eredete, de jelentése "aszfalt/bitumen/szurok," amit egyesek az α- "nélkül" és σφάλλω "összeomoljon" szavakból származtatnak.

Az aszfaltot vagy bitument néha összetévesztik a kátránnyal, ami egy hasonló fekete termo-plasztik anyag, amit a szén destruktív desztillációjával kapunk. A huszadik század elején és közepén, amikor világítógázt gyártottak, a kátrány egy könnyen hozzáférhető anyag volt, amit gyakran használtak az út aggregátok kötőjének. Makadám utakhoz kátrányt kevertek, ebből keletkezet a "tarmak" szó, amit ma már a hétköznapi nyelvben bármely útépítési anyag megnevezésére használnak. Az 1970-es évek óta, amikor a földgáz felváltotta a világítógázt, az aszfalt (bitumen) teljesen átvette a kátrány szerepét.

Aszfaltot lehet nyerni a nyers olaj más komponenseiből is (mint a nafta, benzin vagy diesel) frakcionális desztillációval, általában vákuumos körülmények között. Jobb szeparáció érhető el azzal, hogy egy de-aszfaltozó gépben tovább dolgozzák a nyersolaj nehezebb frakcióit, ami vagy propánt vagy butánt használ a szuperkritikus fázisban, hogy feloldja a könnyebb molekulákat, amiket később kiválasztanak. További feldolgozás is lehetséges azzal, hogy "ráfújunk" a termékre, pontosabban oxigénnel reakcióba léptetjük azt. Ettől a termék keményebb és sűrűbb lesz.

Aszfaltot általában 300 fok Fahrenheit (150 Celsius-fok) hőmérsékleten tárolják és szállítják. Néha diesel olajat vagy kerozint kevernek bele, hogy folyékony halmazállapotban maradjon szállítás közben; megérkezéskor pedig ezeket a könnyebb anyagokat kiválasztják a keverékből. Ezt a keveréket gyakran bitumen nyersanyagnak nevezik, vagy BNY-nek rövidítik. Némely dömper a forró motorgázokat csöveken keresztül átvezeti a tartályon, hogy az anyagot melegen tartsa. Az aszfaltot szállító billenőplatós tehergépkocsik, és más segédberendezések, gyakran le vannak fújva oldószerrel rakodás előtt, hogy megkönnyítsék a kirakodást. Néha diesel olajat használnak oldószerként, de az keveredhet az aszfalttal és gyengítheti a minőségét.

http://www.meteoprog.hu/hu/news/24033/     képek és videó itt

A világ leghíresebb természetes aszfalt-lelőhelyeinek egyike  Trinidad és Tobago szigetállamban található, Dél-Amerika partjainál. Az itteni Szurok-tó, spanyolul La Brea, amelyet angolul Trinidad Pitch Lake-ként emlegetnek, az egyik legfontosabb forrása a természetes bitumennek, és  amelynek a vízszintje évszázadok óta alig csökkent.. Ezt a tavat a XVI. században fedezték fel, a bitumenbányászat 1815 óta zajlik itt.

Valójában erről az aszfalt-tóról láttam a TV-ben a filmet, ami felkeltette az érdeklődésemet.

Egyébként pedig:   http://hu.wikipedia.org/wiki/Trinidad_%C3%A9s_Tobago 

Érdekességként megemlítem még:

M.o.:  Területe 93 036 km2    Népesség: 9 953 000 fő (2012)

Trinidad területe 4828 km², míg  Tobagoé 300 km².   Népesség:  1 305 000 fő (2005)

 Kép: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?channel=95&MusorButtOK=OK&SID=&pev=2011&pho=07&pnap=6&n=schuro#musor

 

Víz

Különös és igen figyelemre-méltó olvasnivalót küldött @x, itt is köszönet érte. Megosztom veletek, hátha nem látta/olvasta/tudja mindenki.

Aki ismer, tudja, hogy volt életem során némi közöm a vízhez… Nagyon jól emlékszem, a „vízgazdálkodás” szó, valamikor talán a hatvanas évek végefelé jelent meg új fogalomként és azóta számtalan formában  téma nem csak a vízzel való okos gazdálkodás fontossága, hanem az is, miképp lehet(ne) ezt tenni. A „zemberek” szerintem abszolút nincsenek tisztában azzal, hogy  1. Magyarország egyelőre igen szerencsés helyzetben van vízkészletek tekintetében 2. Hogy ez az állapot nem örök. 

Nos, lehet a témán gondolkodni és azon is, miképp kellene takarékoskodni.

De NEM csak szavakkal, tettekkel is.

Az anyagot innen másoltam át: http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20120517-viz-a-foldon-700-kilometer-sugaru-gombbel-megegyezo-terfogatu.html

A meghökkentő számítógépes grafika segít megérteni, hogy valójában milyen kevés víz van a Földön, és ennek is csak a töredéke ivóvíz.

Így festene a Föld, ha óceánjaitól és tengereitől megfosztanák. Ilyen lehet majd bolygónk 4-5 milliárd év múlva, amikor a vörös óriássá felfúvódó Nap elpárologtatja a tengerek vizét és a légkört is elfújja.

A számítógépes grafika legérdekesebb része a kis kék gömb, amely a Földről képzeletben eltávolított összes vízmennyiséget tartalmazza. Az ábra jól szemlélteti, hogy a Földnek csak kis részét teszi ki a vízburok, noha a felszínének 71%-át beborítja.

A Föld vízkészlete, ha azt egyetlen gömb alakjába gyűjtenénk össze.

Az ábrázolt "vízgömb" sugara 700 kilométer, ami a Hold sugarának közel fele. Bár ez kevés a teljes Földhöz képest, közel akkora vízjégből álló égitestet tenne ki, mint amekkora például a Plútó Charon nevű holdja.

A második ábrán még egy, az előzőnél is kisebb kék gömb látható. Ez azt a mennyiséget jelzi, amely friss vízként elérhető és ivóvízként, öntözésre, vagy egyéb emberi tevékenységre használható.

A következő évek, évtizedek egyik legfontosabb, egyre nehezebben elérhető természeti erőforrása az ivóvíz lesz. Ezek az ábrák arra hívják fel a figyelmet, milyen vékonyka és törékeny a Föld vízburka.

UFO

Ha valami, hát az UFO kérdés egészen biztosan megosztja az emberiséget. Vannak hívők, és tagadók és mindkét fél igen erősen védi bástyáit.

Pár napja az N24-es Tvadón  „Die geheimen UFO-Akten - Besuch aus dem All” (Titkos UFO akták – Látogató az űrből) címmel láttam egy kétrészes filmet. Naná, hogy nem először nézek ilyesmit. Däniken könyvei valamikor a 80-as évek vége felé jelentek meg nálunk, sokat olvastam közülük, sőt néhányat meg is vettem. Szóval érdekelt a téma. Eleinte 100 %-osan meg voltam győződve, hogy  ilyesféle gépeket  földi emberek nem képesek szerkeszteni.

Közben azonban eltelt  több, mint negyed évszázad és kiderültek ilyen-olyan hadi-technikai trükkök. Napvilágra kerültek elhallgatott, sokáig titkosított tények, hogy csak a láthatatlanná tett repülőt, vagy az észrevehetetlen tengeralattjárót említsem. Fellőttünk mi, kis poremberek is az űrbe egy olyan állomást, mely ott kering, s benne emberek élnek. Mellesleg, ha látom az ISS-t, valami miatt annyira összeszorul a szívem. Hiába fénylik, mint egy csillag, olyan messze  van és olyan magányosnak látszik….Vagy ott a „kedvencem” a Hubble űrtávcső http://hu.wikipedia.org/wiki/Hubble_%C5%B1rt%C3%A1vcs%C5%91   -  amivel mi kis kíváncsi senkik, leskelődünk a hatalmas semmibe, azaz  a világűrbe.

Arra azonban nem szívesen gondolok, hogy egyes országok (mert nem hiszem, hogy csak az USA) hatalmas összegeket áldoz  - ki tudja milyen céllal ? – efféle titokzatos dolgokra. Önmagammal szoktam jó kis vitákat folytatni, hogy miért is szükséges a nagy titkolózás, aztán – sajnos – mindig csak oda  lyukadok ki, hogy minden mögött a pénz, a hatalom- és uralkodni-vágyás áll.

Csak valahogy nem vagyok képes megérteni, hogy milliárdok vagy tán le sem írható méretű pénzek folynak el titkos kíséretekre a hatalom megtartása, vagy megvédése érdekében, miközben emberek ezrei halnak meg egészen egyszerű kis betegségekben. Igaz, igaz,  - mondhatják az okosok – úgy is sokan vagyunk, pár millió ide- vagy oda, nem számít, sőt, szinte jó is, ha elhullik a gyenge….

 Kép: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Planisph%C3%A6ri_Coeleste_de_Wit.JPG&filetimestamp=20080427205530

Valamikor még régen olvastam egy igen jó, a világűr dolgaival foglalkozó könyvet, sajnos nem tudom már a címét. Bennem akkor ingott meg kissé az UFOk létébe, s idelátogatásuk esélyeibe  vetett hit, amikor ott  egy nagyon szemléletes kis rajzon érzékeltették, hogy  milyen „közel” van hozzánk a legközelebbi csillag, a 4,22 fényév távolságra lévő Proxima Centauri. (Magyarországról nem látható !)http://hu.wikipedia.org/wiki/Proxima_Centauri

Komolyan mondom, emberi aggyal, földi léptékkel ezek a távolságok nem érthetők. Pontosan olyan, mint amikor régen a mennyországról volt szó. Kétségtelen, hogy a mennyországról nincs fotó, a világűr egyes részeiről meg már azért van valami….

Na, hogy befejezzem, a hosszúra sikeredett gondolatsort – én bizony bajban vagyok az UFO kérdéssel. Nem tudom, higgyem-e, vagy se ?

Leginkább a jó  öreg Rajkin mondása illik ide: „Válámi ván, dé ném áz igázi”…

Itt van egy csodálatosan jó, nagyítható csillagtérkép, ha rajtam kívül érdekelne a dolog még valakit: http://planetologia.elte.hu/csillagterkep_free.jpg

Trónjubileum – II. Erzsébet 60 éve királynő

Tegnap 14 h-tól végignéztem II. Erzsébet trónra-lépésének 60. évfordulója alkalmából rendezett londoni egyik ünnepséget,  a nagy hajós-felvonulást. Így – fotel kényelméből, mellettem nasi,  -   azt hiszem, mindent láttam, amit Londonban tegnap érdemes volt. Nagyon élveztem. Egyébként a helyszínen11 fok volt, és erős szél, sőt az ünnepség kezdetekor még az eső is esett.…Olyan nagyon nem is szerettem volna személyesen ott lenni.

Már szombaton is voltak a királynőre ill. a királyi családra visszaemlékező filmek – bevallom,  nagyon kevés újdonság volt nekem benne, mert meglehetősen figyelemmel követem  királyi család eseményeit – már persze, amennyire a média ezt lehetővé teszi. Újdonságnak csak azok a képkockák számítottak, melyeket a királyi család e különleges alkalomra tekintettel, a kíváncsi nagyközönség részére most tett hozzáférhetővé.

A több  ezer hajó a Temzén impozáns látvány volt, s nekem tetszett az egyik hídon ide-oda közlekedő, vidáman sípoló öreg mozdony is. (Nem kerül szóba, milyen vonat és  miért járkált ott, de többször is keresztülment a hídon.)  Azt mondja az egyik bemondó: 350 éve ilyen nagy ünnepség nem volt Londonban…. Hát nem tudom, 350 évvel ezelőtt mekkora volt egy „nagy” ünnepség, de erősen kétlem, hogy hasonló volt a mostanihoz.  

Közel ezer hajó úszkált – bizonyára jelentőséggel bíró – ruhákba öltözött  utasaival. Esküszöm, csodálom, hogy nem ütköztek össze, néha olyan sűrűn voltak. Több, mint 5000 rendőr volt ügyeletben. 12,5 millió Euróba került a rendezvény – hát nem semmi…. Tény viszont, hogy nem mindennapos egy ilyen jubileum.

A királyi család a   Spirit of Chartwell nevű „úszó szállodán” utazott, itt olvashatsz róla:  http://en.wikipedia.org/wiki/MV_Spirit_of_Chartwell és  http://www.spiritofchartwell.com

A részletes programról egyébként itt (is) lehetett tájékozódni:

http://www.direct.gov.uk/en/Nl1/Newsroom/Features/DG_WP200687    és  http://www.thediamondjubilee.org   

Mire (hétfőn) én ezt beteszem a blogba a net már tele lesz videókkal és híradásokkal. Nem érdekel. Én is ott voltam. És nem sajnálom a rászánt időt. Ilyent többet nem fogok látni, az biztos.

Képek: http://www.direct.gov.uk/en/Nl1/Newsroom/Features/DG_WP200687 

http://www.thediamondjubilee.org/queens-life

Zajló életem dokumentumai...

Tényleg nagyon sűrű napjaim  vannak,  megkezdődött (nálam) a télre való készülés, a befőzések, sóska-kapor-spenót-eltevések. Közben, miért is ne ? Egyszerre háromféle vendégség, majd orvosi kontrollok és temetés.

Zajlik az élet(em).

A nagy sietségben csak pár fotó készült, egy részük nem is sikerült, a jobbakból mutatok néhányat:

A befőzések dokumentuma (A felirat nem látszik, ez eper- és cseresznyedzsem.)

 A gyümölcsös felé vezető út szépségei...

Lassan szárnyakat kell növesztenem, hogy bejussak a lakásba  :-) 

Kertész barátnőm jóságos szívének köszönhetően pompázik a kertem !

 Látod a pici paradicsomot ?

Mindennapi bosszúságom

Mielőtt belekezdenék a saját panaszomba, elolvasásra ajánlom (@x javasolta)cikket:

http://nol.hu/lap/hetvege/20120512-jancsi_es_juliska_az_interneten

Nos, igen, nyilván mind tudjuk, hogy a Nagy Testvér figyel. Mindenkit és mindenhol.. De hogy ennek kifejezetten kellemetlen és bosszantó gyakorlati oldala is  van, az már régóta ’böki a csőrőm’. Ebből a generál-lefigyelésből adódóan minden áldott reggel, amikor épp 8 és 8,10 h között valamit írok a gépemen,  gyakran elvesznek az adataim, a szövegem, nem megy el a levelem, stb…

És ezerből csak egyszer-kétszer szakad meg igazából a net-kapcsolatom. Egyértelműen arra gondolok, hogy ezen időszakban valaki belepiszkál a gépembe. Ha ilyenkor megnézem a küldött és fogadott  bájtok számát, óriási a különbség a kettő között. Én nem értek hozzá, hogy ez pontosan mi, de nekem mindig az „agyleszívás” jut eszembe. Ilyenkor ellenőrzik, mi van/volt a gépemen, kinek mit írtam/küldtem ?

Egyszer nagy dühömben fel is hívtam a 1412-t, ahol mondták, hogy ennek az az oka, hogy ilyenkor ellenőrzik a vonalat !!! Na ja… a vonalat…meg engem…

Egyébként is  annyira gyanús nekem ez az egész (nyilván mert hülye vagyok és semmihez se értek), de hogy lehet az, hogy egyszer keresek egy szóra a Google-ban,  aztán másnap már a szó felének beütése után hasonló témában tucatjával ajánl fel találatokat. Vagy az időjárás szót beírva azonnal Pécs jelenik meg ???  Persze, hiszen mindig Pécsre keresek. Na de ez a mocsadék honnan tudja, hogy én vagyok a gépnél és hogy Pécsre fogok mindjárt keresni ?

Szóval bevallom, időnként elfog valami mérhetetlen düh és utálat, de úgy vagyok én (is) már ezzel a szemét számítógéppel és informatikával, mint a kábszeres a droggal. Ismerem a hátrányait, de azért milyen jó vele….

Nem tudom, más tapasztalt-e ilyesmit, vagy egyáltalán észrevette-e, és ha igen, törődik-e vele ? Egy tény, engem ezeknek a reggeli kontrolloknak a ténye rettentően idegesít és felbosszant.

Újabban egyébként  megint valaki próbálkozik régi postjaimhoz kommenteket küldeni, most nem románul, most angolul. Nem tudom, ki provokál, vagy provokáció- e egyáltalán, de régi blogomban szerzett tapasztalatim miatt eléggé ideges vagyok….

Komolyan mondom, legszívesebben abbahagynám az egészet…ha tudnám.

Mellesleg benézhetsz ide is, ahonnan a képet kimásoltam: http://lehallgatokereso.qwqw.hu/?modul=blog

A pécsi kispiac

Köszönet @x-nek ezért a két videóért,  közre is adom, azzal a kiegészítéssel, hogy a téma inkább az idős pécsieket érdekelheti…

Bizony egyre kevesebben vagyunk, akik emlékezhetnek a régi képek alapján arra, ami hajdanában a Búza téren és az u.n. kispiacon volt.

Az első videó fekete-fehér képei voltak számomra a legmeghatóbbak. Igen, én bizony pontosan emlékszem arra is, amit a film nem mutat, a Tettye patak hídja mellett lévő kenyérboltra, vagy a kicsit lejjebb üzemelő szódatöltőre… Mai napig látom az utcán – erre mifelénk lakik – azt az öregurat, aki bundabugyikat, papucsokat, zoknikat, melegítőket árult. Emlékszem a bácsira a feljáró lépcső mellett, aki olyan (töves) virágokat hozott, melyekről egyértelmű volt: a kiskertjéből ásogatta ki, hogy kevéske pénzhez jusson eladásukkal. A riportban megszólaló fura-sapkás, szakállas öregúrról is tudom, melyik házban lakott – gyanítom már nem él….

Kedves, régesrégi emlékek, gyerek- és fiatalkorom….

Igen, volt itt ígéret mindenféle. A piacra vonatkozóan is…Ebből se lett semmi…Eltűntek ezek a kedves kis öregasszonyok, megszűntek a városkörnyéki vasútvonalak – már nem is lehetne a nagy, piacos kosárral, hátiputival a vonaton behozni az árút. Nem is nagyon ehetsz, vehetsz sehol tisztességes, rendes, megbízható hazai zöldséget, gyümölcsöt. Hiába mész a vásárcsarnokba, az efféle nénikék zöme már innen is eltűnt, vagy ha vannak, benned a rossz érzés, hátha valamelyik nagykereskedőnek a „strómanja” csak – s azzal veri fel az árat, hogy elhiteti veled, amit ő árul, az hazai…sajnos, konkrét példából tudom, hogy van ilyen (is)….

Jó is, hogy az ember lassan elfele készülődik. Nem sok van már, ami ide köt, legfeljebb az emlékek, a nosztalgia a már soha-vissza-nem-térő események, helyszínek, emberek után.

Jöhettek fiatalok !

Ám rátok ugyanez a sors vár….

Én szóltam…..

Az alábbi képek a jelenlegi állapotot mutatják:

Bogaras

Még egy utolsó bodzagyűjtő kört tettem a minap Gyükésben, pompás késő délutáni napsütéses tücsökciripelésben. Egyedül, egyedül, egyedül …. a gondolataimmal.

Csendben, magamba, a múltamba nézve lépdeltem, nedves-puha volt a friss fű, vélhetőleg a szélirány is nekem kedvezett, tőlem alig 3 m-re egyszer csak egy őz ugrott fel, s szinte berobbant az erdőbe. (Őszintén szólva nem tudom biztosan, melyikünk ijedt meg jobban….)  Lélegzet-visszatartva figyeltem, s büszkén mondom, igen jó a szemem, mert a barna,  kisagancsos őzikét megláttam nem is olyan távol. Ijedten nézett felém hatalmas szemeivel, s mivel nem mozdultam, végül is nyugodtan elindult az erdőcske még sűrűbb részébe.

Ilyesféle volt: 

  Kép innen: http://www.tananyag.almasi.hu/krez/az_erdo/allat/oz.htm

A sztorit elmesélve épp most lettem megint okosabb: az őzek, ha felijesztik őket, néhány méter után mindig megállnak és visszanéznek... Ezért könnyű levadászni őket....


A tücsökciripelés felhasogatta a lassacskán begyógyuló sebeimet, már megint sírnom kellett, valószínű a boldogságtól, vagy annak elvesztése tudatától… Kezemmel simogattam a derékig érő selymes füveket,  letéptem és elrágcsáltam néhány csipkerózsa halvány szirmát…

Dacára a késői időpontnak, egyszer csak felettem megszólalt egy ölyv „kiő”-je, a bokrokban is élénk madár-eszmecsere folyt, mindenféle, általam kevéssé ismert, madarak beszélgettek egymással.

Le KELLETT kicsit ülnöm ebben a csendes-zajos,  csodálatos paradicsomban, mert olyan nehéz volt a szívem, hogy azt hittem, nem tudok tovább menni. Néztem a lóherék pici levélkéit – s eszembe jutott, hogy régóta nem találtam négylevelűt. Hol is találhattam volna ? A városi aszfalton bizonyára nem… Sosem tudtam igazán  betelni a legegyszerűbb növények egyikének, a fűnek számtalan változatával…Egyszer elkezdtem számolgatni, már nem emlékszem, meddig jutottam, de elég sokfélét rendszereztem…Hogy a mohákról, kedvenceimről szó se essen...

Kevés most a virág – gondoltam, s amikor elkezdtem számolni, mi is nyílik körülöttem, akkor döbbentem meg igazán, hogy a közvetlen közelemben hányféle virág  szerénykedik. Nem pompáznak, hiszen nem valamiféle különleges növények ezek. Gyomok,  melyekről ha utána járnék, könnyen kiderülhetne, hogy egyben gyógynövények is, csak senki nem törődik velük….Pásztortáska, útifű, betyárkóró, szulák, mezei sóska, zsálya, árvacsalán, lóhere, tyúkhúr…nem sorolom…

 Kép innen: http://www.bgflora.net/families/caryophyllaceae/stellaria/stellaria_media/stellaria_media_3_en.html

És akkor egy mohacsomó alól előbújt egy bogár….egész pontosan egy futrinka. Szerencsétlen bogár – láttam nem egyszer a városban – a csótányhoz való hasonlatossága miatt igen gyakran esik áldozatul, tapossák el kegyetlenül a bogarakhoz nem értő városi népek.

Holott, olvasom itt:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Mezei_futrinka  védett állat, eszmei értéke 2000.- Ft.

 Kép: http://enfo.agt.bme.hu/drupal/node/7800

Szóval kibújt ezt a bogár és rögtön a fajtársaira terelődtek a gondolataim. Hihetetlen sokféle szépséges és érdekes bogár létezik, és alig-alig ismerjük őket. Múltkoriban találtam egy nagyszerű bogárismertetőt, ha valakinek van kedve, ideje, itt nézegetheti őket:   http://www.living-jewels.com/photo.htm

Ezeket meg „díszsornak” ideteszem a végére: 

Hát nem olyanok, mint parányi kis ékszerek ??

Képek innen:  http://wick.freeblog.hu/archives/2008/01/20/Diszlenyek