Amikor a kevesebb több lett volna…

Nem számoltam, hány „műalkotást” állítottak ki a Zsolnay Galériában. Egy biztos, a többségére egy szempillantást vetettem csak, és megállással csak azt tiszteltem meg, ami kedvemre való volt. Kétségtelen, voltak ilyenek is. Most főképp a kis szobrok között találtam kedvenceket.

Valóban furcsa ez a tárlat. Sosem volt még ennyi „jaj-de-nem-tetszik” alkotás, ugyanakkor sosem volt még ennyi aranyos, kedves, szeretnivaló kis szoborka…

Ezért elhatároztam, hogy most csak olyanokat fényképezek, melyek nekem kifejezetten tetszettek és ezekből mutatok meg   párat. Némelyiket többféle nézetből is lefényképeztem. A rondaságokat elhagyom, habár párat azért végülis lefotóztam.…de feleslegesen foglalná itt a helyet.

http://www.pecskep.hu/logic/pages/showdoc.php?id=1122

Ezen a címen láthattok egy másféle összeállítást is a Groteszk 8 kiállításról.

(Nem igazán jön vissza a fotón a kép eredetisége, de tényleg ötletesnek találtam. Nem esztétikailag, hanem mint gondolat...)

Nem én lennék, ha nem biggyesztenék ide a végére két infót, egyikhez még képem is van….

Úgy tervezetem (eredetileg), hogy vasárnap délután végre elmegyek megnézem a planetáriumban is a délutáni előadást. Na mit gondoltok sikerült ? NEM !!! Immáron harmadszor estem pofára. Most (is) épp szünetelnek az előadások. Erről többet nem is írnék, mert csak a vérnyomásomat emelem meg vele. Egy biztos, szerfelett gyanús nekem ez az egész planetárium ügy....

A másik: Elmondhatatlanul ingerel, a lelketlen pazarlás látványa.

Megvesznek virágokat, nem kevés pénzért  (mert nyilván nem ingyen kapják). Kiültetik. Aztán hagyják meghalni – csak azért, mert senkinek nem jut eszébe megöntözni, vagy senki nem felelős ezért. "A mindenkié nem az enyém" - ez itt a vezérlő gondolat, mint olyan sok más helyen is kies kis hazánkban....
Komolyan mondom, nem sok kellett, hogy kérjek egy locsolókannát és sk. intézem el a dolgot. De nekem ezzel az egész ZSKN komplexummal már annyi összeütközésem volt, hogy  végül is cserbenhagytam a virágokat – ami miatt roppant szégyellem magam…. Bár ki tudja...Lehet, hogy holnapra megerősítem a lelkemet és elmegyek megvédeni, vagy megöntözni a virágokat....

A macska széke

Drága Apánk – nyugodjék békében – egyszer elhatározta, hogy kávéscsészéket fog gyűjteni. Halála után voltunk is bajban, amikor szétosztottuk az örökségünket. Akkor határoztam el, hogy én aztán efféle gyűjteményt nem hagyok az utódaimra.

Ám valami megmagyarázhatatlan okból mégis szívesen iszom a reggeli (kicsit tejes) kávémat minden nap más csészéből… (Mondjuk nem 365 napon más és másból, de most már csak egy hiányzik, hogy a hét minden napjára másik csésze jusson.) Csészéim között van ajándékba kapott, megörökölt és vásárban vett. Most szereztem meg a hatodikat….

Vasárnap délelőtt  lementem kicsit körülnézni a vásárba, több, mint egy éve nem voltam a zsibin. Volt egy elképzelésem is, hogy kellene valami „izé” – amire a macskakosarat rá tudom tenni és még mellé odafér a macska is. Valójában nagyon szeretnék egy olyan szőrös-dobozos macskapalotát, amiben több „odú” is van – de hát az megfizethetetlen. Így hát  egyszerűbb és olcsóbb megoldásokkal helyettesítem a luxusmacskák lakát. Van két bélelt dobozunk és egy elegáns macskakosarunk. Ez utóbbinak kellett volna most valami jó kis hely.

Meglepődtem – habár olvastam az újságban – hogy az egész vásártér a feje tetejére lett állítva, a régiségpiacot, a virágokat, és majdnem mindent máshová raktak. Voltam is először bajban, hogy mit hol kell keresnem. De azért aztán nagy nehezen megtaláltam mindent. Most nem volt nagy kedvem a fotózáshoz, csak pár kép készült. Nagyon idegesítő volt a sok román ordibáló árus, olyan hihetetlenül erőszakosak, hogy innen hamar eljöttem. Nem vettem színtiszta gyapjú bugyikát - 4 db-ot egy ezresért….

 Ki veszi ezt meg ?

 Emellett azért már innék egy kávét...

 10 mozsár...Ki tör ma valamit is mozsárral ?

 Nem mind arany, ami fénylik....

 Szegénykéim....

A képen látható macinál kissé elbizonytalanodtam, mert bár egyáltalán nem volt szándékomban macit venni, de olyan sajnálatra-méltóan magányosan feküdt ott, hogy azonnal magammal szerettem volna vinni, megölelgetni, megvigasztalni. A kis kacsánál is bizonytalankodtam – de aztán megerősítettem a szívemet és mentem tovább…

Pár fotó után aztán rátaláltam arra darabra, ami – szerintem – rám várt… Jól el volt dugva, mindenféle rá volt pakolva, de sasszemem felfedezte. Kis alkudozás után 1500-ért végül is az enyém lett. Ez valójában egy régi fotelhez tartozó lábtartó, a párnázott része műbőr huzatos (=tisztítható!!)  és pompásan elfér rajta a kosár + a macsek is.

Így hát eredményes volt a vásár-járásom s megelégedve cipeltem haza, majd készítettem el  lakásomnak  (? ? egy csodát !! – a macskák lakásának!)  új darabját. 

Hullócsillag helyett (Egy huhogó nem egyenlő a huhogókkal...)

A Perseidák miatt mentem ki eget-nézni - aztán mi lett belőle... Hullócsillagot egyet sem láttam. Viszont történt más "esemény".
Esküszöm  nektek, bagoly huhogott....

Ez a kedvenc bagoly-képem  :-) 

Vajon él(het)nek a városban  baglyok, vagy csak én képzelődtem ???? Mit kereshet este 10 körül ezen a környéken egy ilyen madár ? (Remélem, nem halálhír-hozásra használták az égiek….)

A szomszédunkban van egy hatalmas fenyő. Többféle madár lakik benne, vagy ha nem is lakik, de leszállópályának használja napközben  – látom a „forgalmat”.

25 éve lakom itt, de azt, hogy a városban bagoly huhogott volna, még nem tapasztaltam.

Hullócsillagot remélve néztem az eget, de csillag nem nagyon akart épp akkor hullani - viszont egyszer csak halkan megszólalt  „valaki”. Első pillanatban nem is kapcsoltam, mi lehet ez a fura hang…. Aztán nagyon gyorsan rájöttem, hogy ez csakis valamiféle bagoly lehet. Nem ismerem annyira a különféle baglyok hangját, hogy azt is meg tudjam mondani, milyen bagoly volt, de hogy huhogott párat, az biztos…Aztán elhallgatott - bár elrepülni nem láttam.

Kicsit keresgéltem bagoly ügyben a neten, van is rengeteg nézni- és olvasnivaló.

Pl. ezeken a helyeken is: http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/beszel-majd-az-utokor

http://www.haziallat.hu/madar/diszmadarak/tiz-teny-a-bagolyrol/3586 

http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/a-bagolyalakuak

Aztán pl. találtam ezt is (mellesleg életemben nem hallottam erről….) Te tudtad, kik voltak a „huhogók” ????  http://hu.wikipedia.org/wiki/Huhog%C3%B3k

Hát majd meglátjuk, mit jelentett, vagy jelentett–e egyáltalán valamit a bagoly éjszakai látogatása. Be fogok számolni róla…. Bár valahogy nem bánnám, ha mégis inkább eseménytelenek lennének a következő napok.

(A képet régóta őrizgetem, sajnos nem tudom a helyét, valahol pedig a neten találtam...)

Büdös túró – Nellinek címezve

Régebben valamikor írtam az általunk csak „büdös túrónak” nevezett különlegességről. Most azért kerül napirendre, mert nemrég Nelli kérte, hogy ha legközelebb készítek, mutassak róla egy fotót. Hát most volt a legközelebb…

Nem valami nagy dolog, mert csak túró, só, pirospaprika és meleg kell hozzá. Én  mindenképp ajánlanám, hogy vegyetek hozzá házi túrót. Amit a boltokban túró néven árulnak, az nem tudom miből készül….   Pár nap alatt (ilyen melegben  elég volt 4 nap) szobahőmérsékleten megfolyósodik a massza, és valami leírhatatlan szaga lesz (ezért is hívtuk büdös túrónak) – és akkor már ehető. Mi össze szoktuk keverni vajjal – talán azért, mert ez kicsit finomítja arrogáns szagát/ízét.

Én pl. a pálpusztait is nagyon szeretem, hogy a régóta hiányolt kvargliról már szó se essen. Mindegyik meglehetősen intenzív illatú – hogy finoman mondjam… Valójában mindenféle sajtot és tejterméket kedvelek. Így hát nem érzem a sorból „kilógónak” ezt a házilag gyártott különlegességet. Ha valaki nem ismeri, egyszer azért érdemes kipróbálni…

Ha elkészült, valami jól zárható üvegben tegyétek a hűtőbe – műag. doboz nem jó,  a massza kimoshatatlanná színezi. 

Amúgy (nálam) nem áll el sokáig.

Megeszem….

 Összekeverés után egy nylonzacskóba dugom, mert szaga már másnapra betöltené a lakást....

Melegben 4 nap után válik folyóssá....

 nyammmm.... csoda finom   :-) 

A Piri Reis-térkép

Itt (is)  http://hu.wikipedia.org/wiki/Piri_reisz   akit érdekel – olvashat a Piri-Reis-féle térkép történetéről. Én a napokban láttam egy érdekes filmet, ennek kapcsán kezdtem el a neten keresgélni. 

Nem először láttam, csodáltam én már ezt a térképet, de mivel eddig nem írtam róla, gondoltam, megérdemel néhány sort....Az efféle ősrégi térképeket nézegetve, nekem olyan sokszor eszembe jut, hogy sok száz évvel ezelőtt, gyatra felszereltséggel és csak az őket űző emberi kíváncsisággal felfegyverkezve, hányan nekivágtak az óceánoknak... Most meg világszenzáció, ha egy fiatal egyedül - bár minden technikai kütyüvel felszerelve - száll vízre...

Amúgy meg én pl. szeretem a térképeket. Elég jól eligazodom rajtuk, tudom  őket "olvasni" szívesen nézegetem. Ha pedig ismerős tájak térképe van a kezemben, akkor az útvonalakat látva, a helyszín is felbukkan az agyamban. Mintha egy film peregne le valahol bennem.

Na de vissza Piri Reishez...
Az eredeti világtérképet – mely 65x90 cm-es lehetett - a néhai Piri Reis török admirális készítette 1513-ban, ugyanis rajongott a térképekért, így nem csoda, hogy bármerre is vetette a sors a világban, összegyűjtötte a kezdetleges rajzoktól a művészi munkákig a térképeket, majd átmásoltatta azokat kiváló minőségben.

A térkép grafikáktól hemzseg, az óceánon különböző típusú hajók, a szárazföldeken állatok láthatók, ezen felül pedig a kor szokásának megfelelően, néhány fantázia szülte sziget is megtalálható rajta. A szárazföld belsejében és a tengerek felszínén rövidebb hosszabb magyarázó szövegeket helyezett el.

A térképszelvény meghökkentően precíz, hosszúsági vonalakkal ellátott, és világosan kirajzolódnak rajta az Atlanti-óceán partjai, Európától Afrikán keresztül az amerikai kontinensig csakúgy, mint a hatodik földrész, vagyis Antarktisz bámulatosan részletes

körvonalai is, pedig annak felfedezése még legalább 300 évet váratott magára.

Piri Reis idejében a jégtakaró alatti szárazföld ilyen pontos, összefüggő felmérése lehetetlen volt, kizárólag mai, modern technikával elképzelhető. A térképen Grönland három különálló szigetként szerepel, jóllehet erre a tényre csupán a múlt században derült fény.

                            *************************

Bár nem a fenti témához kapcsolódik, de böngészésre ajánlom még:  http://paramoral.eu   erre az oldalra bukkantam a minap, és ha nincs jobb dolgod (nincs épp olvasnivaló könyved) itt is lehet kalandozni. A „Paramorál” egy 2010 elején indult közösségi oldal azoknak, akik tapasztalataik vagy tudásuk alapján a megszokottól eltérően, másképp látják, vagy értelmezik a körülöttünk lévő világot.

Kép:  http://latogatok.hu/news.php?extend.2059.9  

A Citrom utca szégyene

Be kellett mennem a belvárosba, egészen pontosan a Citrom utcában volt dolgom – mi több, várakoznom is kellett  kicsit…A kirakatok előtt gyorsan végig-értem – üres pénztárcával nem nagyon érdemes nézelődni - gondoltam, leülök az árnyékban, míg kinyit a bolt, ahová jöttem.

Na, igen gyorsan elment a kedvem  a leüléstől…..

Nem értem, a  (??? most kinek a nevét írjam ide??) a „városatyák”, vagy a „felelősök”  miért tűrik el, hogy egy, a város szívében lévő forgalmas hely ilyen állapotba kerüljön  ?! Ha a fényképemen nem lehetne jól látni, akkor elmondom, hogy a körpad köztudottan a csövesek tanyája – itt alszanak, gyakran itt öltöznek át, szanaszét hagyva a levetett gönceiket, itt teszik le a szemetüket is. (Most ugyan épp csak egy ember szunyókált itt.)

A pad körül óriáskukák bűzlenek,  10 m-rel odább is érződik tisztítatlan mocskos szaguk ebben a melegben. Miért ide teszik ezeket ? Lenne hely pár lépcsővel lejjebb, a bokrok között is, egy kicsit szemérmesebben eldugni, mert hát elfogadom, az itt élők is termelnek szemetet és valahol tárulniuk kell. Igaz, az előbb említett padon-élők állandóan felnyitják és feltúrják ezeket az óriáskukákat – nyilván ezt tennék 5 méterrel odább is…. És utálom a fantáziátlan, csak a  primitívséget, erőszakot jelző, undorító graffitiket is.  Még ha újra és újra kellene tisztítani a falat, akkor is megérné néha rendbehozni. Miért nem lehet ide felszerelni egy kamerát ? Miért nem jár ilyen helyen néha  éjjel rendőr ? Ezt ugyan a város más pontjaira is mondhatom… Attól még, hogy drága a benzin,  jobb lenne, ha erre költenének, mint más esetleg kevésbé hasznos dologra. Mondjuk fűszernövényekre….  

2óra 52 perc

Nem emlékszem rá, mikor örültem szélnek ennyire…

A címben jelzett időben egyszer csak megcsendült a szobaajtóba akasztott szélcsengő. Kicsit félelmetes de egyben boldogító ébredés volt. Felkeltem, először kirohantam az udvarra, leszedni az autó fölé függesztett napvédő ponyvát, nehogy letépje a szél, aztán  ajtót, ablakot kitárva- kitámasztva csak ültem egy darabig és élveztem a muzsikálást meg azt, hogy a szó szoros értelmében – mint télen – „dudál” a szél és percről percre hűl a szobám. Nem tudom hány km/órás lehetet, de elég erősen fújt. A késő délutáni  szinte elviselhetetlen hőséget ( a K-i oldalon  lévő hőmérőn 39 fok) viszonylag gyorsan lecsökkentette.

Látom/olvasom, (valahol az agyam mélyén tán tudom is) különösen az utóbbi években  voltak ilyen szörnyen forró napok, de valahogy akkor is az a véleményem, nem európai embernek való ez a hőség. És miközben én a leredőnyözött szobában, ventillátor előtt ülve mozdulatlanul várom, hogy a reggelből este legyen, folyton azokra gondolok, akiknek ebben a hőségben  még dolgozniuk is kell….

Most reggel találtam a wikiben jó, részletes leírást a szelekről, kattints ide, ha érdekel:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9l    én elég sok mindent nem tudtam, ami itt olvasható.

Mindenesetre jó, hogy van !!! És egyelőre még nincs hatalmunk fölötte. Mert ha volna, tán képesek lennénk még ezt is elrontani.

Kép: http://mano-mercehu.blog.hu/page/2

A Marson vagyunk....

Az első Holdra-szállást is a  TV-ben láttam,  1969-ben. Elmosódott, fekete-fehér képeken, hihető-hihetetlenül.

Elmúlt  43  év. Ma reggel 07.32-kor a Curiosity  Marson való landolását kísérhettem végig szinte percről perce  itt:  http://www.nasa.gov/multimedia/nasatv/index.html

(Persze valószínű, hogy most nem a landolást látni rajta, ha egyáltalán működik a cím. Reggel itt ment a  közvetítés...)

Most sajnálom, hogy nem beszélek angolul. Mindenesetre érdekes pszichológiai tény, hogy a NASA munkatársak jól-rosszul leplezett feszültsége, majd a siker utáni meghatott öröme perceken belül rám ragadt.

A leszállás előtt, a szimulációs képen veszettül pörögtek a számok, a még visszalévő távolságot és a landolásig visszalévő időt mutatta. Olyan valószerűtlenek tűnik nekem mindig: ha az idő múlását „látom”…. 

7.34-kor a Földre ért az első ott készült fénykép is….

Szóval újra sikerrel landoltunk a Marson…

A Spirit meghibásodása után ismét két működő szonda dolgozik a Mars felszínén. Az Opportunity már 8 és fél éve, 2004. január 4-e óta teljesít szolgálatot.

Percről percre az esemény itt : http://www.origo.hu/tudomany/percrolpercre/20120806-mars-curiosity-msl-landolas-percrol-percre.html

Ide is érdemes benézni: http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20120730-mars-szaturnusz-spica-latvanyos-egyuttallas-az-egen-a-coriosity.html

Kerti képek

Már leszedtem az első adag mini-paradicsomot, amikor eszembe jutott, hogy dokumentálnom is kéne kertem augusztusi képét.

Mindez ma kora reggel történt. (A nap többi részében sajnos lassan már ki sem lépek a lakásból a hőség miatt.) A képek olyanok, amilyenek.

Mindjárt a legelső kép legyen dicsekvés, ilyen hajnalkáim vannak idén: 

(Persze nem tudom, mivel is dicsekszem, az egész virág-szépséget nem én találtam ki, a magot is boltban vettem. Én csak a földet, a vizet és néminemű szeretetet adok neki….)

Nagyon büszke vagyok, hogy ebben a csepp udvarban mennyi mindenem van. Tényleg hasznos ez a pár m2, idén pl. idén még nem vettem sóskát, csak a magaméból főztem, és a fűszernövényeimet is rendszeresen használom. Sokszor elábrándozom, hogy ha csak 20-30 m2-tel nagyobb helyem lenne, mi mindent lennék képes én kihozni abból…

 

 

 Az idei első paradicsomok

Elalvás előtti kedvenc témám, hogy a jelenlegi kertet miképp is kellene átalakítani, hogy még szebb,  praktikusabb legyen. Vannak elképzeléseim, köztük pl. egy esővizes tartály beépítése/állítása is szerepelne, bár igaz, amennyi eső esik mostanában, túl sokra nem mennék vele. 200 literesnél nagyobb el se férne, az meg a mindennapi öntözést figyelembe véve nem túl nagy mennyiség, sokat nem spórolhatnék rajta.  Így hát marad a locsolás, a 800 Ft-os vízzel….

A másik álmom – tévében láttam – afféle megmagasított kert, hogy ne kelljen minden kis fűszálért a földig hajolni. Vannak nagyon praktikusak, már készen is, legalábbis Németországban. Afféle  1 m. magas  „keretet” kell elképzelni (fából, műanyagból, mittudommiből), amit aztán teleraknak földdel  és abba kerülhet a vetemény…Jó dolog (lenne) – de egyelőre tényleg csak elalvás előtti álmodozás marad….

Na fecsegésből elég ennyi, jöjjön pár kép még:

 A kert olyan mint egy mini-dzsungel. Hol virág, hol fűszernövény, hol valami zöldség nő ki belőle...Ilyennek szeretem.

...és akkor tessék, ilyenek idén a paradicsomok......

Ő pedig az egyik pókom. Imádom őket....Sajnos nagyon ritkán van a háló olyan helyen, hogy a szépséges hátát is le tudnám fotózni, de elhihetitek, keresztes....