C2C Bölcsőtől bölcsőig

Pár napja kaptam a hírt, hogy Pécsett is általánossá válik jövőre a szelektív hulladékgyűjtés. Őszintén örülök neki – akkor is, ha a pontos részleteket még nem tudom.http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/teljes-fordulat-jon-szemetszallitasban Épp itt volt az ideje, hogy egy ilyen nagy városban áttérjenek erre a környezetkímélőbb megoldásra.

Be kell valljam én a Cradle to Cradle kifejezést még nem hallottam. A „C2C” (angol szavak rövidítése)  szó szerinti jelentése:  Bölcsőtől bölcsőig. A részletekről itt olvashat, akit érdekel: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6lcs%C5%91t%C5%91l_b%C3%B6lcs%C5%91ig 

A témához kapcsolódva, épp ma hajnalban láttam egy érdekes filmet. Igencsak elgondolkodtató téma volt, egy 4 gyerekes család élete 4 héten át műanyag nélkül – így tudnám egy mondatban összefoglalni….

És aztán a felkelésig volt még időm bőven gondolkodni a saját életemen: mit is kellene nekem „kidobni, leselejtezni” ha meg akarnák szabadulni a műanyagoktól. Rájöttem: nem lennék képes erre….és valószínűleg az emberiség zöme szintén ezt érezné.

Akkor tehát csak egy megoldás marad, a tervezőknek, gyártóknak kell lépni, olyan anyagokat létrehozva, melyek újrahasznosíthatók. Továbbá kétségtelen, ehhez fel kell nevelni egy olyan generációt, mely azt veszi természetesnek, hogy a szemetet – részben minimalizálni, másrészt szelektálni KELL, hogy újrahasznosítható legyen !

Nem tudom, ehhez mennyi időre van szükség… De ha az én majd 70 évemet végiggondolom, igencsak fura világ lenne, ha visszaállnának a háború utáni állapotok. Mert ami ezalatt az emberöltőnyi idő alatt történt, az félelmetes. És nem azt kívánom, hogy oda „süllyedjen” vissza minden és mindenki, amilyen világ volt akkoriban, de valamiképp az se igazán természetes, ami ma van, még akkor se, ha millió dolog kényelmesebb, könnyebb, mint anno. Mert aki józanul és őszintén gondolkodik, rá kell jönnie, ezt vég nélkül csinálni nem lehet…

Volt egy néhány megvalósítható gondolatom, de pl. fogalmam nincs, hogy a mélyhűtőben tárolt ezerféle nyers és félkész/kész ételemet mibe tudnám tenni ? Üveg/porcelán/fémtároló a helykihasználás miatt nem nagyon jöhet szóba. Papírba mégse lehet a lecsót eltenni. És mennyit károsodott már az a sajt/vaj/túró, amit én ugyan itthon pl. porcelántálba teszek, de a gyártása napjától műanyagba volt csomagolva, s állt heteket, vagy még többet ilyen-olyan hűtőtárolókban ? Vagy mivel lehet helyettesíteni a zuhanyfüggönyt ? Létezik-e manapság fanyelű, igazi sörtés fogkefe ? (Egyáltalán nem emlékszem, régen miből volt a fogkefe „szőre” csak nem igazi szőrből ???? na de akkor miből ? Öröktől fogva valami műizével mostam fogat ? ) Nylon abroszom ugyan nincs, de van műanyag tányér-alátét – csak nem fogok ehelyett újságpapírt tenni az asztalra a terítőt óvandó ? ……Erőltetem az agyam, hogy gyerekkorom dolgai eszembe jussanak – de valahogy mindig csak a szegénység, egyszerűség, megnyilvánulásai jönnek a szemem elé. A konyha, lakás, az egész élet - ha a felszerelésekre gondolok - sokkal, sokkal primitívebb, egyszerűbb volt – és mégis megvoltunk valahogy…. Semmilyen elektromos háztartási gép NEM volt. (15 éves voltam, amikor először lett mosógépünk.) A nagymama habverőjét máig őrzöm a szekrényben. Volt egy külön csak e célra használt vízforraló lábos – a mosáshoz, mosogatáshoz ebben forraltunk vizet – és mégis valahogy tisztaság és rend volt körülöttem…

Nos, nem akarom én teljes egészében visszavarázsolni azt az életet, de egy biztos, nagyon „elszaladt velünk a ló”. Én már túl sokat tenni nem tudok, de valóban fontos lenne a felnövekvő generációt ráébreszteni, hogy másképp kell/ene csinálni a dolgokat, ha az utánuk következőknek is akarnak még hagyni valamit…

Kép: http://www.symbiosecenter.dk/sites/default/files/S_kompetenceudvikling.png

Jutalom

  Mi a jutalma a szorgos, karácsonyi sütiket sütögető háziasszonynak ?

Hát persze, az a vaníliás kifli, ami eltörött. Mert a hibásat csak nem teszünk az ünnepi asztalra... Egyébként jelentem: 210 linzerkarika is elkészült…meg a dupla adag grillázsos ostya. Mindösszesen  "elsütöttem" eddig 2,5 kg Rama-t,  40 tojást, 1 kg-nál több diót, a lisztet cukrot egyebet most nem számolom össze. Minden családtagomnak jut belőle egy kis kóstoló. És akinek nem ilyesmi, annak ugye a sós-stangli  :-)

Kipróbáltam egy új receptet is, garantálom, hogy mostantól ez is feliratkozik a karácsonyi kedvencek közé:

(Kedves Gaia, kívánom, hogy ilyen tempóban teljesüljenek kéréseid: csak leírod, s máris…:-))

Ferrero otthon

Hozzávalók:

25 dk Rama

15 dk cukor

6 ek méz

20 dk étcsoki

15 dk darált dió (mogyoró)

25 dk natúr kukoricapehely

Elkészítés:

Cukor, méz felolvasztás, majd bele a Rama, ezzel együtt továbbolvasztani

Utána bele a csoki, azzal is összeolvasztani

Bele a dió(vagy mogyoró) 1-2 percig sűrűre főzni.

Tűzhelyről levéve a kukoricapelyhet belekeverni jó alaposan. Papírkosárkába kiskanállal kiszedni, hűtőben tárolni. 

Kipróbálás céljából csak fél adagot csináltam, nem mértem a kukoricapelyhet, csak a massza sűrűségét néztem - és ezzel a fél adaggal egy normál tepsi (30x40) lett tele, ujjnyi vastagon. Én sütőpapírra tettem (mignonpapír nem volt) ellapogattam és lehűtöttem. Kockákra vágtam és most a hűtőben van. De hogy meddig ?????

Érzésem szerint nem fog kitartani az ünnepig... 

Rövid

 

Ma csak 4 címet írok. Ha lenne itt még (rajtam kívül) Alpokat imádó és németül is értő és éppen nem a karácsonyi előkészületekkel foglalkozó olvasóm – annak szívemből ajánlom ezeket a csodaszép  videókat: (Ámbár a képek szavak nélkül is csodásak!)

http://www.arte.tv/guide/de/044681-010/die-alpen-von-oben

http://www.arte.tv/guide/de/044681-001/die-alpen-von-oben

http://www.arte.tv/guide/de/044681-002/die-alpen-von-oben

http://www.arte.tv/guide/de/047365-003/die-alpen-von-oben

(Megnézhető verzió a 10-es sorozatból csak ez a 4. Nem igazán értem az okát, de hát "ez van".)

És ha netán a magyar tévék valamelyike (bár nem hiszem) adta volna ezeket, hát elnézést...

A képeket innen hoztam:

http://www.moviepilot.de/files/images/series/file/9951056/4006448760342_B4.jpg

http://www.powderguide.com/fileadmin/artikel/2012/08/0734_tv-tipp_-_die_alpen_von_oben/arte_die_alpen_von_oben.jpg

Gondolataim erről-arról

„A hallgatás tudománya: az istenek tudománya.”

„Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.” (Tatiosz: A szív erényei)

Ahogy öregszem egyre jobban szeretem/keresem a „jó mondásokat” – melyeket elolvasva azonnal magaménak érzek, mintha csak valóban én találtam volna ki. Mostanában ezt a kettőt találtam, s jegyeztem fel magamnak. Oka van.

Bizonyára minden szülő megéli, s én ugyan nem vagyok igazán az, mégis megszenvedem a „gyerekek elengedése” című fejezetet.

Hát felnőttek. Nincs mit tenni. Kevesebbet látom őket, nagyritkán telefonálnak, szinte mondhatom, csak akkor ha valami kell.  És én se szívesen „zavarom” őket, holott majd elepedek utánuk. Éreztem már, hogy „rosszkor” csöngettem rájuk a jelentéktelen kérdéseimmel.

Persze tudomásul veszem, mindegyik dolgozik, nem is keveset. Mindegyiknek van párja,  és igazi szülője – hát akkor rám nem csoda ha már szinte semmi idő nem marad.

Mégis.

Mégis hiányolom őket. Sajnálom, hogy felnőttek….

Egyre többet jut eszembe Nagyanyám, Anyám… Ők is ??? Vajon ők is érezték ezt ?

És én semmit nem vettem észre… Szegények… Naponta kérek tőlük bocsánatot. Nem tudom meghallják-e ?

Kép: http://antik.teszvesz.hu/festmeny/eletkep/emlekezes_egy_ritka_kincs_jegyzett_festotanartol_1807285730.html

Shared Space - megosztott /vagy/ közös tér

Itt is olvashatsz róla:   http://lmv.hu/node/1687

Megint egy új fogalom/kifejezés - vagyishogy én nem hallottam még ezt, habár maga a "tény" ismerős. Hollandiában, Angliában kipróbálták és ott pompásan működik. Ami persze messze nem jelenti azt, hogy nálunk is ….vagy ha igen, akkor kell hozzá néhány év(tized).

Nincsenek közlekedési táblák, lámpák, útfestések se jóformán, s bár a közlekedés kicsit lassabb, mint a megszokott, de az emberek odafigyelnek egymásra és egyértelműen kevesebb a közlekedési baleset. Micsoda mesevilág lehet ez !

(Kép: http://autoskartya.blog.hu/2008/12/24/tekerges_amszerdamban_2_resz )

Nálunk olyasféle megoldás van, hogy ahol ezer éve járda volt, oda felfestették, hogy „bicikli út” (azt a sárga bringát) – a gyalogos, meg húzódjon csak szépen le a házak melletti keskeny kis járdácskára… Amúgy a bicikli út is csak 2 saroknyit tart – mert aztán a keskeny járda elfogyta miatt, mégis kénytelenek voltak a nagyszerű újítók visszaterelni az embereket a régi járdára.
(Részletek itt: http://koos.hu/2010/06/29/ekf-kinek-epult-ez-a-kerekpar-ut   Az alábbi mellékelt képet is innen hoztam.)

 

Aztán kanyarodik egyet a bicikliút és egy frissen felújított utcán (Major u.) már "csak" felfestés van. Elvileg ugyan lenne járda (egy szintben az úttal) a gyalogosoknak, mellette a bicikliút - na de akkor az autók hová álljanak ? Ugyanis ha az "úttesten" parkolnának, akkor nem lehetne ott közlekedni.

Szóval átgondolatlan az egész, de bizonyára van hely, ahol hirdetik, "Pécsett már ezt is megoldottuk "!

 

De nem is tudom, képesek lennének-e a magyarok ilyesféle fegyelemmel/figyelemmel közlekedni… Pár napja vidéken voltam. Ha jól tudom a megengedett sebesség a 6-os úton 80 km/óra – s mi annyival mentünk. A 30 km-es szakaszon számát se tudom, hányan előztek le minket, s ami a legérthetetlenebb, a többség nem száguldott tovább, egyszerűen beállt elénk… Akkor miért is előzött ? Nem 100 éves Trabanttal mentünk, igaz, nem is Mercedessel…. A gyalogátkelő biztonságáról meg nem is beszélek. Hatszor meggondolom, hogy neki merjek-e indulni. Már ott tartok, hogy csak akkor indulok el, ha integet az autós…
És autósként látom, hogy nem csak én vagyok bizonytalan. Tehát integetek én is....

Az utolsó kép meg csak azért került ide, mert jól jellemzi a mi közlekedési rendszerünk  kesze-kusza helyzetét: 

                                    
Kép: http://hirportal.sikerado.hu/images/kep/201107/ostoba_tablak2.jpg

Csillagok, csillagok …meg Harald Lesch

Akit az efféle „űri dolgok” nem érdekelnek, átugorhat ma más blogokra, de nekem muszáj megírnom a hajnali élményemet. A BR  és a BR alpha tévécsatornák hajnalok hajnalán sugároznak egy bizonyos műsort, melynek Space Night  a címe. Ezek tulajdonképpen „csak” képek a Földről, mely filmek az épp most is felettünk keringő ISS-ről, vagy régebbi műholdakról, űrhajókból készültek. A mostanában készült képek már fantasztikus minőségűek, de azért a régebbiek is élvezhetők. Közben csak ilyen-olyan zene szól, és ha szerencsém van, ezen a túl sok odafigyelést nem igénylő „műsoron” sokszor újra el tudok aludni. Nemám úgy, mint ma…

Mostanában többnyire már az ISS képeit mutatják és be kell valljam, számomra  öröm látni ezeket, miközben arra gondolok, ha valaki „megkínálna” egy ilyesféle űrhajós repüléssel, azonnal beszállnék és a legkisebb félelem nélkül felrepülnék velük az űrbe, csak azért, hogy láthassam saját szememmel is ezt a csodát.

Mellesleg ez se egy rossz video:

Itt van egy másik film, amit hosszas keresgélés után találtam, melyben mutatják azt is, amitől ma úgy elájultam, nevezetesen fentről az északi fényt. Valahogy úgy alakult, hogy eddig ilyen képeket nem láttam, vagy nem ilyen minőségben ( mellesleg a tévé  adásban még ennél is sokkal, sokkal szebb képek voltak).

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20111116-nemzetkozi-urallomas-iss-latvanyos-film-a-magasbol-villamokrol-sarki.html 

 

És ha már a témánál tartok azt is elárulhatom,  hogy egy másik nagyon kedvelt műsorom ugyancsak hajnalok hajnalán látható, bizonyos Harald Lesch előadásai. (Harald Lesch -született 28. Július 1960-ben Gießen, Hessen- német fizikus, csillagász, természettudós, író, televíziós műsorvezető, a fizika professzora, a Ludwig Maximilian Egyetem természetfilozófia-filozófia professzora.) Egyszerűen csak azt tudom mondani, félelmetes, mit tud ez az ember, de ami a legcsodálatosabb, olyan előadó, hogy ezeket a cseppet sem egyszerű  témákat, melyekről ő beszél, még én is megértem, pedig nincs se felsőfokú nyelvvizsgám, se nem tanultam soha az életben asztrofizikát. Csak áll egy ósdi fekete tábla előtt, ezeréves padok között és fél órát beszél – és nem lehet abbahagyni a hallgatását. A hajnali műsor címe:  alfa-Centauri.  

http://en.wikipedia.org/wiki/Harald_Lesch

Egyszóval gyönyörű a Földünk, csodálatos a világegyetem és örülök, hogy én ezeket a dolgokat láthatom – végülis majdhogynem hálás vagyok az alvás-zavaromért, mert különben ezekről lemaradtam volna….

Kép: http://img.audible.de/audiblewords/content/rt/bayr/000016de/lg_image.jpg



 

Francia sütőtökös sütemény

Barátnőm kedvence, hátha valakinek kedve lenne kipróbálni:

50 dkg-os leveles tészta (mirelit)

2 nagyobb hagyma

3 dkg vaj

50-60 dkg sütőtök

3 tojás

1 dl tejszín

A leveles tésztát kétfelé vágni, kinyújtani akkorára, hogy egy  tortasütőformát ki lehessen bélelni az egyik lappal és befedni a másikkal. (Az én tortasütőm 25 cm átmérőjű.)

2 nagyobb, apróra vágott hagymát  3 dkg vajon megfuttatunk, hozzáadunk 50-60 dkg meghámozott, összevágott sütőtököt, 1 dl vizet, sót, borsot. Lefedve, nagyon lassan 10-15 percig főzzük. (amíg a tök megpuhul).

A tököt kivesszük egy tálba,  villával széttörjük/szétnyomkodjuk, sót, borsot, szerecsendió-port, 2 egész tojást, 1  dl sűrű tejszínt keverünk hozzá. (érdemes megkóstolni)

Az egyik tésztával "kibéleljük" a tortaformát és behintjük zsemlyemorzsával, majd ráöntjük a fűszeres tök-masszát, rátesszük a második tésztalapot, a széleket összecsípjük, majd egy egész felvert tojással megkenjük. A közepébe egy kis "kéményt" kell tenni (jobb híján cérna spulnit), 30-35 percig (sütőtől függően – addig míg szépen megpirul) sütni! 

Nagyon finom melegen, langyosan, de még hidegen is!  - írta a barátnőm.

Én meg egyszer kipróbálok mindent, ezt is  – ám őszintén bevallva, szívesebben eszem töpörtyűs pogácsát :- )

 

Kiegészítő ajándékötlet karácsonyra...

Régi jó nedvszívó anyagokból varrtam edénytörlőket. Már nem divatos, használaton kívüli válltömésből fedőfogót.

„Csak” időbe kerül, pénzbe  nem. És én valahogy úgy vagyok, hogy az s.k. készített ajándékokat többre értékelem sok megvásároltnál.

Persze, lehet, hogy a mai fogyasztói társadalomban ezzel a régimódi szemléletemmel egyedül vagyok. Mindegy, idén én ajándékozok ilyesmit is.

Mától...

...ő és immáron mind a négy gyereke újra együtt vannak. 

Jó helyen....

Elkészültek az elsők...

A legtovább elálló, (persze csak akkor,  ha nem eszik meg  :-) ) karácsonyi családi kedvenc nálunk az u.n. "Amerikai sütemény" ami valójában afféle műzlis süti.

Ha érdekelne valakit a recept, íme:

30 dk. zabpehely

15 dk. liszt

10 dk. cukor 

2 cs. vaníliás-cukor

1 cs. sütőpor

csipet só

/Az alant felsorolt ízesítőket is ekkor kell beletenni, és még száraz állapotban egyenletesen elkeverni!/

15 dk. vaj /Rama/

3 egész tojás

Ízesítés: kakaó, dió, kókuszreszelék, mogyoró, mazsola, vagy ami még eszedbe jut …

Jól összedolgozni a masszát, majd kanállal kiszedni, gombócokká gömbölyíteni, végül

ellapítani a két tenyered közt.

Vajazott, lisztezett, vagy  barna sütőpapírral bélelt tepsiben, szárítva/lassan/ sütni.

A fenti képen a barna színűekben kakaó, mazsola és dió van, a fehérebbekben kókuszreszelék, földimogyoró és kevés cukrozott narancshéj. (A fent leírt recept duplájából készült mindegyik fajta)