Nem
értem, nem értem és újra csak nem értem !...A világot, a politikát, az embereket
és úgy általában lassan már semmit se. Itt ez az ukrajnai konfliktus, mondhatom
igencsak testközelben.
Ágyúdörgésbe
születtem, halálosan féltem 56-ban, a jugoszláv háború hangjai itt vannak a
fülemben és most, öreg napjaim sem múlhatnak el félelem és rettegés nélkül,
mert ugye ki tudja, mit hoz a holnap ?
Nem őrül-e
meg vezérünk és dönt úgy, hogy márpedig újra
elrendeli a kötelező katonaságot ? Bevonultatja
a gyerekeimet és ha akarja fegyverrel a halálba küldheti őket. Nem hiszitek, hogy
megtenné ? Én bizony tudom, hogy megtenné és épp eléggé félek is ettől. Szorítom őket magamhoz és azt suttogom nekik,
meneküljetek ! Meneküljetek el és talán a legjobb lenne, ha gyereket se
nemzenétek, minek erre az egyre veszélyesebbé váló világra hívni új életeket ??
A
nagyhatalmasok ide-oda röpködnek, mint felzavart tyúkok, a farkas meg sandán
lapul az arannyal-olajjal bélelt vackán és mosolyog.
De ha
valaki ebből az Amerika-Európa-Oroszország szindrómából kimaradna, az se lehet
boldog, mert annak meg ott az arabok közti eszement háború.
Félelmetesnek
érzem a helyzetet és egyszerűen nem látok kiutat. Vagy talán mégis: tényleg
kellene egy nagy kataklizma, ami lepucol innen 6,5 milliárdunkat. És aztán
lehet újrakezdeni. Persze kérdés, hogy akik megmaradnak, képesek lesznek-e
emberként élni ? Vagy marad ez, ami van: a reménytelenség.
Ha van
Isten, igazán tehetne már valamit.
Kép:

-344.jpg)











