Régóta
terveztem már egy ibafai látogatást a pipamúzeum miatt – hiszen jártam a közelében
sokszor – de valahogy nem jött össze… Aztán most „lányos túrát” tartottunk,
elmentünk Szigetvárra, hogy találkozzunk egy osztálytárssal,
megnézzük a felújított Zrínyi és Szulejmán szobrokat és természetesen a
pipagyűjteményt is. És nem mellesleg egy jót beszélgessünk…
Elég
szerencsétlen napot fogtuk ki – aznap volt
az emlékpark-beli szobrok avatója (nem tudtam, nem néztem utána indulás
előtt) – emiatt aztán menet-közben két elit konvoj is lassította az utunkat,
millió rendőrrel. Képtelen vagyok megérteni, hogy miért kell egy ilyen autó-seregnek
még a tetejében vijjogó testőri(vagy milyen) kíséret is, amikor minden kereszteződésben már
eleve ott álltak a rendőrök, s ők irányították a forgalmat a lámpák helyett. (Áder János magyar és Kolinda Grabar-Kitarovic
horvát államfő, valamint Veysi Kaynak török miniszterelnök-helyettes voltak a nagy fejek, akik miatt megakadt a
hatoson a közlekedés egy kis időre….)
No
mindegy, kibírtuk – aztán a várost elhagyva már normalizálódott a helyzet.
A
Szigetvár melletti emlékparkban a szobrokon kívül már csak az vendéglátás maradványait, evő-ivó-pihenő
sátrakat láttunk. A két szobor – szerintem épp úgy néz ki, mint régen –
csatolok is róla fotót, íme:
(Na
jó, ezek állítólag valódi bronz szobrok…de hát nem haraptam bele… Kíváncsi
vagyok mit szólnak ehhez a fémgyűjtők, mikor fogják majd valamelyiknek
orrát-szakállát lefűrészelni ? Hacsak nem vezették bele a 220-at…)
Visszafelé
jövet „betévedtem” valahogy a városba (elég kalandos Szigetváron autózni) –
valamiképp a vár északi kapujánál kötöttem ki, és láttam, hogy
ott elkészült, ill. ma olvastam itthon,
hogy felavattak egy újabb Zrínyi szobrot…Most azután Szigetváron tobzódhatnak a
Zrínyikben…(van vagy négy, ha nem több….)
Erről
saját fotóm nincs:
Átautóztunk
Almamelléken, láttuk a kisvasút kocsiját, megbeszéltük, hogy egyszer ezt is meg
kellene nézni. Elvonatozhatnánk Sasrétig. Hát majd. Egyszer. Talán….
 |
| A kisvasút |
 |
| Sasréti vendégház |
De
a szobornézés után és Almamallék után végre a világvégi
Ibafa következett - innen aztán nincs tovább - legalábbis autóval semmiféle út. Annak rendje, módja és a tájékoztató szerint megkerestük a nagyon
kedves gondnok asszonyt, megnéztük a kiállítás(ocská)t, a híres
pipamúzeumot. Itt olvashatsz róla: http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=671
 |
| Ebben a házban van a pipa-múzeum |
Aztán mivel épp ott
áll a múzeum mellett a templom, megkérdeztem, nyitva van-e ? Nincs, de kinyitja
nekünk – válaszolta a hölgy kedvesen.
Ó,
bár csak ne kértem volna !
Kétségtelen,
már kívülről is látszott, hogy a katolikus egyház a legföldönfutóbb,
legszegényebb egyházak közé tartozik és semmiképp nem tud megbirkózni azzal a
milliónyi kis templomocskával, amit a magyarok össze-vissza építettek itt évszázadok
alatt a vacak kis falvaikban…
Csak
a fontos és gondolom pénzt-fialó kegyhelyekre koncentrálnak, ilyen világvégi,
sehová nem vezető utak menti kis falu templomának sehol, senki szívében nincs
jelentősége.
Hogy
egészen őszinte legyek, írni valahogy nincs is kedvem róla, nézzétek a képeket.
Érdemes, mert meglehet, holnap összedől a templom, s ez lesz az utolsó doku-fotó-sorozat
róla…
 |
| Összetartja-e a pár betonoszlop ezt a rogyadozó épületet ? |
 |
| A karzat már leomlott. |
EZ lett a legjobb ibafai fotóm:
Mindent
egybevetve, azért végülis jól sikerült a kis kirándulásunk. Alaposan kibeszélgettük
magunkat, mindenki elmesélte mi, hol fáj, mit csinálnak ill. nem csinálnak a
gyerekei, ill. unokái, ami szerintünk pedig jó lenne, vagy épp ellenkezőleg, amit nem kellene/szabadna csinálniuk..... Szóval mint rendes nagyik,
áttárgyaltuk a hétköznapok gondjait - a lehetséges megoldások megtalálása nélkül.
Közben
vacsoráztunk egyet, majd ejtőzés után elindultunk hazafelé - félretéve a bosszantó dolgokat és újra
végigcsemegézve azt, ami azért mégis csak jó volt ezen a délutánon.
