 |
| És mi látszik az üveg mögött ? Naná, hogy a "hegyem"... |
1991 óta
ismerjük egymást….nem tegnap volt, amikor először betévedtem hozzájuk. Az a
panziós, akinél előző évben laktam, bezárt, de oly kedves volt, hogy átkísért a
második szomszédjához. És szerencsére nekik volt is üres szobájuk… Így aztán ettől
kezdve én mindig csak oda, csak hozzájuk, csak a Bled-közeli Radovljicára
mentem. Gyerekekkel, kollégákkal, barátokkal. Alább olvasható, a panziójuk címe, amit ezúton is minden
Szlovéniába utazónak ajánlok figyelmébe !
Idén egy kedves barátnőm és családja foglalt náluk szállást, és természetesen vitte az üdvözletemet, jókívánságomat.
És lám,
ennyi idő múltával is emlékeztek rám, a hegyen túrázó magyar nőre. És a
barátnőm kezébe nyomtak egy üveg bort, hogy ezt nekem küldik.
Hát mit
mondjak erre ? Max. annyit, hogy sajnálom, nekem ez fordítva nem jutott
eszembe, de ha barátnőmék esetleg újra mennének, biztos nem fognak üres kézzel
hozzájuk elérni.
Hihetetlenül
jól tudnak esni az efféle kicsi figyelmességek. Nem nagy ajándék fél liter bor –
de a szívemet jobban megmelegíti, mint ha egy egész hordónyit vedeltem volna be…
Szívmelengető.....Hasonló volt nekem a mecseki hétvége.:)
VálaszTörlésUgye, hogy nem az ajándék Ft-ban kifejezett értéke a döntő ? Néha kis dolgok is határtalan örömöt tudnak szerezni.
TörlésNagyon szép és kedves dolog! Ezért is érdemes utazni, embereket megismerni, még évtizedek után is megörvendeztetik a hétköznapokat. <3
VálaszTörlésEngem azért hatott meg a dolog, mert bár többször voltam náluk - de hát bizony már évek óta nem találkoztunk. És ott-léteim csak 4-5 éjszakások voltak, vagyis rövid ideig éltem csak náluk. Elég nagy panziójuk van, megfelelő forgalommal - és mégis emlékeztek rám. Engem valójában ez hatott meg.
TörlésVagy tán olyan bolond öregasszony mint én (aki vénségére lett hegymászó) nem volt köztük és ezért emlékeznek rám ? :-)
Látod még egy nap... ami megdobogtatta a szíved...Jók az ilyen szép gesztusok...
VálaszTörlésGondolkodtam már délelőtt is hogy leírjam-e.../nem bántás kép/ de sokszor több figyelmet kap az ember egy kívül állótól mint a családtól...
Már későn olvastam a cikkedet ami az ovis gyerekekről írtál. HHHHát bizony az én fiam az egész Patacsot végig üvöltötte,/nem volt autónk/ hogy nem akar oviba menni...Minden reggel ez így ment egy évig..Mire a munkahelyemre beértem, én is roncs voltam, nem csak a gyerek...
Így igaz, és tényleg meglepődik az ember, ha kvázi "idegentől" érkezik valami kedves, figyelmesség. Tán épp azért, mert erre nem számítunk...
TörlésAz ovis szöveghez - és mindegyikhez, az évekkel ezelőttiekhez is - lehet kommentelni, csak azonnal nem jelenik meg. Azokat én előbb ellenőrzöm és elolvasás után engedélyezem. Ennek jó oka van !!! - gondolhatod....
És én a kicsiket, változatlanul azt mondom, szörnyen sajnálom...
Ha nem is a történethez... vasárnap jártam egy rendezvényen (tőlünk távolabb) (nem pártrendezvényen...) ott említettem a "hivatásos fotósnak"... " bizonyára nem emlékszik rám"...és ilyesmik Válasz : de igen,- emlékszik. (tette hozzá : nem csodálom...) stb. Így aztán - van az úgy, hogy nem is gondolunk arra, mennyire emlékezhetnek ránk - mások ! (meg a cselekedeteinkre) - Igaz, az "emberi agy szelektál"... sok minden "törlődik," ill. jó pár meg sem történt dolog (!) - "felerősödik az emlékezetünkben !" - ( holott az ott és akkor, meg sem történt.)
VálaszTörlésSietve írtam,- (bár vettem már új egeret meg egy fülhallgatót is ) - kell majd egy billentyűzet is... (?) - Javítva : Tettem hozzá (én) - így talán érthetőbb...
VálaszTörlésEbben is van igazság, t.i. hogy az ember néha jelentéktelen dolgokra, kevésbé fontos emberekre, eseményekre is emlékszik, bár (a kor múltával) sajnos az fordul elő többször, hogy a fontosabbak meg elfelejtődnek :-(
TörlésBár szokásom mondani : nem kell mindent elhinni... (vagy olvastam, vagy tv-ben láttam - vagy mindkettő...) agykutatással foglalkozó "szakemberek" mondták,vagy írták. ( csak tényközlésként írtam.)
Törlés