Testi betegségek lelki okai

Nem az én felfedezésem, Kavicstól kaptam a linket - köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmemet.  Sokaknak nyilván ismerős is a neve, de akinek mégse, könnyű rákeresni a neten. Talán kicsit "tanárnénis" az előadásmódja, de  a lényeg  nem a "hogyan"-on van, hanem a mondanivalón. Biztos van, aki szereti és egyetért vele és van, aki nem. Ízlés és gondolkodásmód, vagy talán pillanatnyi élethelyzet dolga...

Itt van tőle egy – szerintem – jó kis mondás:

„Tilos a tanácsadás - úgysem használ, mindenki csak a saját lábával léphet, saját fejével gondolkodhat, bizonyítható, hogy nincs értelme. Akinek a tanácsa beválik, arra azért haragszunk, mert okosabb, mint mi, akinek nem válik be a tanácsa, azt lenézzük, ostobának tartjuk, de mindkét esetben rejtett harag a dolog vége - ezt inkább kerüljük el.”

Bár ehhez én azért azt hozzátenném, hogy beszélgetni márpedig pedig kell – s ez egyben sokszor vélemény-nyilvánítás is. Legfeljebb azt teszi hozzá az ember, hogy „szerintem” – aztán a beszélgetőpartner döntsön, hogy mit, hogyan…. Számtalan példát sorolhatnék, hogy hányszor használtam fel sikerrel a mások által elmondottakat….

És egy másik videóból kicsent tanács: "Az életben öt fontos dolgot kell naponta gyakorolni: kacagás, kocogás, lazítás, érintés, segítés."  Gondolkodjatok el, megteszitek-e ezeket naponta ?

A Youtube-on fent lévő számtalan videójából ide csatolok kettőt: 

'Vegeta' másképp

Másképp, mert  én mostanáig nem  így készítettem a téli leveszöldségemet. 

Még a nyáron a neten olvastam valahol, hogy a téli tartósítás másképp is megoldható, mint ahogy én csináltam eddig, nevezetesen, hogy felaprítás után sóval összekeverve, befőttesüvegben tárolom a zöldségeket. Ez a módszer egyébként nekem nagyon jól bejött,  gyakorlatilag ebből készült egy „alaplé”, amiből aztán már akármi is lehetett. Hússal  akár húsleves is +  akkor mindenféle zöldséget – amit megenni akartam – még belefőztem. De gyakorlatilag sok másfajta levesemnek is ez volt az alapja. Ügyelni kellett arra, hogy ez a zöldség sózott volt, tehát az esetek zömében a kész leveshez már sót nem is kellett adni.

Hogy ez most milyen lesz, nem tudom. Lereszelésre került: sárga- és fehér répa, zeller, apróra vágtam hagymát, fokhagymát, zöldpaprikát, karfiolt, pár kelkáposzta levelet, megsóztam és kevés tört borsot hintettem rá, majd alaposan összekevertem. Egy  nagy lábosba kevés olajat öntöttem, majd ebbe a zöldségeket és kevergetve pároltam egy darabig. Amikor kihűlt, tálcára tettem és „felkockáztam” a képen látható módon. Így aztán amikor megfagyott, szép kis kocka-formákban tudtam elcsomagolni.

Remélem jó lesz, a szememnek mindenesetre tetszett :- )

Tamme Hanken

Kép: http://www.gala.de

Tudom, hogy nem ismeritek (talán Kavicsot kivéve) – de nem tudom megállni, hogy pár szóval el ne búcsúzzam én is tőle. Fura egy érzés, hogy egy, csak tv.műsorokból ismert, személyiség halála megrendíti az embert – de hát pl. Esterházyt sem ismertem személyesen, mégis fájlalom a halálát.

Szóval Tamme Hanken egy Németországban (is) elismert és híres „Pferdeflüsterer” természetgyógyász volt – aki főleg állatokat, ezen belül elsősorban lovakat gyógyított.

Már már a nevetés határán állt az ember, amikor látta, hogy  milyen – a hozzá nem értőnek – mókás mozdulatokkal „kezeli” a lovakat. És láss csodát – a lovak viselkedése vele szemben egész különös volt és a gyógyítás többnyire sikeres.

Több filmet láttam róla/vele – mosolygás nélkül egy se volt. Beszólásai, reagálásai mindig vidámak, közvetlenek voltak – én nagyon élveztem minden műsort, amit vele láttam.

Kétségtelen: a magassága/súlya, a dohányzás, talán a kicsit felpörgött életstílus se jósolt neki hosszú életet, ahogy hallottam, pacemaker operációra már elő volt jegyezve. Hát nem tudta kivárni…

56 évesen, pillanatok alatt távozott erről a világról, remélem oda, ahol vannak égi lovak, akik rá vártak.