2016. december 21., szerda

Örömhírem van !




Ma 3/4 11 után hosszabbodnak a nappalok !!!  
Igaz ugyan, hogy az égegyadta világon semmit, de semmit nem észlelünk ebből egyelőre – de engem valahogy ez a nap mindig valami különös örömmel tölt el: lehet várni a világosságot, lehet várni a kora hajnaltól  késő estig tartó napsütést.

2016  
Tavaszi nap-éj egyenlőség:                                       március 20         04:30   
Nyári napforduló (Innen kezdve rövidülnek a napok)       június 20            22:34    
Őszi nap-éj egyenlőség:                                           szeptember 22    14:21   
Téli napforduló (Innen kezdve hosszabbodnak a napok)  december 21      10:44


A csillagászat, egyáltalán az „űrrel” kapcsolatos dolgok, események, leírások, filmek  nagyon régóta annyira elvarázsolnak, hogy igazán el se tudom mondani. Elképzelek egy  óriási pörgettyűt (lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Giroszk%C3%B3p ) és hogy én ezen a vadul össze-vissza forgó golyóbison ülök/állok/élek – és nem esem le !!! Hát nem fantasztikus ?! (Jajistenem, de kicsike lehetek, hangyánál is kisebb...)

Akit az ilyesmi érdekel, megnézheti ennek az oldalnak az adatait (is) : https://hu.wikipedia.org/wiki/Napfordul%C3%B3 itt pl. a „Jellemző pozíciók december 21-én” címsort, amiből kiemelem a két szélsőséges sort: (Ma, december 21-én)
Az Északi-sarkon a Nap nem kel fel, hanem 23°-kal a horizont alatt tartózkodik.
A déli sarkkörön a Nap 47°-on delel, 27 órát van fent. (aznap egész nap, és előtte-utána 1,5-1,5 órát)

Nem tudom, ki hogy van vele, engem ezek a dolgok nagyon érdekelnek és erőszakkal kell magam a székre-ragadtság állapotából kiszakítanom, mert egyik csillagászati oldalról kalandozom a másikra, aztán az ebéd meg nem kész…

Szóval, csak ennyit szeretem volna mára mondani: örüljetek, jön a nyár !!! 
(Bocs... na nem... szóval a tél csak most kezdődik....) 😃




2016. december 18., vasárnap

Nagy varázsló-páros: a köd és a zuzmara...




Rettentő undok, ködös és hideg volt a tegnap. Volt is feladatom itthon – gondoltam, nem megyek én sehová. Aztán egyszer csak délután valami hirtelen elhatározásból mégiscsak összekaptam magam és felbuszoztam a Havihegyre. 
Egy ideje a kis templom tatarozása folyik – érdekesség, hogy le van szedve a torony teteje – ezáltal olyan fura kis „töpszli” lett az egész…
Meg kellett ezt örökíteni, terveztem is már pár hete, csak valahogy nem jött össze a dolog. 
Eredetileg csak ez volt a szándékom. Aztán amikor felértem, láttam azt a csodálatos mesevilágot, amit a köd és a hideg odavarázsolt – és természetesen kattogtattam a gépemet.
Nagyon örülök, hogy elmentem, mert ilyesmiket láttam:




A tettyei romokból szinte semmi sem látszott....






 Jégvarázslat - virág-formákban...













Mikor idáig eljutottam, érkezett egy levelem Kanadából. Az alábbi képpel:


Nos, náluk fehér lesz a karácsony......

2016. december 17., szombat

Ha csak a fele igaz, már az is csoda….





Nem fogom bemásolni a számtalan csodálatos hatást – amit a méhek által begyűjtött virágpornak tulajdonítanak. A témában keresgélve a neten, találtam ezt a listát és csak ámultam-bámultam miközben végigböngésztem.
Aki nem ismeri, ajánlom, olvassa el ezt:  
Harmadik hete én is a virágporevők táborába tartozom…





2016. december 16., péntek

Kicsit szomorkás a hangulatom máma





A ragyogó napsütéses napok után, ma szürke, borús minden. Hideg is van - de hát persze mi legyen decemberben ? Szavam nem lehet, lapátolhatnék havat is...De ettől a szürkeségtől valahogy olyan borús leszek belül.
Kis filozofálgatás, elmélázás, egy ilyen napon nem meglepő.... Meg jön a szeretet ünnepe is... Milyen kár, hogy egy évben csak egy napot hívunk így... Miért nem lehet 365 napos a szeretet ünnepe ?

A szeretetről, az ölelésről szóló Osho gondolatokat itt találtam, ebből másolok ki egy részt:

" Az ölelés hihetetlenül hatásos terápiás eszköz. Régebben azt hittem, hogy a világos érvelés, az értelem és az elemzés a megfelelő módszer, de ezek mit sem érnek az öleléshez képest.

Az embernek szüksége van arra, hogy fontos legyen. Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény. Ha valakivel nem törődnek, annak az élete hanyatlásnak indul. Ha nem érzi, hogy fontos valakinek – legalább egyvalakinek -, akkor az egész élete jelentéktelenné válik. Ezért a szeretet a lehető legjobb terápia. A világnak pedig azért van szüksége terápiára, mert hiányzik belőle a szeretet….

……A pszichológusok ma már pontosan tudják, hogy ha egy gyermeket nem dédelgetnek, nem puszilgatnak, akkor nem fejlődik megfelelően. Ahogyan a testnek élelemre van szüksége, ugyanúgy kell a léleknek a szeretet. Kielégítheted a gyermeknek minden fizikai szükségletét, megadhatsz neki minden kényelmet, de ha nem öleli meg senki, nem lesz belőle teljes értékű ember. Mélyen belül nagyon szomorú lesz, elhagyatottnak, elutasítottnak, mellőzöttnek fogja érezni magát egész életén keresztül. Etették, öltöztették, de valójában nem gondoskodtak róla…..

A szeretet az, amiben egymáshoz kapcsolódunk. Olyan ez, mint a lélegzet: az a testnek alapvető fontosságú – ha abbahagyod a lélegzést, meghalsz. Ilyen a szeretet is: ez az ember belső lélegzése. A lelket a szeretet tartja életben.

Az elemzés itt nem segít. Az értelmes, világos beszéd, a tudás, a szakértelem nem használ. Tudhatsz te mindent a terápiáról, amit csak tudni lehet róla, lehetsz akármilyen szaktekintély, ha nem ismered a szeretet művészetét, a terápia csodájának mindig csak a felszínén maradsz. Abban a pillanatban, hogy elkezdesz együtt érezni a pácienseddel, azzal a betegeddel, akin látod, hogy szenved… (százból kilencven esetben azért szenvednek az emberek, mert soha nem szerette őket senki igazán) - ha tehát megérzed a páciens szeretetéhségét, és ha képes vagy betölteni a benne tátongó űrt az őszinte együttérzéseddel, akkor a páciens állapotában szinte azonnal lenyűgöző változás következik be….

A szeretet minden bizonnyal a leghatékonyabb terápiás módszer….”


Boldogtalanul…

Engem évek óta  nem ölelt át senki.
Arcomról könnyet nem töröltek
keveset dicsértek,
inkább csak pöröltek velem.

Kutyáimon kívül senki melegéből,
hozzám-simuló öröméből
nem kaptam.
Most, hogy már ők sincsenek,
értelmetlen, üres, rideg az életem.

Eszébe nem jut senkinek, de hát minek
is kellene pátyolgatni
egy kiszáradó vén almafát,
ki letermette már
gyümölcse legjavát ?

Fejszéjük ott lapul tettre készen.
Ha eljő végső napom,
akkor majd eltűnök egészen.
Nem lesz irgalom…
…És senki sem fog sírni értem.