Kicsit szomorkás a hangulatom máma

A ragyogó napsütéses napok után, ma szürke, borús minden. Hideg is van - de hát persze mi legyen decemberben ? Szavam nem lehet, lapátolhatnék havat is...De ettől a szürkeségtől valahogy olyan borús leszek belül.
Kis filozofálgatás, elmélázás, egy ilyen napon nem meglepő.... Meg jön a szeretet ünnepe is... Milyen kár, hogy egy évben csak egy napot hívunk így... Miért nem lehet 365 napos a szeretet ünnepe ?

A szeretetről, az ölelésről szóló Osho gondolatokat itt találtam, ebből másolok ki egy részt:

http://reiki.timba.biz/miert-olyan-hatasos-az-oleles/

" Az ölelés hihetetlenül hatásos terápiás eszköz. Régebben azt hittem, hogy a világos érvelés, az értelem és az elemzés a megfelelő módszer, de ezek mit sem érnek az öleléshez képest.

Az embernek szüksége van arra, hogy fontos legyen. Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény. Ha valakivel nem törődnek, annak az élete hanyatlásnak indul. Ha nem érzi, hogy fontos valakinek – legalább egyvalakinek -, akkor az egész élete jelentéktelenné válik. Ezért a szeretet a lehető legjobb terápia. A világnak pedig azért van szüksége terápiára, mert hiányzik belőle a szeretet….

……A pszichológusok ma már pontosan tudják, hogy ha egy gyermeket nem dédelgetnek, nem puszilgatnak, akkor nem fejlődik megfelelően. Ahogyan a testnek élelemre van szüksége, ugyanúgy kell a léleknek a szeretet. Kielégítheted a gyermeknek minden fizikai szükségletét, megadhatsz neki minden kényelmet, de ha nem öleli meg senki, nem lesz belőle teljes értékű ember. Mélyen belül nagyon szomorú lesz, elhagyatottnak, elutasítottnak, mellőzöttnek fogja érezni magát egész életén keresztül. Etették, öltöztették, de valójában nem gondoskodtak róla…..

A szeretet az, amiben egymáshoz kapcsolódunk. Olyan ez, mint a lélegzet: az a testnek alapvető fontosságú – ha abbahagyod a lélegzést, meghalsz. Ilyen a szeretet is: ez az ember belső lélegzése. A lelket a szeretet tartja életben.

Az elemzés itt nem segít. Az értelmes, világos beszéd, a tudás, a szakértelem nem használ. Tudhatsz te mindent a terápiáról, amit csak tudni lehet róla, lehetsz akármilyen szaktekintély, ha nem ismered a szeretet művészetét, a terápia csodájának mindig csak a felszínén maradsz. Abban a pillanatban, hogy elkezdesz együtt érezni a pácienseddel, azzal a betegeddel, akin látod, hogy szenved… (százból kilencven esetben azért szenvednek az emberek, mert soha nem szerette őket senki igazán) - ha tehát megérzed a páciens szeretetéhségét, és ha képes vagy betölteni a benne tátongó űrt az őszinte együttérzéseddel, akkor a páciens állapotában szinte azonnal lenyűgöző változás következik be….

A szeretet minden bizonnyal a leghatékonyabb terápiás módszer….”

Boldogtalanul…

Engem évek óta  nem ölelt át senki.

Arcomról könnyet nem töröltek

keveset dicsértek,

inkább csak pöröltek velem.

Kutyáimon kívül senki melegéből,

hozzám-simuló öröméből

nem kaptam.

Most, hogy már ők sincsenek,

értelmetlen, üres, rideg az életem.

Eszébe nem jut senkinek, de hát minek

is kellene pátyolgatni

egy kiszáradó vén almafát,

ki letermette már

gyümölcse legjavát ?

Fejszéjük ott lapul tettre készen.

Ha eljő végső napom,

akkor majd eltűnök egészen.

Nem lesz irgalom…

…És senki sem fog sírni értem.

(Innen: https://19marymei45.blogspot.com/)

 Kép szöveggel:http://szabadonebredok.info/az-oleles-hihetetlenul-hatasos-terapias-eszkoz/