Utazásaim (1971-2010)

Két napja, hogy a GUM áruházról írtam, s ennek kapcsán jutott eszembe az a bizonyos sok évvel ezelőtti utazás Szibériába. És ahogy az már lenni szokott, egyik "témáról" a másikra ugorva csak csak előjöttek egyéb kalandos emlékeim is.

Aztán egyszer csak "megvilágosodtam", s arra gondoltam,  hogy kellene egy térképet szerkesztenem, melyen feltüntetem, merre jártam a világban. Be kell valljam, nagyszerű mulatság volt. Egy óriási háromszögbe belefért minden – de jó nagy háromszögre gondoljatok: Anglia-Egyiptom-Szibéria háromszögére. Kellőképp össze kellett kicsinyíteni a térképet, hogy a szélső pontok is láthatóvá váljanak.

Aztán, ha kinagyítja az ember, akkor Szlovénia pirosodik be legjobban, ami nem meglepő, hiszen tízszer jártam ott. És jó volt felidézni pl. a Vág-völgyi utat, vagy pár rövidebb, két-három napos külföldi utazást a közelben, már majdnem el is feledkeztem róluk. 
Vannak fényképeim, elővettem az albumokat, s ha nem is mindent, de  elég sokat végiglapoztam. Régen nem létezett ez a most divatos digitális fényképezési lehetőség, viszonylag kevés képem van, drága mulatság volt az akkoriban.

És „természetesen” némelyikről vannak leírásaim is – igaz, csak afféle „firkálások út közben” – bár a szlovéniai útjaimról egész jó kis útinaplók vannak – de a zöméről azonban nincs ilyen. Most azt gondlom, kár…

Próbáltam időrendbe szedni, hogy mikor is léptem át először az ország határát és sikerült előbányásznom az emlékeimből: 
(1968-ban  épp csak jöttünk-mentünk, az aggteleki barlang szlovák oldalát néztük meg a barlangos társaimmal, - ez a Kecső melletti Domica barlang volt. Nem is számítom az "utazások" közé, a határátlépéshez elég volt a személyi igazolvány és a társ-barlangos egyesület meghívó levele.)

1971-ben volt  az első "igazi" külföldi utam, ami akkoriban még elég nagy szónak számított, mert  "vasfüggöny mögötti" nyugati út volt ! Bécs-Krems-Dürnstein vonalon egy hajókiránduláson vettem részt, erről már egyszer írtam is: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/04/setahajo-lagyan-ring-dunan.html

Aztán a hetvenes évek közepétől megsokasodtak az utazások, Ausztriában és az adriai félszigeten többször is jártam. Imitt-amott a blogban van ezekre utalás, de elég nehezen tudnám most már összeszedni az emlékeket.

A messzi utazásokat tekintve: 
1978-ban voltam  Szibériában, a Bajkál tónál, még hajókáztam az Obon is. Már ezt is megírtam: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/sziberiai-kalandok.html

Majd 1986-ban voltam Angliában, (Ausztria-Németország-Franciaország-Balegium útvonalon - erről még nem írtam a blogban, ezt csak most vettem észre. Nem is igazán tudom ennek az okát, vagy csak sejtem...De lehet, hogy "összeszedem magam" és erről is beszámolok - már csak magamnak is - hogy egészen el ne feledjem.) Egyszer – csak merő kíváncsiságból „átugrottam” Jajce-be csak azért, hogy a híres vízesést megnézhessem. Igencsak fárasztó út volt, hajnaltól hajnalig – de megérte…

1989-ben Egyiptom:

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-i.html
http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-ii.html 

1990-ben Görögország:
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2019/04/ha-husvet-akkor-gorogorszag.html

Imádott Szlovéniámba 1984-ben jártam először és ezt az utat még kilenc másik alkalom követe. Az utolsó, búcsú-utazásom is itt volt, 2010-ben. Ezekről az utakról és erről az országról a "címkék" oszlopában a "Szlovénia" címszónál csekélyke  41 bejegyzés található. :-)

Azóta csend van… már csak a kálváriákat jártam körül itt a közeli három megyében – s hovatovább annak is örülök, ha egy-egy nem túl távoli helyre van/lesz majd módom elautózni. (Épp tegnap láttam egyébként a TV-ben, hogy a németek végeztek valami felmérést, és kiderítették, hogy 74 év fölött a gk.vezetés meglehetősen veszélyes szórakozássá kezd válni....)

Szóval van mire visszaemlékeznem csendes téli estéken.... És mindig hozzáteszem, hogy a hetvenes-nyolcvanas években annyira nem volt „természetes” a külföldre járás, mint manapság. Emlékszem a vámoknál történő, néha hosszas várakozásokra.... És szerencsére - egyelőre - még sok minden más szépre/jóra is. (Bár csak így maradna....)

Egyszóval boldog és elégedett vagyok, mert sok szépet láttam. Mindenkinek azt ajánlom, ha lehetősége van, utazzon. Majdnem mindegy, hogy hová, mert néha a közeli helyeken is talál az ember felfedezni-valót.

Ja és a fenti térképhez még annyit tennék hozzá, az országon belüli számtalan utazás-kirándulás helyszíne nincs feltüntetve, csak a külföldi úti-célok. És még abban sem vagyok egészen biztos, hogy pontosan, minden kis település felkerült. De a zöme igen. Örülök, hogy ez eszembe jutott és megcsináltam – most ha nézegetem ezt a térképet, rögtön eszembe jutnak emlékek. És emlékezni a szépre, mindig nagyon jó.

Az óriásokról

Évekkel ezelőtt bukkantam erre az oldalra: http://www.csontmester.hu/

aztán most egy válasz-levél kapcsán hivatkoztam egy, ebben a blogban olvasott érdekes cikkre.

Megosztanám veletek is, hátha nem mindenki olvasta és mégis a végén majd érdekesnek találja – ahogy az velem is történt.(Tudom, hogy több hasonló cikk van a neten, de hát nem fogom most itt mindet felsorolni. Akit tényleg érdekelne részletesebben a téma, keressen rá az „óriási emberi csontmaradványok”-ra)

Tehát katt ide:

http://www.csontmester.hu/szerkeszt/ant_erdekesseg.html

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem az ilyesféle dolgok mindig elgondolkodtatnak. Annyira „el vagyunk telve” önmagunkkal, és tényleg azt hisszük, mi találtuk fel a spanyol-viaszt. 

Kép: http://szabadonebredok.info/oriasok-a-regeszetben/

A sulinet-nek van egy nagyon jó sorozata itt:

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/biologia/biologia-12-evfolyam/a-foldi-elet-evolucioja/az-elet-kialakulasa-a-foldon

Ebből egy idézet: "A Homo habilis eddig feltárt legidősebb csontmaradványai 1,8 millió évesek, de a legkorábbi kőeszközök kora 2,5 millió év. Az emberi evolúció következő lépésében, mintegy 1,5 millió éve kialakult a Homo erectus (jelentése: felegyenesedett ember), más néven előember."

A tudósok és bizonyos régészeti leletek azt mondják, hogy kb. 2 millió éve élt már emberféle lény a Földön. Ez az időtáv akkora, hogy emberi agy – szerintem – nem képes felfogni, hogy mi minden történhetett az elmúlt 2 millió évben. Értem ez alatt, hogy mikorra, mivé fejlődött az a bizonyos ősember. És hogy csak az az egyféle változat volt, amit a tudomány ma elismer. Csak azért hisszük/valljuk és tanítjuk, mert bizonyítékaink csak erre a változatra vannak. Valójában azért erre se túl sok.... De akkor kik voltak/lehettek azok, akik a fent említett cikkben szerepelnek ?

Az azért elfogadott, hogy a Föld, mint bolygó, igencsak sokat formálódott,  alakult és a természeti jelenségek (földrengés, vulkán, árvíz stb…) nagyon sokat változtathattak rajta. Eltüntethettek, akár teljesen megsemmisíthettek fontos nyomokat. És mivel ilyen nyomok nincsenek, azokról sem beszélünk, akik azokat a nyomokat hagyhatták. Pontosan így van ez manapság a kriminológiában is, ha nincs nyom, nincs tettes.

Szóval én az örök kételkedők sorába tartozom. Azért mert valamit nem tudunk kézzelfoghatóan bizonyítani, azért az még létezhet/ett.

Moszkvai emlék

Ez ma a GUM áruház...

 ....Milyen furcsa is az emberi agy... Meglátsz egy képet, s megrohannak az emlékek.

Egy híján pont 40 éve lesz a nyáron, hogy a Bajkál tóhoz utazva, Moszkvában is töltöttem pár napot.. Talán természetes, hogy Szibériába júliusban mentünk - amikoris Moszkvában meglehetősen nagy meleg volt. "Hűsölni" meg kíváncsiskodni is betértünk a GUM áruházba. Nem mondhatnám, hogy a Picadilly-n éreztem magam – bár itt is meglehetősen sokan voltak – legalábbis az árukínálathoz képest. 

(Egyébként sosem fogom elfelejteni azt az ürességtől ásítozó, fehér csempés hatalmas üzletet sem, amiben krumpli és alma állt az egyik sarokban, ládákban, a másik oldalon valami kilós, papír-zacskós dolgokat lehetett kapni – tán lisztet ? cukrot ?  és mindezért sorban álltak az emberek. Másféle árucikk nem is volt a boltban.)

Szóval a GUM áruházban felmentünk az emeletre, körüljártuk, aztán egyszer csak nagy tömeget vettünk észre az egyik bolt előtt. Kíváncsian mentünk arrafelé és azt láttuk, hogy az egy cipőbolt.  Álltak az emberek szépen sorban az ajtóban, ill. részben a folyosón, elvették a dobozt, amit a kezükbe nyomtak, átadták a pénzt, s máris indultak lefelé a lépcsőn ! (Mint egy megkoreografált jelenet – pontosan olyan volt az egész.) És csendben voltak.

Aztán kíváncsian mi is elindultunk a lépcsőn lefelé és az utcára kiérve a követező kép fogadott bennünket: az emberek zsivajogva, cipős-dobozaikat kinyitva próbálgatták fel szerzeményeiket, és csereberéltek egymás között. Mert ugye próbálni nem lehetett, nyilván mindenki örült, hogy egyáltalán cipőhöz jutott. És ha volt szerencséje, egy megfelelő méretűre el is tudta cserélni. Csak álltunk és bámultunk, mert azért 1978-ban nálunk ilyen nem volt. (Lehet, hogy volt valamikor a háború után, de én arra nem emlékszem.)

És akkor most kaptam az alábbi címet, melyre ha rákattintasz Moszkva 2016/17-es szilveszter-éjszakai kivilágítását mutatják be. És igen, itt van a kép a mai GUM áruházról.

Hogy akinek „szorít” a cipője, ma hol cseréli, arról nincs tudomásom….

http://komotoz.ru/photo/novyy_god/novogodnyaya_moskva_2017.php

Séta, fotók

„Az emberi lélek nem olyan, mint a befagyott tó - a magányában sem. Sőt éppen a magányban bontakozik ki, mikor csakis magával foglalkozik. Aki visszavonultan él, nagyobb világokat fedez fel, mint aki utazik.” 

(Gárdonyi Géza)

A téli gyakori bezártság után annyira vágyódik az ember lánya ki, ki a szabadba, a friss, kicsit csípős levegőre ! Én se vagyok másképp, neki is indultam egyik nap ebéd után, amikor egész kellemes, langyos napsütés volt, sétálni kicsit. Közelemben van a Balokány tó, először oda mentem le, (meglepődtem, hogy nincs befagyva) majd végigsétáltam a hajdani/mostani Zsolnay gyár mellett a hatos főút Zsolnay Vilmosról elnevezett szakaszának egy részén. 

És mivel velem volt a fényképezőm, készítettem is pár képet.

Semmi különös nincs bennük. A gondolataim nem látszanak a képeken. Ezek csak olyan „erre-jártam-ezeket-láttam”  fotók: 

A Balokány tó közelről, meg kicsit távolabbról...

A Csipke híd is távolabbról, meg közelebbről....

Balról az Önkormányzat, jobbról az arab tulajdonos kezelésében lévő épületrészek állapota....

A gyurgyalag – avagy hogyan lesz az ember rasszista ?

Nagyon szeretem a természettudományos filmeket. Állatokat, növényeket, földi és földönkívüli dolgokat mutatnak meg nekem, melyeket innen a fotelból soha nem lennék képes megismerni – márpedig hihetetlenül érdekesek. A szó szoros értelmében hihetetlenül, mert néha még a szám is tátva marad egyik másik felfedezésen. Olyan állatokat/növényeket, vagy akár galaxisokat láthatok, melyeket eddig még a kutatók sem ismertek, s a tévé ide behozza ezeket a szobámba.

A tévézésem 90 %-a ilyesféle filmekből áll, s szerencsém van, mert a választék - a nem előfizetős, hanem parabolás vételi lehetőség miatt - számtalan.

Nemrég volt egy sorozat Expedition Mittelmeer címmel, s ennek a „Vándorok” című része az, ami miatt most  itt „betű-formában” gondolkodom.De pontosítanom kell, mert valójában a filmnek csak az utolsó öt perce az igazi ok….

Esetleg nézzétek meg itt kb. a 37.45-től:

https://www.youtube.com/watch?v=3x_W6beN68Q&t=109s

De aki nem nézi meg, annak el is mondom: arról van szó, hogy Egyiptomban a film készítői számtalan olyan helyet találtak, ahol a Nílus parton kilométer hosszan, sőt a fákon, bokrokon is hálók vannak ki/felfeszítve. Miért ? Azért hogy a vándorló kicsi madarakat befogják és a pár dekás pici testüket piacra vigyék.  A film ezt is megmutatja, kegyetlenül. 

Kedvenc csemegéiket megpucolva láthatod: a meggyvágó (25.000.-), a fürj (50.000.-), a búbos-banka (50.000.-)  "csak" védett - de a gyurgyalag (100.000.-) pl. a fokozottan védett madarakhoz tartozik. Zárójelben az eszmei értéküket írtam, adatok innen: https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_v%C3%A9dett_%C3%A1llatai#Madarak_.28Aves.29)

Ezek itt egyes arabok  csemegéi lesznek. Itthon, ha elkapnának, hogy akár csak egyet befogsz, megbüntetnének – ott meg ezek a félvad afrikaiak delikateszként megeszik.

El is gondolkodtam, hogy mi is váltja ki az emberből a rasszizmust ? Hát az ilyesmik. Legalábbis belőlem.

Eddig túl sok gondom pont az egyiptomiakkal nem volt. Jártam ott, bár nem szeretnék ott élni, de valahogy nem voltak ellenszenvesek a nagyon is nem-európai életstílusukkal. Nem zavart a vallásuk -  felőlem aztán naponta tízszer is csúszkálhatnak térden – azt gondolva, hogy az istenüknek az tetszik. Nem zavart egyes népcsoportjaik primitív életmódja (végtére itthon is vannak, akik nem úgy élnek, mint én.) Nem zavart, hogy a nőket nem tekintik embernek – hát ha a nők ezt eltűrik – lelkük rajta. És csodálom azokat, akik hajdanában, évezredekkel ezelőtt ott éltek – mert meglehetősen  lenyűgöző érzés volt a piramisaik tövében állni. Mert ugye ők is "egyiptomiak" voltak.

És akkor most látok egy filmet, melyben megeszik a gyurgyalagokat és ettől kezdve elkezdem utálni és megvetni őket.

És a következő gondolatom az, hogy valójában milyen mocskos is volt Kairo. És rövid ujjú pólóban nem engedtek be a mecsetjükbe. És látom a koszos járdaszélen ücsörgő, gyerekét  szoptató nőt – aki ugyan a fejét rendesen bebugyolálja, de nem restell ott, a mocsokban leülni. És a beton virágvályúban „lakó” koldus-t. És hallom a müezzin-üvöltést éjjel-nappal…és a…és a…és a…

Hát hiába, Afrika az nem Európa…(...ha nem tudnád kedves Angela).

Szóval ennyit a madár-evéssel kapcsolatos gondolataimról.