(Előre
bocsátom: TUDOM, hogy már rég nem „400 ágyas” a neve, de minden pécsi így hívja,
tehát én is….nem kérem ezt a hibát kijavítani….)
Valójában a
múlt heti kórházi-ügyeleti tapasztalataimról akartam bővebben beszámolni – de menet-közben
valahogy elment ettől a kedvem. Néhány gondolatot, melyek a 6 órás várakozás
alatt felmerültek bennem, azért leírok:
Pécs lakos-száma
150.000 fő.
(Felnőtt) Háziorvosi
ügyelet hétköznap 15 órától reggel 7 óráig, hétvégén pedig 0–24 óráig a 400
ágyas klinikán van, csak néhány speciális szakterület – gyermekgyógyászat,
szülészet, fül-orr-gége, fogászat, urológia – kivétel ez alól.
A sürgősségi
ellátás is itt van, (=400 ágyas) tehát elvileg bármi olyan (bal)eset történik, ami sürgős beavatkozást igényel, ide
hozzák. Sajnos azt nem tudom, hogy mekkora terület tartozik hozzájuk, de NEM CSAK
Pécs városa, hiszen a sárga mentőhelikoptert
sokszor látom repkedni (ez hozza be a sürgős eseteket).
Hogy ebben
a nagy városban miért csak egy ilyen hely van – arra én nem tudok válaszolni. Ottlétem
hosszú órái alatt az sem derült ki, hány orvos van ott. Mondjuk én mindösszesen
kettőt láttam, aki orvosnak nézett ki (=fehér köpeny) + az én kis rózsaszínblúzos,
néha ki-be futkosó ujj-varró doktornőm. (Csak hárman lennének ? Akár ez is
meglehet….) De hogy az orvosok itt
halálba vannak fárasztva, az biztos. Persze hallom én, hogy bent a kórházban se
sokkal jobb a helyzet, sőt, néha az SZTK-ban sem. (Tudom, ennek is más ma a
neve…nem érdekel !)
No, az én
esetem csak röviden: beérek fél 6-kor, átvérzett konyharongyba csavart, csúnyán elvágott ujjam mutogatva…
Elveszik a papírjaimat, kapok egy karszalagot, s mondják, foglaljak helyet.
Nem néz meg
senki…… az adminisztrátort csak a TAJ kártyám érdekli.
Van egy
óriási várócsarnok, de se egy kijelző se
egy hangosbemondó… Ülnek a népek apatikusan és várnak…. várnak, hogy egyszer
kijön egy pirospólós asszisztens és szólítja őket. Persze nem hallják. Akkor
kicsit hangosabban mondja, majd kiabálva….
Kérdezem ez
így jó ?
Nem várok
választ. Erre a kérdésre SEM.
Aki egyedül
van, nem mer elmenni 3-4 óra várakozás után pisilni, mert hátha akkor hívják. A
földszinten egy ital-automata van – ami véletlenül épp nem működik. A
legközelebbi áruházba - aki egyedül jött – természetesen vagy nem is tud, de ha
tud, akkor meg nem mer elmenni, mert hátha épp szólítják. Tehát se szomjas, se éhes
ne egyen az, aki az ügyeletre ment/került
és hosszú órákon át várakozásra kényszerült..
Ülünk némán
és várunk….
„Állni látszék
az idő’”.
Valahogy „természetes”,
hogy a hülye motorost, aki 130-cal száguldva felbukott, azonnal beviszik. Hátha
meghal – ki tudja, kár-e az ilyen őrültekért ? De jó, vigyék be…
Az is „természetes”,
hogy a rendőrök ottlétem alatt 3 embert is hoznak (1 előállított + 2 rendőr kombi) –
azok is azonnal bekerülnek. A rendőrökre szükség lehet másutt is….
A kis hülye
sebesültek meg csak várnak türelemmel. Az öregasszony sípcsontjára ráesett valami
deszka, lenyúzta csúnyán, öregember nem beszél, nem tudjuk mi történt az otthon ügyetlenül bekötözött és már átvérzett
karjával, fiatalember levágta a hüvelyujja hegyét, amikor én odaértem, ő már 4,5
órája ott ült….Ja, és ott ülök én is, a véres konyharuhával az ujjamon.
Vannak
másféle betegek is, akiken nem látszik a baj – ki tudja miért kerültek ide…
van, aki szemmel láthatóan nagyon rosszul van, egy részüket valami tolókocsi-félére
fektetik, más részük kókadozva széken ül. (Mellesleg aki kitalálta, azt
ültetném 5-6 óta hosszat ezeken a dizájn székeken….)
A pribékek (akarom mondani biztonsági őrök)
időnként végigsétálnak a hosszú termen és megpróbálják a betegek kísérőit
kiterelni. Ez max. 5 percig eredményes,
miután az őr elmegy, azonnal mindenki visszamegy a betegéhez.
Tessék mondani,
ez nem természetes ??? (O.K. egy egész cigánybanda ne jöjjön, de egy fő kísérő
???? Olyan szörnyen érthetetlen kívánság lenne ez ? Orvosok és építész tervezők
részére ???)
És akkor éjjel
¼ 11-kor engem is szólítanak… Komolyan mondom, az egész művelet, a fertőtlenítés,
4 öltés, kötözés nem tartott 15 percig. Az asszisztensnő olyan ingerült volt, hogy
azt hittem, ha ránézek, azonnal kap egy szikét és levágja a fejemet, de minimum
leragasztózza a számat. A szegény kis doktornőn meg látszott, hogy feszült, ideges, fáradt. Én
hülye, kérdeztem, hogy mennyi van vissza a 8 órából, hogy leteljen a műszak ?
Mire rám
nézett és visszakérdezett? Nyolc ? Nem nyolc. A 24-ből van még vissza… Azt nem
mondta mennyi…
Na, itt be
is fejezem. Összevarrta az ujjamat, én meg hívtam egy taxit és nagy urasan
hazaautóztam – csodás első élményeimmel a 400 ágyas ügyeletéről.
Az Isten
adja, hogy ide többet a lábamat ne kelljen betenni, se gyalog, se tolókocsival,
se helikopterrel.