Néha kapok "megnézni érdemes" ajánlatokat. Aztán elkalandozom.....Aztán felteszem magamnak a kérdést (pl. most e három videó után is), hogy olyan hatalmas ez a Kína, - hisz bekebelezte mások területét is - hát akkor miért élnek ilyen nyomorban ? Csodás hiperszuper városaik (is) vannak, elvileg "mindenük" megvan. De leginkább területük... És akkor mégis mi a frásznak mennek szanaszét a világba ? Mert kínaiak mindenütt vannak...
Meg nem tudom magyarázni ....
Az űrkutatás és csillagászat témakörén kívül gyakran foglalkozom geológiai érdekességekkel is. Minden alkalommal sajnálom, hogy nem valami ilyesféle pályára sodort az élet….A napokban találtam pár jó anyagot – és hogy ne felejtődjön el a hely, ahol megtaláltam, meg amit megtaláltam, bemásolom – magamnak megőrzendő – ezeket:
Tehát
A litoszféra a Föld külső, a
kéregből és a felső földköpeny merev szilárd részéből álló kőzetburok, amely a
köpeny asztenoszféra nevű képlékeny részén úszik. A litoszféra szokásos
vastagsága 70–150 km: az óceánok alatt vékonyabb, a kontinensek alatt vastagabb.
A litoszféra nem egységes héj, hanem több, különböző méretű kőzetlemezből áll.
Ezek mozgásának természetével és okaival foglalkozik a lemeztektonika.
http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/kornyezettan9/www/out/html-chunks/ch07s03.html (Nagyon jó, közérthető cikk !)
Nagyszerű kis térkép, még a hozzám hasonló tudatlanok számára is érthető...
Sokáig tudok tanulmányozni egy ilyen térképet…. Ugyanis elképzelem magam - a légypiszoknál is kisebb élőlényt - ezen a térképen. Ugyebár sehol sem vagyok látható. És mégis része vagyok. Csúszkál alattam a Föld - ide-oda. Nem csoda, ha az ember néha oly bizonytalanak érzi magát...
Manapság szívesebben foglalkozom ilyen gondolatokkal,
mint azokkal, melyek kidőlnek a médiából és már tényleg az őrület határára
kergetik az embert.
És a témához kapcsolódóan itt egy másik térképecske is, csak mint érdekesség. Járkál az ember (=én) pl. a Mecseken, vagy a közelben és lát sokféle követ. Nos, itt van rá a magyarázat, miért van itt minden, mi "szem-szájnak-ingere". Micsoda kavarodás volt itt a múltban... Járunk rajta/mellette és nem is tudjuk...
Szeretnék cica lenni.... nálam...
Arra gondoltam, meg kellene próbálnom így összegömbölyödni. Hátha jobban tudnék aludni.
Ráérőseknek olvasnivaló:
https://24.hu/tudomany/2021/03/17/furcsa-hang-zaj-morajlas-duborges-villamlas/#
(Csak nem készülődik valami világ-vége-féle ? Ideje lenne...Túl sokan vagyunk. Egy kis covid nem elég.)
Kölcsön kaptam egy könyvet: Orvos-Tóth Noémi : Örökölt sors.
Mindenkinek ajánlom, ha jól értelmezem, itt el is lehet olvasni: https://njafmconference.org/109766-eARqll-orokolt-sors-csaladi-sebek-es-a-gyogyulas-utjai
Két este "kivégeztem" és igencsak elgondolkodtató mondatokat találtam benne. Most már csak azt kellene kiderítenem - ámbár fogalmam nincs ezt honnan lehetne - hogy őseim között volt-e és ha igen, ki, akit pl. a természet, vagy az ég dolgai ilyen szinten érdekelt, mint engem ezek a témák. Sajnos már nincs kit kérdeznem. Azt, hogy az írásra való hajlamot kitől örököltem, na azt legalább tudom. És örülök is, részben azért, hogy tudom, részben azért, hogy ilyen vagyok. Na de a többi, a többi sajnos mindörökre rejtve marad...
Pedig de jó lenne tudni. Nekem van családfám, vagy 50 oldalas leírás, át fogom újra nézni, hátha akadok benne valami nyomra - de nem emlékszem, hogy a régebbi elolvasáskor ilyesmi feltűnt volna nekem.
Mindenesetre a fenti könyvet elolvasásra ajánlom - hátha más is elgondolkodik élete bizonyos eseményein, azok okán, és úgy egyáltalán... Mert az, hogy x évtizede ide születtünk, nem feltétlenül azt jelenti, hogy csak azóta "létezünk" - lehet bennünk valami egészen picinyke "rész" - amit sok sok évvel ezelőtt élő ősünktől "örököltünk" - még ha ennek orvostani, vagy hogy pontos legyek, "kézzel fogható" nyoma nincs is. Valahol bennünk van a kód elrejtve. Talán szerencse is, hogy nem tudjuk, hol és hogyan...
Az ember néha kap váratlan ajándékot, s akkor az öröm mindig nagy.
Lehet, hogy majd pár hónap múlva bánni fogom. T.i. a "tavaszvárást"... Hiszen tél se volt. Annyira egybeolvadnak az évszakok és annyira bujkál bennem a félelem, hogy mi lesz ennek vége (hosszabb távon...) ? No nem mintha nem lenne erről elég sok jóslat - és ráadásul én már meg se érem - de akkor is.... Az aranyvessző tele virággal, míg a macska rá nem feküdt (napozni) addig voltak krókuszok is. Pár nap és a nárcisz is kinyílik, jövő héten szedhetek medvehagymát a saját kertemben. A hegyen elnyílt a hóvirág... Alapjában véve nem is a korai tavasszal van bajom, inkább az ezt követő afrikai nyárral. Csak eközben arra is gondolok, hogy legalább én ne "túráztassam" az agyamat az örökös aggódással, igyekezzek már a szépre-jóra-örömre-sikerre koncentrálni...mert van körülöttem épp elég negatív történés...Csak ehhez erő kell, ami nem mindig áll rendelkezésre.
Na de ma, a tegnapi eső után ragyog a nap, és még ha a mai nap amúgy életem nehéz időszakára emlékeztet, mégis talpon maradok és megyek. Előre. Mert nem kell mindig hátra nézni....
Ez szép, szívesen hallgatom másodszor, vagy sokadszor is...
Nincs húsvét, ráadásul a kedvem is mélyponton, nem nagyon értem, miért jutott ma eszembe épp az, hogy felmenjek a kálvária dombra. Igaz, tegnap kaptam egy csodás fotót ( CIVERTAN foto) - és valószínű ez indított el felfedező utamra. Szégyen, de még nem láttam a lépcsőt és a kilátót, pedig több éve már, hogy építették. Akkor most ezekből a képekből mutatok meg néhányat.
