Ma reggel - egészen véletlenül - a Phoenix TV-n egy érdekes történetet hallottam, amit eddig nem ismertem, habár érdekel a csillagászat. Bereniké hajáról van szó, ide másolom a tudnivalókat, okosodjatok:
"II. Berenice, Egyiptom királynője volt, férje III. Ptolemaiosz Euergetes király (uralkodott i. e. 246 - i. e. 221), kinek vezetése alatt Alexandria fontos kulturális központ lett.
I. e. 243 körül a király egy veszélyes hadjáratot indított a szírek ellen, akik meggyilkolták nővérét, Berenice Phernophorust. II. Berenice felajánlotta Aphrodité istennőnek híresen gyönyörű, hosszú haját - amire rendkívül büszke volt - mert férje biztonságosan hazatért. Haját levágta és elhelyezte azt az istennő templomában.
Másnap reggelre a haj eltűnt. Konón, az udvari csillagász, békíteni próbálta a dühös királyt és királynőt (és menteni a templomi papok életét). Bejelentette, hogy a felajánlás akkora örömöt okozott az istennőnek, hogy az égre helyezte azt. Megmutatta a csillagok egy csoportját, amit addig az Oroszlán farkának ismertek, ezt hívják azóta Berenice Hajának."
/Kallimakhosz sem volt rest, és megverselte az eseményt Bereniké fürtje című elégiájában./
Kallimakhosznak ezt a versét ugyan nem ismerem, de ide írok egy másik, számomra igen kedveset:
Nézd a vadászt...
Nézd a vadászt Epikydes, míg nyulat űz a hegyekben,
vagy fürkészi mohón őzike lábnyomát,
vidáman tör előre a hóban is,
ám ha elébe
adják: "Itt a vad !" - el se fogadja talán.
Bennem is ilyen szerelem van,
kergeti azt, ami elfut,
s únva kerül minden könnyen elért örömet.
/Trencsényi Waldapfel Imre fordítása/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése