Nem én írtam...

2007.március 12. hétfő.

Vagyok. 

Mint minden itt a földön. 

Megyek. 

Mint ahogy minden halad. 

Élek. 

Mint fűszál él a réten. 

Éltem csúnyán és éltem szépen. 

Van bennem árnyék. 

Van rajtam fény. 

Ennyi csak minden. 

Ez vagyok én. 

Apu, hitted volna, hogy valaha az Interneten olvashatók lesznek a gondolataidat ? S ha már ezt az fentit beírtam, hadd álljon itt a másik, Rád annyira jellemző versed is, amit úgy szeretek és kívülről tudok:

Egy kóbor, szomorú senki megfogadta, 

az életébe ha egy szomorúbb arc kerül elébe, 

csak azt köszönti. 

Ment magányos, elhagyott, árván, 

minden arcba jól belenézett, 

aztán csalódott, könnyes szemmel, 

halkan, nesztelen tovalépett 

Egyszer jött velem szemben 

a magányos őszi esti utcán. 

Arcomba meresztette arcát… 

Aztán végtelen tisztelettel megemelte a kalapját.