2007. július 1., vasárnap

Nyári óda

2007.július 1. vasárnap




Csoóri Sándor: Nyári óda  

Áll mozdulatlanul minden. 
Az elpilledt levélrések között  
csak a habókos legyek bújócskáznak.  
Fölsír egy hascsikarásos szúnyog 
a délutánban s aztán, 
mint a csecsemők, tovább alszik.  
Csönd, csönd. Megcsöndül bent a fül is.  
Most születik az arany, a tűz, a méz
s a gyönyör karikái is most szárnyasodnak. 
Elég csak a szememet lehunynom:  
sikoltás-előtti pupillák rajzanak el az arcom előtt.  
Elmúlt nyarakból szalmakazlak 
pattogása szüremlik hozzám 
s a szérűk mélyéről hőgutás kakas kiált. 
Ó, halhatatlan júliusaim! 
Remeg a levegőég körös-körül  
s fehér rakétaként száll föl 
lassan a zámolyi templomtorony.  
Út a végtelenségbe, minden határon túlra,  
ez voltál nekem nyár, ez is maradsz,  
hisz magam is fény vagyok: 
csavargó, boldog, emberi tűz. 
Ha nem tudnád még: nyomozz utánam 
titkosan rigók közt, vizek fölött.  
Ülök egy kertben, jöhet rám rossz idő is.  
Sziszegő, tüzes drótok mászhatják meg  
dúdoló fáimat s a szomszédos dombtetőt.
Az égésszagban emléknek akkor is te maradsz meg,
forró szájmelegeddel: nyár s vibráló egeiddel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése