„Néha jobb lenne, ha nem kapnád meg azt, amire olyan nagyon vágyakozol”
Ezt a mondást én találtam ki – merthogy nálam beigazolódott.
Nagy csalódás volt életem első koncertje – hadd ne kelljen leírnom mi miatt. Mindegy is. Ott voltam, láttam/hallottam/megbántam.
Amiről inkább írnék – bár őszintén szólva az se a „minekörültélma” kategóriába tartozik, ám nem bírom szó nélkül megállni:
Nem kellett sietnem, hetvennel „ballagtam” a koncertre menet – de tisztességesen, lehúzódva, hogy a sietőket ne zavarjam. Ott, ahol előzni lehetett, udvariasan még indexeltem is: menjen, akinek sürgős az útja ! Én aztán nem sietek ! /Jajjajjaj, hát a lényeg: öregasszony 18 éves Trabanttal – ez vagyok én…./
Na hát látnotok kellett volna ! Olyan is volt kettő, aki előzésekor öklét fenyegetve nyomta a dudát és feltehetőleg szidta szegény jó Anyámat. A 40 km-es távolságon megelőzött mondjuk hatvan autó – ebből 50 olyan szituációban, amikor/ahol TILOS lett volna előzni /záróvonal, kereszteződés/. Éjfélkor – hazafelé jövet /meglepődtem, hogy ilyenkor is mekkora volt a forgalom/ - kicsit jobb volt a helyzet. Ekkor már számoltam. Megelőzött 27 autó, ebből 6 előzés után „visszavillogott” megköszönve az én gesztusomat / mármint, hogy jeleztem a lehúzódási szándékomat/ és a 27-ből „csak” 11 előzött olyan helyen ahol tilos volt.
Na, hát ilyen ma a magyar /közlekedési/ morál.
Becs szó, nem ilyennel mentem ! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése