Kissé szégyenkezve írom, hogy vén fejel lettem "rajongója" egy énekesnek - de hát nem sajnálom, ezt az érzést is megismertem... eddig nem volt részem benne.
A zenét nem biztos, hogy mindenki szereti, de biztos vagyok benne, hogy a zeneszerzőt csak nagyon, nagyon kevesen ismerik.
Különös német modernizált népzene - nem tudom a műfajt jobban meghatározni.
Én HvG (Hubert von Goisern) ) számtalan CD-jét -nagy nehézségek árán - külföldről beszereztem, nem is olcsón, s naphosszat játszottam. Nem hinném, hogy bárki egy dalát el tudná dalolni vagy akár csak felismerni. Na, nem szövegelek "mellé".
Elmentem Mohácsra a koncertre (életem ELSŐ koncertjére) és valószínű a körülöttem ülők azzal a tudattal mentek haza, hogy volt itt egy bolond öregasszony, aki fennhangon végigénekelte az összes számot, amit ismert...
Nem, nem engedem, hogy a személyes megbántottságom uralkodjon el a zene iránti rajongásomon... Ugyanis be kell valljam - megkerestem én személyesen is a "művész-urat" - még egy kis speciális, magam készítette ajándékot is vittem neki - de olyan elutasítóan és lekezelően viselkedett velem szemben, hogy megbántódtam. Aztán gondoltam rá, hogy végülis nem egy 17 éves kislányka nézett rá rajongó szemekkel, hanem egy öregasszony - és hát milyenek a művészek...milyenek a férfiak...
No mindegy. A koncert jó volt, a zenét pedig mindörökre szeretni fogom.
A fotóim enyhén szólva is pocsékok !!! Vacak kis géppel, éjjel - nem is tudom, mit reméltem...Mindegy, nekem emlék....Mást meg úgyse érdekel....
 |
Lásd még:
http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2007/05/hubert-von-goisern.html
http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2007/05/ujra-hubert.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése