Olyan jó, hogy vannak ilyen napok is. Amikor váratlan örömök érnek. Aprók ugyan, mégis úgy tudok örülni nekik. Mert hát pl. a maiak:
Séta Lilivel a Tettyén. Még valami gyenge napsugár bújkált az őszülő lombok közt, mikor odaértünk, aztán egyszer csak a "semmiből" hirtelen szél kerekedett, de nagy, erős. Megrázta a fákat, felkapta, vagy letépte a sárguló leveleket. Ki "kellet" tárjam a karom, mert azt éreztem, madár vagyok és most felrepülök. Most olyan jó erős a szél, hogy engem is fel tud emelni.... Talán fel is szálltam egy picit...Imádom az ilyen szeleket ! Nem az első repülési kísérletem volt...
Aztán beborult, a szél elállt és hazajöttünk.
/"Jóvanna", mindenkinek lehet valami bolondériája..../
 |
Most az előbb meg, hát mit látok a TV-ben: filmet arról a Geiranger fjordról, amiről néhány nappal ezelőtt itt a blogban már írtam. Nos, valóban csodaszép. Milyen szerencsés vagyok, hogy - ha "élőben" nem is, de legalább így, a TV-ben megláthattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése