Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.): keramikusművész, nagyiparos.
Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit. A Wartha Vince által feltalált, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött. Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta. Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket. A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát épületeiken, köztük Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában. /Wikipedia/
További érdekes részletek a család történetéről itt olvashatók: http://www.zsolnay.hu/Hun/1csalad.htm
Itt is lehet böngészni: http://zsolnay.lap.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése