Tegnap elalvás előtt Dsida verseket olvastam. A versesköteteimben kis cetlikkel vannak a kedvenceim bejelölve, sokszor csak ezeken a helyeken nyitom ki a könyvet és olyan öröm az ismerős sorokat újra és újra elolvasni. Pl. ezt:
 |
.
Dsida Jenő: Confiteor
Úgy húz az emlék!
Mindig egy kertről álmodom,
hová ébren is visszamennék.
Csak egy kis kába
álom,
s hiába:
Megbolondulok,
mikor a szél
meglebbenti
a fehér selyem-függönyt
s jázmin-illatot lehel a szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése