Bodzás

Nos, ha tegnap „Akácos” címet adtam a postnak, maihoz feltétlenül a „Bodzás” passzol. Olvasom itt blogtársaimnál http://kisbatiz.blogspot.com/ és http://jasz.freeblog.hu/ a sok bodzás hírt, de igazi szenzációk végül is a Hawah által ajánlott http://kardoskut.hu/bodzarecept_verseny_2009.html oldalon találhatók. Esküszöm, nem gondoltam volna, hogy ennyi étel-variáció készülhet a bodzából ! Ezt is találtam: 

 http://bodza.lap.hu  
Én eddig csak a virágját használtam szörpnek – épp az előbb ajánlgattam Kybának, hogy ha kicsit töményebbre /cukrosabbra/ főzi és a végén kidunsztolja, akár évekig elállhat – és garantáltan E-mentes házi szörpöt ihat. Idén mindenképp ki fogom próbálni a bogyót, amiről olvasom: „A, B és C-vitamint – C-vitamin-tartama például kétszerese a citrusfélékének –, szerves savakat (folsavat, pantoténsavat), ásványi anyagokat (vas, kálium, kalcium, magnézium, foszfor), terpéntartamú illóolajat vagy antociánokat tartalmaz”. Eddig volt bennem valami régmúltból hozott félelem, hogy mérges a bogyója – de azt már régebben olvastam, hogy csak a zöld bogyó és a szár az. Nem volt indíttatásom a kipróbáláshoz, de a fenti receptverseny képei most arra kényszerítenek, hogy idén tegyek egy kísérletet. Az én szokott szüretelő helyemen /forgalomtól távol/ még nincs teljes virágában, de ha ilyen kánikula lesz, meglehet, holnap már szedhetem én is. Aki még nem ismeri, jó szívvel ajánlom kipróbálásra ! Itt sok, jó bodzás recept található, ha érdekel valakit: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/vadon/bodza.html

Itt sok, jó, bodzás recept található, ha érdekel valakit: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/vadon/bodza.html Végül egy bodzás vers:  

  

Váci Mihály: Bodza 

Virágodat a méh kerülte,
nem tépték, mint az orgonát:
kalapjához senki se tűzte,
s nem szívta senki illatát:
mert május-esten, mikor sírnak
a holdfény-húrú hegedűk,
ki is kötözné bús csokornak
lelked , a fürtös-keserűt?

Míg tavasszal körüllobog
a Föld övén virágok lángja,
és bűnbe hullott angyalok
vér-ajkával suttog a mályva,
ökölnyi tűz-parázs a rózsa,
a pipacs ég, mint könnyű seb:
- kertek alól zokogva hozza
a szél tömjénes ihleted.

Ó, te földben megfogant átok!
Milyen sors ültetett, milyen
kín facsar ágadra virágot,
mit nem vesz észre senki sem.
Virágba borulni-bomolni,
csak magadnak, mert úgy sem lát más!
Nem a hervadás tud gyilkolni,
de ez a hasztalan virágzás!

Fűnek, gaznak te magas voltál.
Te már tudtad, hogy mi a Nap.
Kiket taposnak, kikre por száll,
felsziszegtek rád:- Te fa vagy!
S nem voltál elég magas fának,
mert nem érted el az eget.
Ágaidra sasok nem szálltak,
így hívtak:- Ó, csak bodza ez!

Erdőkbe vágytál, ligetekbe,
hervadt kertekbe legalább,
vagy csak oda, hol útkeresztre
szórod fürtöd virágporát:
hegyek felé húzó fasorban
estek patkónyomát követni,
a csillagokkal egy csokorba
kötözve - lelked ellehelni:

a lehunyódó ég szemét be-
pillázni, mint a jegenyék,
elzokogni ezüstbe égve
porlepte füvek énekét:
lángjegenyék kivont-kard lelkét
vágytad, kik utak elején
megnyíló egekbe vezették
a tájat a tavasz szelén.

De megmaradtál egyedül,
átkok, panaszok görcsös bokra,
aki csak térdelve feszül
árkok partján a viharokba.
Botladozó, tördelt zarándok,
árnyak nagy kazlai alatt,
keserűn áldod a világot,
s szórod rá csillagaidat.