A játék.
Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.
Az előző morgolódás után kényszerem volt, hogy ezzel a verssel kezdjem mondanivalómat, habár épp ez valahol már szerepel a blogban…Mindegy. Szeretem, passzol ide és kész.
Mivel ma egész délelőtt igen hasznos tevékenységet folytattam, beszereztem a jövő héten kezdődő kőműves és festő munkához minden alapanyagot, és az utolsó kis magocskákat is elültettem a kertemben, úgy gondoltam, megérdemlem, hogy a délutánt a tegnapi fotóim feldolgozásával, s a velük való játszadozással töltsem. Ezekből mutatnék meg párat, melyek nekem tetszenek.
Lassan átnevezhetem a blogot „fotós bloggá” : -) – annyi képet teszek fel.
Szigetváron jártam tegnap délután. Két pécsi osztálytársammal egy harmadik Szigetváron lakót látogattunk meg. Én kicsit elszakadtam tőlük, elmentem egy fotó-körre, de nagyon élveztem!
Az idő gyönyörű volt, az Almás patakban a víz alacsony ugyan, de ott úszkáltak benne a felhők:
Varázslatos öreg házakat láttam, még öregebb cserepekkel, tetőablakokkal, ereszekkel. Ezek a legszebbek:
A várfalat is szemügyre vettem közelről, és készült egy kép a II.vh-s emlékműről - kissé szokatlan szögben:
Végezetül a "játszósarkom" képeiből is álljon itt az eredeti + kettő "játékos". Szerintem jók lettek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése