A nagynénim meg a tér

Tettem egy ígéretet, nevezetesen, hogy a 84 éves nagynénimnek megmutatom a felújított belvárost. Ő, aki ott született és hosszú évtizedekig élt/dolgozott ott, biztos kíváncsi, miképp változott meg a város. Amikor a házuk összedőléssel fenyegetett, kiköltöztették őket  Kertvárosba, egy negyedik emeleti lakásba. Azóta ott élnek, vagyis, 2 éve már csak egyedül él, mert nagybácsim meghalt.

84 évesen már nincs ereje/bátorsága egyedül bebuszozni a városba. Templomba, boltba még eljárogat ott kint, vagy a gyerekeihez, akik mindhárman Kertvárosban laknak, de messzebb már nem merészkedik.

Ezért gondoltam, hogy most, amikor az EKF-es beruházások nagyja már kész, elviszem és megmutatom neki a városát. A sok saját nyavalygásom/kritikám  után  igazán kíváncsi voltam, hogy egy „bennszülött”(volt)belvárosi mit szól a jelen képhez ?

Megtudtam, van lehetőség arra, hogy alkalmi parkolójegyet váltson az ember a Pécs Holdingnál a Búza téren (1 óra 400.- Ft) és az adott nap, adott időszakában, a helyszínen nekem kell kitölteni a kapott cetlit. Ezt kedvező lehetőségnek találtam, s vásároltam egy ilyen jegyet.

Aztán ma elmentem érte és behoztam. Ajándék-időnk volt, csendes, langyos, őszi napsütéses. Az Apáca utcában találtam parkolóhelyet, innen mentünk át a Széchenyi és a Kossuth térre, majd a Citrom utca -Jókai utca -Jókai tér nyomvonalon sétáltunk vissza.

Meglepődtem, mert úgy általánosságban tetszett neki szinte minden. A zenélő végbélkúpok tervezett helyét megmutattam (újságból már ő is tudott róla) – és láss csodát: ő se gondolja, hogy az odavaló lenne. Mint ahogy a tér ÉK és DNY-i sarkára „benyomott” két zabáldát is zavarónak tartja. (Pont mint én, pedig esküszöm, szót se szóltam a saját véleményemről…)  

Egyébként a vízlépcső, a szökőkutak nagyon tetszettek neki, a hatalmas virágok is. A tér kőkockáit  színtelennek érezte, valahogy olyan  „sápadt” a tér – mondta. És ebben igaza is van. Amikor figyelmeztettem, hogy el ne botoljon a fél centis vízelvezető vályúban, egyszer csak megkérdezte, hogy „És ezek a pici folyókák fogják elvezetni a nyári nagy esők vizét ?”  (Pedig erre sem tettem semmiféle utalást !) Lám, lám megint egy dolog, ami nem csak az én kritikus szememnek tűnt fel. 

A Bem utca forgalommentes csendjét érzékelve megállapította:  most végre élvezet itt végigmenni. Igaz.

A Kossuth téren ücsörögtünk egy kicsit, hogy kipihenjük az út felének fáradalmait. Ezt a teret kifejezetten szépnek találta, mi több, jobban tetszett neki, mint a régi.

Bekukkantottunk a postapalotával majdnem szembeni épületbontások helyére, de nem tudtam megmondani, mit terveznek oda. Aztán együtt szidtuk a förtelmesen ronda és balesetveszélyes Jókai teret.

Miután a belvárosi sétálnivalókkal eképpen végeztünk is, autóztam még egy kört vele, megnéztük a Búza tér környékét, a Tudásközpontot, a Kaptárt, a félig rombadöntött Zsolnay gyárat, a Balokány ligetet, aminek megkezdték a felújítását, elmentünk  a Zsolnay mauzóleum előtt, aztán fel a Tettyére, majd végig a Magaslati úton és le a Kórház tér felé, miközben az Északi és a Nyugati várfal-sétányokat is meg tudtam mutatni.

Szemmel láthatóan élvezte a városnéző sétát és én örültem, hogy eszembe jutott ez a gondolat.

Addig kell adni, amíg lehet. Amíg van kinek…

Az alábbi képeken

- az első a Széchenyi tér régen 

 http://kalamarisvendeglo.gportal.hu/portal/kalamarisvendeglo/image/gallery/1225554185_07.jpg

- a második egy látványterv, viszonylag elfogadható mennyiségű zölddel

http://www.ambassadorclub.hu/english/wp-content/gallery/pecs/pecs-szechenyi-ter-latvanyterv.jpg

- a harmadik a kb-i megvalósulás, azzal a különbséggel, hogy a beültetett fák 10 év múlva lesznek talán ekkorák. Most csak csemetécskék.

http://m.blog.hu/va/vastagbor/image/2009/06/szechenyi_ter_05.jpg