Katasztrófa

Az indonéziai katasztrófáról szóló híreket látva és hallgatva kicsit tekeregtem a neten.

Találtam az alábbi lapot:  http://tuzhanyo.blogspot.com/2010/10/merapi-miert-es-miert-igy-tort-ki-az.html   ahol elég jól elmagyarázzák, mi, miért, hogyan történt. (Mellesleg más vulkánokról is lehet olvasni benne ! – jó blog !)

Aztán megnéztem az alábbi helyen lévő képeket

http://www.boston.com/bigpicture/2010/10/dual_disasters_in_indonesia.html

Bevallom, most nem volt lelkierőm a feketén eltakart képeket megnyitni – mert tudom, azok csak erősebb idegzetűeknek ajánlottak. De ezeken kívül is, elérve az utolsóhoz, az a gondolat merült fel bennem: hogy hát akkor tulajdonképpen mi is az én bajom ???

Azon bosszankodtam ugyanis tegnap szinte egész estre, meg még ma reggel is, hogy a lakásomat, amit 8 millióért SE lehet eladni, a lakásbiztosító cég a most megküldött kötvényben majd 12 millióra értékelte. A romló/öregedő ingóságaim „értéke” is nőtt a kötvényben. Már arra gondoltam, lemondom a fenébe az egészet, amennyi pénzt én 22 év alatt kifizettem a biztosításra, abból csak ezek a cégek gazdagodtak. Nekem mindösszesen kettő db. kicsi ablaktörésem volt ez idő alatt. Hát nem a legjobb bolt a biztosítás ? Ha nagy tragédia történik, akkor mindig kiderül, hogy: "Ja, arra ? Hát arra éppen nem érvényes a biztosítás."

Utálom a biztosítókat – de végül is nem róluk, nem erről akartam írni.

Hanem arról, hogy ma reggel aztán, a fent említett képek láttán, csak csak magamba szálltam, és azt mondtam, nincs nekem semmi okom a zúgolódása.

Ha az ember képes kitekinteni kicsit „saját fejéből” és észrevenni mások baját, az segít a megoldhatatlannak, szörnyűnek látszó történések  elviselésében.

Gondolkodjatok el néha ezen.

(Kép: a bigpicture-ből)