Teve-sztori - folytatás

Nagyon késő volt amikor a tegnapi film-témát betettem a blogba, már nem volt kedvem/időm írni is róla. Pedig rettentő nehezen aludtam el, annyira foglalkoztattak a látottak. 

Először is: nem lesz „igazi” az élvezet, mert nem képernyőméretben látható, de erre csak azt mondhatom, én se moziban láttam, ott még szebb lehetett volna – hát ezt tudja a youtube… 

Másodszor: hogy miért sírt a teve és hogy ez mennyire csak az ő sajátja azon én nem vitatkoznék – ehhez kevéssé ismerem az állatokat. De maga a szituáció – melyet a film bemutatott, engem igenis lebilincselt. 

Látsz –nagyon nehezen – megszületni egy kis tevét, aki ráadásul nem is barna, hanem fehér. Aztán látod, hogy az anyja nem tűri meg maga mellett – (ja-ja-ja-ja, tudom, van olyan állat, amelyik megeszi a kölykét – de tán most nem menjünk el ebbe az irányba.) Szóval, ha a kicsi szopni akar, rúgja, elfut előle, nem engedi.. A kicsi pedig sajnálatra méltóan eleinte fut utána, majd lefekszik és vár… Mondhatnám, ha nincs ember a közelben, hogy várja a halált. 

De ott van 3 jurta, s a jurtákban emberek. És micsoda emberek ! A film valamelyest bemutatott az ő életükből is valamennyit – abból az egyszerű, a természethez nagyon közeli, az életért való küzdelemből álló életet. Bemutatja, miképp viselkednek egymással, miképp az állataikkal. És bár nagy tevecsordájuk van, nem jut eszükbe, hogy a kis fehér tevét akkor együk inkább meg, ha nem kell az anyjának, vagy hagyjuk a fenébe, majd lesz vele valami … Nem. Tehénszarvból készített „cumisüvegből” megpróbálják itatni – de hát a kicsi állatnak nem csak a tej hiányzik. Láthatod a két nappal előbb születettet, aki mint egy óriás fa alatt, az anyja alatt heverészik, bizalmasan hozzá bújva. A mi kis hófehérkénk, nem csak éhes, hanem egyedül van… 

És ekkor két gyereket (szerintem 12 és 6 év körülieket) teveháton elküldenek egy elég messze lévő településre, hogy hívják el azt az embert, aki tud hegedülni. Eközben láthatod milyen is tevegelni a sivatagban, ahol a két gyereknek azt mondják „iránymutatásként” – hogy a felhők irányába lovagolj, mert a távoli hegyeken és a közeli homokon kívül semmi nem látszik…És be is érnek a gyerekek abba a bizonyos (? miképp is írjam le európai szemmel/ésszel/gondolkodásmóddal ?) településbe… A jurtákon kívül itt van néhány épület, „bolt” és főképp iskola. Látod a kisebb gyerek ámulását, mert itt van TV, amihez azonnal odaragad, mint légy a mézesmadzagra… Ahová bemennek, keresvén a zenetanárt, az egy iskola és közben látod, hogy a gyönyörű kislányokat egy tornaterem-szerűségben épp a hagyományos táncokra tanítják, a másik teremben valaki zongorázik, és a harmadikban meglelik a tanárt, aki épp egy zenekarnyi gyerekkel próbál. Nem, nem hegedűn, hanem valami másik húros-vonós hangszeren, aminek a nevét nem tudom… 

A tanár pedig elmegy a családhoz, ki a sivatagba, s hozza a hegedűjét. Az egész család kiül a homokdűnékre, a feleség fogja a kis tevét, a férj távolabbról megpróbálja az anyaállatot a kölykéhez vezetni. Ez után követezik egy nagyon érdekes momentum, már itt is szorongatta a torkomat a sírás: a (kétpúpú) teve egyik púpjára egy kék szalaggal – (s ennek jelentősége van, mert előbb láthattad egy hálaadási ceremónián, hogy az ő vallásukban a kék szent szín) – szóval ezt a kék selyemsálat rákötik a hegedűre és a teve egyik első púpjára akasztják. A sivatagi szél pedig kéretlenül muzsikálni kezd… Félelmetesen gyönyörű………Ujj nem érinti a hangszert és szól ! Majd leveszik a tevéről a hegedűt, és elkezd játszani rajta a tanár úr. Európai fülnek nagyon egzotikus, de egyszerű dallam és nem is túl hosszú. Eközben az asszony gyengéden simogatja a tevemamát és olyan gyönyörűen énekel, hogy na – szóval én itt elsírtam magam….Valami nem is evilági, hanem éteri hang volt ez. Az egész szituáció olyan mélységesen, már már fájdalmasan megható, hogy - nem szégyellem a könnyeimet…. A kis tevét lassan odavezetik az anyjához, aki most nem löki-rúgja el magától. A dal másodszori eljátszása után pedig megengedi, hogy végre szopjon is a kicsi állat. És igen, eközben könnyek folynak a szeméből. 

A film elején – és ezt kellett volna tán legelőször elmondani – de most már csak ide került, szóval a film elején elmeséli az egyik öreg, hogy az Isten minden állatról elnevezett valamilyen csillagképet, csak a tevéről nem. A hegedű hangja a földön maradottság magányát juttatja eszébe a tevének és ezért sír. Hát így kerek a történet. Tud a mai ember ilyen kitalálni ? 

P.s. tekerj eggyel lejjebb, ott a film !