Nem
tudom, másnak is jutnak-e eszébe néha egész valószínűtlen pillanatok az
életéből. Vagy ez már a totális vénülés jele…nem tudom…
Azt
se tudnám megmagyarázni, hogy milyen gondolat volt az elindítója, talán a
másnapi kenyérsütésre-gondolásom (?) de tény, hogy egyik este elalvás előtt
nagyanyám keze jutott eszembe, amint a régi, nagy konyhánkban a gyúródeszkán
nyújtja, majd felvagdossa a metélt tésztát. Azt is tudom, ő volt, aki
elmagyarázta nekem egyáltalán a tésztakészítés-gyúrás alapelemeit, és a mai
napig előfordul, hogy ha túl sok tojás
van itthon (ritka eset), akkor nekiállok és készítek legalább egy kis
csipetkét, bár volt, hogy kockatésztát is vagdostam, s az egyszerű kis
tésztagépemmel készítettem már levesbe való cérnametéltet is.
Érdekes
módon, a nagymama lisztes kezét úgy láttam lehunyt szemem előtt, ahogy a kb. 10
cm-es szeletekre felvágott és már rétegesen egymásra pakolt tésztacsíkokat
meggörbített ujjal tartva, szép ütemesen vágja egy nagy, éles késsel, keskeny metéltre. (A szót, hogy „hosszú-metélt” nem ismertük.) Nálunk volt kocka- és metélt tészta.
Aztán
egy laza mozdulattal, lágyan széthinti a deszkán, hogy száradjon kissé főzés
előtt. Miközben a gázon (nekünk az én gyerekkoromban már gáztűzhelyünk volt a
konyhában!) a fedőt emelgetve már forrt a víz, amiben kifőzte a tésztát, s
amely léből (!) később csoda finom hagymalevest készített a túrós-tészta elé.
Mi
lehetett annak az oka, hogy anno ( mondjuk 60-70 éve) ilyen alaposan megfigyeltem
egy mozdulatsort ? Különös az emberi agy, s ezen belül az emlékezet…
Arra
sincs magyarázatom, hogy e témán tovább meditálva, a második dolog, ami eszembe
jutott, miért a tejesasszonyunk tejfölös-köcsögére kötött vászondarab volt ?
Talán a túrós-tésztáról ugrott ide a gondolatom ? (De szívesen lennék néha pszichológus, tán
magyarázatot tudnék adni saját kusza gondolataimra.)
Szóval
– ezt már régebben is említettem, nekünk volt egy „tejes asszonyunk”. Sose
tejet hozott, azt a kisboltban vettük egy 2 literes nagy, belül fehér, kívül
kék zománcos tejeskannában cipeltük haza. (Kisgyereknek nehéz volt.) Viszont majd minden szombaton ő jött hozzánk
tejföllel és túróval. A túró fél kilós adagokban, fehér vászonba volt kötve,
olyan ovális-hosszúkás formába, a tejföl pedig köcsögben utazott – melynek a
teteje szintén egy vászondarabbal volt lekötve. Szinte magam előtt láttam,
ahogy a néni letekeri a köcsögön lévő, kicsurranást megakadályozó, vászonról a
spárgát, hogy ki tudja mérni belőle a tejfölt. Amilyen tejtermék imádó
voltam(vagyok) nekem sokszor jutott eszembe akkoriban, hogy milyen szívesen
lenyalnám azt a kis maradék tejfölt onnan, arról a vászonról…(Jó, hát voltam
5-6 éves…)
(Nagy nehezen találtam róla egy képet a neten...)
Mindig
csodálkozva hallgattam a mesét, amikor nagymamám mondta, hogy a néni nagyon messziről
jön ám, át az erdőn és Vágot-pusztáról hozza nekünk ezeket a finomságokat.
Sok
sok évvel később – bár Vágot-pusztára
sajnos nem jutottam el – de megtudtam, hogy merre is van az a kicsike
település. Hát bizony messze, Orfű fölött fenn a hegyben, jó 15 km-re Pécstől. „Kigugliztam”és
találtam ezeket: http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1gotpuszta
Itt
pedig egy pompás leírás az oda vezető túráról, amit feltétlenül ajánlok
megnézni. Az általam többször emlegetett, barbár módon szétdózerolt római őrtoronyról is szó esik benne : http://ujkor.jpm.hu/dokumentumok/MTM_2.pdf
Meglepett,
hogy már 300 éve is éltek itt emberek
ill. a jógaközpontról se tudtam eddig. Ám látom, hogy ma sem vezet ide
semmiféle „rendes” út, viszont házak állnak még a rengeteg-erdő közepén…Ha
valaki nagyon akarná tudni, miről beszélek, Bános és Sikonda között, a hegyen
kb. félúton az erdő kellős közepében kell keresnie… Jó lenne eljutni egyszer
mégiscsak oda…
Valahogy
nem is igazán tudom elképzelni, hogy az erdőn keresztül, gyalog jött Pécsre a
néni. Ámbár ki tudja, abban az időben sok minden lehetséges volt. Sok mindenre
rákényszerültek az emberek, akár igaz is lehetett a dolog. Egy biztos, télen,
nagy hóban ritkábban jött – és talán épp ez igazolja, hogy mégiscsak átjött az
a túró meg a tejföl a hátiputijában a Mecseken…
Hát
ezek, ezek a gondolatok jártak a fejemben elalvás előtt….
Köcsög:
Tejmérő:
Metélt
tészta:
Meg nem mondom,melyik tv.csatornán pár hete (?) épp' láttam a "tésztakészítés történetét" - mondanom sem kell (?) - az is kínai találmány ? Kb. ilyesmikről volt szó
VálaszTörlésŐseink tésztaféleségei
(Láttam azt a kb.4000 éves maradványt is,- stb.)
Vágotpusztához ( aki nem hallotta volna) a Mecseki Láthatatlanok (1956) Na, ennyit most.
Esetleg : valahogy max.elfelejtettem, hogy nagymamám hogy' csinálta a "körözöttet" (?) mert úgy sejtem, egyáltalán nem úgy, ahogy pl. én.
Bár @Aranyosf. "szokása" : (vajon ismerik-e a fiatalok ?) - hát, én nem egyszer a felforralt tej tetején képződött "bőrösödést" (?)- "leloptam" a lábos tetejéről.
És ne feledkezzünk el az aludttejről sem ! (pedig -anno - az is bolti tej volt, stb.)
Na, már csak azt kellene tudnom, hol van egy 1945-ből (!) való "babatej" utalványom ? - ill. pl. még emlékszem ,1976-ban is létezett tejutalvány a gyerekeknek ! - na de a főbb adatokat elfelejtettem. :-)
Gyerekkoromban többször tettem meg gyalog az utat Sikondáról Pécsre. Nagyon szép az út, a Melegmányi völgyön át. Ezeken a helyeken nagyon szépek a kicsiny települések. Én is tervezem, hogy felnőttfejjel elviszem agyerekeimet a környékre túrázni, emgmutatni, hol nőtt fel az apjuk. Azok a házi tejfölök meg isteniek voltak. Máskülönben épp a nagymamám sodrófáját restaurálom, hamrosan én meg arról akarok írni :-)
VálaszTörlésLehet, rosszul gondolom, esetleg - mivel - gyerek lehettél (?) - a "néni" sem lehetett annyira az, inkább fiatalasszony ?
VálaszTörlés(Nem oly' rég' lepett meg kissé, hogy pl. a tanáraim közül -jó páran - 7-8-9 évvel idősebbek nálam ? (OK!- többségük nem, de vannak!)
@x: bizony a tej fölének lelopásában én is benne voltam párszor...
VálaszTörlésÉs hát igen, aludt tejet is csak a "rendes" tejből lehet készíteni. Nekem szerencsém van,házi tejet veszek, hetente öt bögrével öntök le. (3-4 litert pedig megiszom.)A tetejéből a megsavanyodott tejszínből finom tejfölöm lesz. Próbáltam már túrót is csinálni, sikerült is, de eléggé gazdaságtalan, sok tej kell egy maroknyi túróhoz, és a savó élvezhetetlen,. Sajnos nincs disznóm, amivel feletethetném...
A tejutalványt majd közzéteszem. Köszi.
A körözött készítésénél vedd figyelembe, hogy manapság már nem lehet olyan vajat (se) kapni, amit régen a kőrözötthöz használtunk. Ezért is nem tudsz olyant csinálni, mint a nagymama.
Igen,lehet igazságod a tejfölös "néni" korát illetően, bizonyára, nem egy öregasszony vándorolt át a hegyen...
Múltmentő: Orfű, Abaliget, Kőlyuk környékét 6 éven át minden vasárnap bejártam. Barlangkutató voltam, s ha éppen nem egy lyukat ástunk ki, akkor minden töbörben bejáratot kerestünk. Szép a Mecsek. Szeretem.
07.01. (július 01) -péntek
VálaszTörlésAmi azt illeti,egy kicsit elkalandoztam a neten (tegnap) pl. az író és a savó témakörben.
határozottan emlékszem, hogy kb. 1963-ban (Újmecsekalja,Hajnóczy u.-i élelmiszerboltban lehetett venni (kimérve) savót !Most meg olvasom, hogy (napjainkban) még ízesített változatban (?)-is kapható ?-
Továbbra sem tudok rájönni, hogy (állítólag / anno) a körözöttbe tettek szódabikarbónát is ? (honnan veszem én ezt ?- azt nem tudom!)
Na, ennyit !- mert részben elaludtam (...) ill. igyekeznék a bolti dolgaimat lerendezni !
@x: ige, jól emlékszel erre is. Lehetett savót vásárolni, az időpont is stimmel, hatvanas éve közepe.
VálaszTörlésKőrözöttbe rakott szódabikarbónáról én nem tudok.
No de ne felejtsük, volt a büdös túró is !!! Amikor a túrót csak sóval, paprikával keverték és egyszerűen állni hagyták, míg megfolyósodott és olyan büdös lett, hogy ahhoz már igazi túrókedvelőnek kellett leni, hogy valaki megegye. Én imádom, igaz, elég rég csináltam már. Ha megfolyósodott, vajjal kell kikeverni és a hűtőben elég jól eláll.
Hát ez az !
VálaszTörlésKb. én is arra gondoltam,amit leírtál.
hagyján,hogy büdös lett(?) - de kissé (fehér?) penészes is ?
Elképzelhető, hogy a pl. pálpusztai és/vagy az "illatosabb" sajtok "szeretete" esetemben innen ered.
Viszont határozottan állítom,- igen régen láttam a tv-ben, hogy a megmaradt/"megromlott" zacskós tejet visszavitték a tejüzembe (?) - ahol abból készítették a túrót !-és ott említődött, hogy szódabikarbónát is tettek bele !
Na, de ma már nem túl lényeges ez sem !