Created by Crazyprofile.com
A cicát péntek este tettem fel a blogba. A kommentekben ezt írja @x: „Jó kérdés mire készül(het) @Aranyosf. ma ?- csak nem ez lesz a mai (szombati) téma ? :-) :-)”
A cicát péntek este tettem fel a blogba. A kommentekben ezt írja @x: „Jó kérdés mire készül(het) @Aranyosf. ma ?- csak nem ez lesz a mai (szombati) téma ? :-) :-)”
Legyek
őszinte ? "Ez" a szombati téma. Edzem az agyamat, hogy semmivel se
foglalkozzak, ami rossz körülöttem történik. Különleges, megírásra érdemes jó
pedig olyan kevés van....
Változtatnom
kell a gondolkodásmódomon, mert már magam is éreztem az utóbbi időben, hogy a
legkisebb rossz dologtól is elöntött a
tehetetlen düh. Kétségtelen, a lassan egy hónapja tartó felfordulás az
otthonomban, nem tartozik a legkellemesebb állapotok közé – de talán nem is
csak ez…
Sajnos
még mindig elolvasok híreket, sajnos megnézek még olyan filmeket a Tv-ben,
melyekről már az elején, akár a címből is tudni lehet, hogy annak csak
szomorú/kétségbeejtő/reménytelen/megoldhatatlan a tartalma. És azonnal elindul
bennem egy folyamat, amit leginkább a tehetetlen düh kifejezéssel tudnék
jellemezni. Ezt aztán jó alaposan felpumpálom, sőt, leírom a blogba és az egész
csak tovább romlik.
Na,
ezen akarok változtatni. Nem tudom, sikerül-e ?
Nézegetek
blogokat, sokukban semmi, de semmi nincs a világ rémségeiből ! (Na jó, persze mindannyian
tudjuk, azért vannak másfélék is …. vannak azért „keményebb” blogok is.) De az
elsőként említett blogokban mintha a világ csak csupa szépségből finom
kajákból, hímzett párnákból és versekből állna…Azoknak az embereknek nincsenek
az enyémhez hasonló gondolatai ? Vagy csak nem írják le ? Nem merik ? Nem
akarják ? (elrontani vele saját és mások napjait?) Huhhh, legyen még
lelkifurdalásom is, mert leírtam a negatív gondolataimat ????
Vajon
nekem miért „kell” a megoldhatatlan dolgokkal foglalkoznom ? Úgyse tudok
változtatni semmin. Igenám, de ahogy ezt kijelentem, azonnal felhorgad bennem a
kétségbeesés: na jó, de ha MINDENKI ezt mondja/gondolja (t.i. „úgyse tudom én
megoldani”) – akkor mi van ? Akkor azok
dirigálnak, akik a világ söpredéke, azok uralkodnak rajtad, akiket megvetsz,
gyűlölsz, lenézel, elítélsz….
Na
de ha megírom, mit segítek azzal ? Kinek jó az ?
Kétségbeejtő
állapotban érzem néha magam. Na ja, az én bajom, tán nem tartozna másokra…
Számomra
ez egy elkeserítő és megoldhatatlan ellenmondás és nem tehetek róla, szenvedek
miatta. Az én agyam így működik. Persze tényleg megpróbálom majd kikapcsolni
ezt a belső (?minek nevezzem?) belső
lelkiismeretet…
Szomorú,
hogy ezzel együtt valahogy a HIT is elveszik belőlem.
A türelmetlenebbek kedvéért:
VálaszTörlésA két szemöldöke közt simogatva nyávog, a mellkasán lévő fehér folt alatt simogatva pedig dorombol :-)
Na, igen... továbbá vidd "körbe" a kurzort (nyilat) a macska körül és akkor egyéb mozgásokat is végez. (fej, láb)
VálaszTörlésJó kérdés mire készül(het) @Aranyosf. ma ?- csak nem ez lesz a mai (szombati) téma ? :-) :-)
Megértelek. Én ugyanebből az okból nem tudok naponta bejegyzést készíteni, már a kezdetektől. Valószínűleg a világ rossz oldalát mindenki látja, érzi a saját bőrén. Ezért próbálom, csak azokat a dolgokat leírni, amelyek a jó kategóriába tartoznak nálam, vagy legalábbis elgondolkodtatnak. A rossz dolgok miértjén egyre kevesebbet gondolkodom. A világ körüli nászutas párocska hölgytagja Zita írta az El Camino zarándokút alatt készült naplójában, hogy a rossz is az élet része, ezért jó. Valahogy így kéne nekünk is hozzá állni, de lehet ehhez nekem is végig kéne járni ezt az ezerötszáz kilométert. :) Szép napot.
VálaszTörlésA tehetetlen dűh-t én is ismerem. Ha úgy érzed hiábavaló a szókimondásod vagy lent vagy a béka se..énél, mi más segíthetne rajtad csak ha kikiabálod, gondolataidat megosztod és próbálsz pozitív dolgok felé fordulni.
VálaszTörlésÉrzékenyek vagyunk ráadásul Neked még a felelőségtudatod is igen magasfokban ég. Megértem az elkeseredésed. Köszönöm a mai pozitívat a cicádat örömmel simogatom!
Tedd fel magadnak azt a kérdést: Elvehető-e az ami sohasem volt a tiéd?
Az én válaszom az igen!
Ezzel a tudattal együtt kell élnünk
(Ebéd utáni jó kis alvásból ébredve... nem egészen ilyesmire számítottam...de most már mindegy.)
VálaszTörlésOkoskodni sem akarnék,ill. kutakodni sem a neten a témával kapcsolatban.
(Amúgy is eléggé utálom a kutakodást, mert annak legtöbbször az a vége (?) hogy olyasmit találok,ami lehet,hogy NEM is igaz!- de hajlok rá elhinni, hogy hátha... de ne bonyolítsam.
Viszont találtam egy videot, kb. az a címe :
Damján lászló : A hit teremtő erejéről (Googleba írva)- hajlok arra, hogy igaznak érezzem, hogy magunkban ( a "fejünkben") van a hiba! Hagyján!
Mert találtam ezt is : (a kb. 4.bekezdést javasolnám elolvasásra!) [önigazolás ]
Hitnek álcázott önigazolás
(valami ilyesmit érzek ki a gondolataidból ?- ill. vedd a fáradságot és még nézzed meg, mi az a kognitiv disszonancia !)
(folyt.) >
(A hit az kb. vélekedés,meggyőződés,- mint pszichológia fogalom ?- így aztán én pl. nem egészen értem,hogy lehet azt elveszteni ?) Jó ideje olvasva a blogodat, én úgy vélekedem, hogy elég nagy a hajlam benned az önigazolásra! [-állítólag má' csak ilyenek vagyunk, mi emberek- ] - gyakran felsorolod mindazt, ami "idegesít", ill. belső feszültséget okoz nálad,- és szerintem nem azokkal a dolgokkal van a "baj" !- hanem talán azzal, hogy eléggé nehezen akarod belátni (?) - eljárt az idő felettünk (?) és egyre kevésbé vannak úgy a dolgok, ahogy azokról régebben vélekedtünk,= vagy ahogy azt hittük! < és ha ezzel nem tudsz "megbékélni", hát az hosszú távon nem lesz /lenne jó.
VálaszTörlésNos, ma délelőtt volt egy jó kis beszélgetésem a barátnőmmel is, (rám fért már nagyon) melynek során valahogy oda lyukadtunk ki, hogy bármilyen furcsa is, de nálam valószínűleg késleltetve jelentkeznek bizonyos dolgok hatásai. Mostanra ért el valójában a tudatom mélyére, hogy nincs munkám/feladatom. (=nyugdíjas lettem + meghalt életem értelme, cselekedeteim mozgatórugója, a kutyám). Azért szokatlan ez, mert hát 18 éves korom óta dolgoztam és szinte folyamatosan kutyákkal éltem együtt. Ha ehhez a két dologhoz az ember hozzáadja a korommal járó ilyen-olyan egészségügyi problémákat, akkor már kész is a magyarázat arra, hogy miért nem vagyok kibékülve a világgal.
VálaszTörlésA megoldást pedig valószínű valahol @x által ajánlott egyik cikkben írtak felé kell keresnem:
„…..három módja van a kognitív disszonancia leküzdésének, melyek azonban nem zárják ki egymást.
1. A disszonancia alapját képező hitek, vélemények vagy viselkedésmódok közül egy vagy több megváltoztatása;
2. Olyan új ismeretek szerzése, amelyek megszilárdítják a már meglévő konszonanciát, és ilyen módon szorítják háttérbe a disszonanciát; vagy
3. A disszonanciát okozó gondolatoknak tulajdonított jelentőség csökkentése, esetleg teljes elfelejtése….” http://www.freeweb.hu/skepdic/kognitiv.html
Hát majd próbálkozom…..
A cica tündéri, és jókedvre derített.
VálaszTörlésKedves Aranyosfodorka!
Az olvasottak alapján,(szétszedett
lakás,napi rendszeres elfoglaltság hiánya-mint munkahely-,és a korral
járó egészség(telenség),mind-mind
magyarázat a borúlátásodra.
Kéretlen tanács: minden relatív.
Gondoljunk a harmadik világban élőkre, vagy a komoly, gyógyíthatatlan betegekre.
Az ember olykor még a saját problémáival sem képes megbírkózni.
A világ bajait nem szabad a vállunkra venni. A belső világunkkal kell főként békét kötni. Tudom, hogy jótanácsokkal olykor tele van a padlás,de ennek
leírása most a saját lelkemnek is
erőt adott. Bocsánat, ha túl személyesre sikeredtem.
Utókornak : (vasárnap)
VálaszTörlésHagyján, hogy egész éjjel "zörgött" az egész ház a széltől, de legalább 04.45.órára (Pécs) ideért az eső is ! Szerintem kb.+17 C° lehet. Kíváncsian várom a további fejleményeket, értsd: milyen hatásokkal lesz rám mindez ?- értsd : má' tegnap is eléggé megviselt... (na, de legalább volt mire ráfogni...) :-) :-)
Ezúton köszönöm mindenkinek a megértő sorait.Örülök, hogy nem ítéltek el és nem nevettek ki az őszinteségemért. Aki hozzám hasonló cipőben jár, tudja, hogy néha nem könnyű megküzdeni önmagunkkal (se).
VálaszTörlés