Megérkezett

Szó se róla, itt az ideje, februárban kell, hogy essen a hó. Na de ennyi ? A tegnapi napom szinte kizárólag lapátolással telt, - persze ennek részben magam vagyok az oka, minek kell „felvállalni” a fél utcát ? Ja, hogy ott kihalt a tulajdonos, vagy két másik házban is igen öreg néni a lakó? – hát, majd meglátjuk, ha én még öregebb néni leszek, eltakarítja-e előttem valaki is a havat…
Most még szép. Tényleg fehér minden, nem is tudom, ha ma délutánra maradna kis energiám, jó lenne elmenni valamerre „ki” – bár gyalog meddig jutok el? Nem messzire….
Nagyon meg voltam lepődve tegnap, mert bár a mi környékünket 25 év alatt még sose takarították le a hótól, vagy sózták, és gyalázatosan az útviszonyok, mégis reggel, a szokott időben megjelentek a kukások és elvitték a szemetet. Dicséret illeti őket.
 

Ma reggel készült pár kép. Bár én nem etetem a madarakat, de ilyenkor, amikor nagy hó esik, mindig teszek ki ennivalót, hiszen most aztán nem mondhatom, hogy „keressenek maguknak” – ámbár a házfara futtatott vadszőlőn még rengeteg bogyó van. A szomszéd ház meg a kerítés között épp van egy szélvédett hely, oda raktam a ládát, s bele a finomságokat. Sajnos nem tudtam olyan képet készíteni, mint amit tegnap délben láttam, 8 rigó és 2 veréb ült az orgonafán…Okosak. Délelőtt tettem ki az ennivalót, megtalálták.

Az első két kép afféle "előtte-utána" mintára készült. Ősszel ilyen volt és ma így néz ki a kertem kicsi része: