Még
valamikor a télen (Volt ilyen? Volt…) kora reggel, az egyik buszmegállóban
láttam a túloldali megállónál egy nénit, kosárral karján, szemmel láthatóan a
piacra készülve. Jött egy busz, ő kedvesen integetett, hogy nem, nem erre akar
felszállni. A buszsofőr barátságosan visszaintette neki – ha csak 2 mozdulatot
és fél percet is, de megspórolt neki. Azt hittem, a néni valami különlegesség.
De úgy látszik, tévedtem.
Ugyanis
ma – buszon ülve – látom, hogy a megállóban áll egy bácsika. Ahogy közeledünk
hozzá, ő is int, hogy nem erre a buszra vár…. A sofőr megint barátságos
mosollyal visszaint, s máris húzunk tovább.
Nem nagy
dolog ez a mozdulat, de olyan jó volt látni az emberség aprócska
megnyilvánulását. Hogy még nem veszett ki teljesen az egymás iránti
figyelmesség….
Legalábbis
az öregekből nem….
Hú, ezt én is nagyra szoktam értékelni, sőt én is szoktam inteni, ha nem szállok fel egy buszra. Annyit számít, amikor az ember ül a buszon, és siet valahová (munkahelyre, gyerekeiért, vagy "csak" épp egy találkozóra)
VálaszTörlésHivatalosan a busznak akkor is meg kell állnia a megállóban, ha nincs felszálló egyáltalán.
VálaszTörlés