Engem még
úgy neveltek, hogy ha megszólítanak, ha megkérdeznek, ha írnak nekem, akkor
illik válaszolni.
Voltak
néhányan, aki írtak, ha nem is kommentet, de levelet. Köszönöm mindannyiotoknak… (=öt
ember)
Tehát ez itt üzenet azoknak, akik voltak olyan
kedvesek és írtak pár sort a blog „elcsendesedésével” kapcsolatban.
Az, hogy meglehetősen hosszú ideje szinte senki sem kommentel, az olyan rettenetesen nem zavar. Nyilván olyan témákat vetek fel, olyasmikről írok, amihez nem érdemes különösebben véleményt fűzni. Megnézi az ember a bejegyzést, a többségén bosszúsan morran egyet, vagy esetleg közönyösen továbblapoz és - eseménytelen életemből kifolyólag extra különleges olvasnivalót nem találva - elladikázik izgalmasabb vizekre. Én elég sok blognak vagyok rendszeres látogatója, és én sem kommentelek minden bejegyzéshez.
Az, hogy meglehetősen hosszú ideje szinte senki sem kommentel, az olyan rettenetesen nem zavar. Nyilván olyan témákat vetek fel, olyasmikről írok, amihez nem érdemes különösebben véleményt fűzni. Megnézi az ember a bejegyzést, a többségén bosszúsan morran egyet, vagy esetleg közönyösen továbblapoz és - eseménytelen életemből kifolyólag extra különleges olvasnivalót nem találva - elladikázik izgalmasabb vizekre. Én elég sok blognak vagyok rendszeres látogatója, és én sem kommentelek minden bejegyzéshez.
De: azt
hogy a blog látogatottsága is
elképesztően lecsökkent, azt csak mostanában fedeztem fel, hogy véletlenül megnéztem a
szerkesztő részben a grafikonokat. (Nem nagyon szoktam ezt figyelni.)
Nomármost,
ha nem kommentelnek és nem olvasnak, akkor (bár ezt talán mondtam is már
egyszer-kétszer) a blogot végülis csak magamnak írom. Csakhogy ahhoz elég nagy
lelkierő, lelkesedés, kedv kell, hogy minden áldott napra találjak valami
rögzíteni, megörökíteni valót. A „hajtóerőt”
mindig is az jelentette számomra, hogy a leírtakkal másoknak is „adok”. Ismeretet,
vagy esetleg valami szépet, általam kedvesnek tartottat, esetleg érdekességet, vagy megítélésem szerinti
értéket, még ha filléres is. És ha az ember kiáll a sarokra kínálgatni bármit
(legyen az kincs, vagy kevésbé értékes dolog) és a többiek közönyösen mennek
el mellette, az azért egy idő után elgondolkodásra késztető.
Van értelme
? KELL ezt nekem csinálnom ? Az embereknek kevés az idejük, elrohannak
mellettem, mondjuk a facebookba és ott aztán jól érzik magukat. Hát kérem
lehet, szabad menni, futni, máshová, bárhová. De nem kell azon csodálkozni hogy a sarkon ácsorgó, szegényes portékáit
szeretettel kínálgató, egyszer csak megunja a dolgot, bemegy a házba és magára
zárja az ajtót.
Kicsit gondolkodom
még, hogy becsukjam- végleg, vagy kinyissam-e újra
az ajtómat….
Nagy motiváció az " adni akarás" , de alapvetően azért írunk, mert szeretünk írni! Lehet hogy ez inkább nekünk kell, mint másoknak. De ez ne zavarjon, mert így is pozitív dolgot hordoz.
VálaszTörlésEgy fiatal ismerősöm fogalmazta meg jól egyszer nekem: " A blogodat - mármint az enyémet - csak 2 fajta ember olvassa. Akik szeretnek és érdeklődnek a gondolataid iránt, és az ellenségeid." Való igaz. Ennek fényében ugyan kit érdekel, hogy ők hányan vannak????
Marika! Írd tovább, én kíváncsi vagyok a gondolataidra.Milliószor puszillak
Én sajnálnám,ha nem írnál többet! A.
VálaszTörlésén nem facebookozom, de Téged olvaslak ... a többit te érzed
VálaszTörlésszeretettel,
J.
Csatlakozom én is az olvasók táborához, ha nem is kommentelek sűrűn! Sokszor "szívemből beszélsz" és minden elismerésem a lelkiismeretes anyaggyűjtésért, a helytörténeti érdekességekért, volt már hogy valami érdekes látnivalóról innen értesültem! Előbb olvasom a blogodat mint a bamát :P
VálaszTörlésÉn is mindig olvaslak, s ha időm van szólok hozzá. Én még magamnak sem írok sokszor, értsd bejegyzést. Abba ne ne hagyd, imádom a "morgolódásaidat".
VálaszTörlésMinden nap "benezek",szivesen olvasom amit irsz! :) meg akkor is,amikor nem irok kommentet
VálaszTörlés:-) Megvidámult a szívem....
VálaszTörlésKöszönöm !!!!!
Tudod, hogy a napom nekem is Veled és a Blogoddal indul!!!!!!!!!!
VálaszTörlésSzilvi
Tudod hogy én is ilyen gondolatok miatt fejeztem be az írást, de Téged olvaslak !
VálaszTörlésJó lenne tovább is ...... :-)
Újra csak köszönni tudom mindannyiotoknak, hogy jelentkeztetek ! Ígérem, igyekezni fogok - ha nem is minden nap, de gyakran jelentkezni.
VálaszTörlésSzerintem nincs szükség erőn felüli törekvésre, hogy feltétlenül minden napra szülessen valami írás. Akkor írj, ha úgy érzed, van miről. Részemről: nem fészbúkozok [próbálnak befűzni több oldalról is, de eddig ellenállok :-)], és egy ilyen blog (értsd: mint a tiéd) értéke össze sem vethető azzal. Ha abbahagyod az írást, az értékképződés marad abba. Persze a sok fent lévő anyagod már tekintélyes érték, de lehet ezt még fokozni :-) Szóval összességében: szerintem mindenképp érdemes írnod, és én olvasni is foglak :-) Szép napot!
VálaszTörlésKedves Gaia, ez a komment olyan volt nekem, mint amikor az iskolában csillagos ötöst kaptam. Köszönöm !
VálaszTörlésEn is szinte naponta belenézek a bloggodba és nagyon sokszor megosztom gondolataidat annélkül hogy kommentelném. E mellett köszönöm a sok értékes és szép videót, verset vagy egyébb kulturális jellegü dolgot amit tovább adsz. Nagyon hiányozna a bloggod ha nem folytatnád !
VálaszTörlésKöszön Piros ! Igyekszem "talpon maradni".
VálaszTörlés