Lehet, hogy ráérős időm engedi (ebben a nagy bezártságban), lehet, hogy másban is felmerülnek ilyen témák, csak nem beszél róla....
Azon meditáltam a minap, hogy néha milyen nehéz „nem”-et mondani.
Nehéz
nem-et mondani
- vásárlásnál – hiszen a józan eszed tudja, hogy az a
bizonyos dolog bár tetszik, de nem szükséges. A fogyasztói társadalom többek
között pontosan ezt használja ki.
- kölcsönadásnál – mert óhatatlanul benn van az ember
agyában, ha a másik nem vigyáz rá, tönkreteszi, esetleg nem adja vissza és egyébként
meg milyen kínos visszakérni…
- bizonyos rossz szokások elhagyásánál is. Megéltem.
Abbahagyni a cigarettát – aki csinálta – tudja, hogy nem egyszerű. Önmagadnak
„nem”-et mondani, olyasmire, amiről egyrészt tudod, hogy káros, másrészt tudod,
hogy mégis jólesik.
- egy elgondolt terv megvalósítására, legyen az akár csak
egy frizura. Én úgy vélem, jobban állna nekem a konty. Mások szerint meg jobb,
praktikusabb a rövid frizura. Mi az erőseb, a vágy, vagy a praktikum ?
Talán a
leginkább nehéz (legalábbis számomra)
- valaki kérésére
mondani „nem”-et. De lehet-e, és kell-e
mindig és mindenkinek a kérését teljesítenünk ? Próbálkozik az ember
„elfogadható” indokot találni, de a lelke mélyén (az enyémben legalábbis) ott
marad a kétség. Még akkor is, ha a kért dolgot esetleg nem is tudtam volna
teljesíteni.
Persze az
se nagy öröm, ha az ember rájön, hogy a vannak dolgok, melyek csak „egy-irányban” működnek. Mindig
nekem kell megtenni, engedni, alkalmazkodni ?
A
következő „rosszasági” fokozat: bevallani, hogy te azért nem kérsz már szívesen
(még szükséges dolgokat se) magadnak, mert nem akarsz másnak terhére lenni.
Az utolsó
– tán legrosszabb: Rájönni, hogy már nem is nagyon kérnek tőled.
A
kérdésem megválaszolatlanul marad: Miért nem szeret az ember nem-et mondani ?
Jó ez a fotó. Én most nemet mondtam, bele is halok. Nem értettek meg, s én vagyok a rossz. Vállalom, már annyi van a hátamon.
VálaszTörlésA "nem" mondás ellenére se haragudj magadra ! Tényleg kell legyen egy határ, amíg elmegy, el tud menni az ember. Talán belülről jön a hang, ami figyelmeztet, eddig és ne tovább....Az idő pedig valószínű téged fog igazolni.
Törléseszembe jutottál ezt a cikket olvasva: http://szabadonebredok.info/hogyan-szabadulj-meg-a-megfelelesi-kenyszertol-a-hatekony-leszaras-kifinomult-muveszete/
VálaszTörlésÉrdemes elolvasni az általad ajánlott cikket és elgondolkodni rajta.Bizony kissé nehezemre esett bevallani, hogy kb. melyik kategóriába is tartozom, tartoztam egész életem során. De az az érzésem, a hátralévő idő nem elég arra, hogy gyökeresen megváltozzam. Mindegy, kis lépésekkel is lehet előrehaladni.
TörlésKatalin, de jó, hogy belinkelted!!! Ugyanis amikor Aranyos bejegyzését olvastam pontosan ez a cikk ugrott be. Kerestem, de nem találtam, már nem emlékeztem, hogy hol olvastam.
TörlésAmikor először olvastam, kicsit felháborított a "körítés", de másodszor olvasva, a mondanivalóra koncentráltam. Ebben pontosan benne van, hogy is kéne a dologgal bánni. Én sem az a tipus vagyok, aki kategórikusan nem-et tud mondani, bár ez már sokat javult(?) Megtanultam, megértettem dolgokat, azóta könnyebb a nem-et kimondani, anélkül, hogy lelkiismeretfurdalásom lenne (na jó, ezen van még mit csiszolni).
Mmama-nak van igaza, változtatni sosem késő! :-)
Engem többnyire a sajnálat, a másik megsegítésének (már megszokott belső) kényszere mozgat - mert ki, ha nem én ?...Itt csúszik a dolog félre. Talán azt kellene kérdeznem, hogy miért én, s más miért nem ???? vagy: és mi van akkor, ha én nem ????
TörlésVan,akinek ez nem probléma,mármint nem-et mondani,nekem is gond.Tanulom öreg fejjel még mindig.
VálaszTörlésEz alkat kérdése.Aki nem szeret konfrontálódni,az nem-et se szeret mondani,pedig nagyon is kell.Sajnos alapból van akit úgy nevelnek,hogy legyen jó kislány,kisfiú és a szülő nem akarva rosszat,de mégis nagyon rosszat téve kiírtja a gyerekéből a nem-et mondást.
Igen, az én korosztályom bizony úgy nőtt fel, hogy okosabb dolog hallgatás, mint a nem-et mondás. Ezért is érzem, hogy nagyon sokat változni e téren nekem már nincs lehetőségem, de veszem észre magamon - hogy tán ösztönösen is - de hajlok valami dac, tiltakozás felé.
VálaszTörlésVagy érdektelenség felé ?
Na ezen elgondolkodom....
Be kell vallanom hogy , most idősebb koromra lettem renitens .
VálaszTörlésMár ki merem mondani a "NEM" -et , és többek között még sok mást is ................
Sokkal könnyebbnek érzem magam ha egy szóból megértetem magam.
Aztán aki sértődik sértődik, majd megbékél .
Önző lettem . Önző lettem ?
Nem volt ez mindig így , volt sok álmatlan éjszakám mikor nem mertem kimondani miközben elveimmel ellenkezett,vagy a hátam közepére kívántam az aktuális dolgot.
Mindig udvarias és jól nevelten kellett viselkedni , hol ezért hol azért .
Nah ennek véget vetettem , alkalmazkodtam , elnéztem stb ............ elég volt.
Mostanában nincsenek elvárásaim senki felé, és nem csalódom .
Ettől én még adhatok bárkinek , sokkal nagyobb öröm ez így .
Jah ! és változtatni soha sem késő !!
mmama
Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy mi változunk-e, ("csak úgy") vagy a körülöttünk változó világhoz próbálunk alkalmazkodni. Nekem vannak gondjaim, de néha úgy érzem a fiataloknak nem annyira - vagy tán rosszul látom ? Ebből adódhat, hogy néha úgy tűnik, az udvariasság nem az erős oldaluk ? Jobb nekik (mint nekem volt) ? Jól teszik ?
TörlésAbban igazad van, hogy lehet "nem"-et mondani és "igen"-t csinálni...Nagyobb az öröm.Tudni kell, érezni kell a határt, hogy az egyensúly bennünk és körülöttünk azért meglegyen.
Nem sikerült a beírásom,- elnézést.
VálaszTörlésMajd talán máskor.
Kedves Névtelen, csak próbálkozz, nem is kell "bejelentkezned", ha a kommented végére írsz valami nevet, vagy azonosítót, akkor sima ügy a kommentelés. Kíváncsi vagyok mindenki véleményére.A tiédre is.
Törlésmmama mindent leírt amit én is érzek, idős koromra. Talán már nincs mit veszíteni(?), megérik a személyiség, oly sok harc után? Vagy betelik a mérték?
VálaszTörlésMindkettő igaz - mégis elgondolkodik az ember, hogy mi a helyes irány, melyik a jó válasz. Bennem van hét évtized terhe, öröme, bánata, tanulsága, félelme - nem véletlen, hogy elgondolkodom ilyesmiken, vagy elbizonytalanodom néha....
TörlésNekem legyen mondva... :-) @X
VálaszTörlésIgaz, más is "dolgozott" a gépen... (és ilyenkor "semmi nincs a helyén..." )
Sajnálom,- ( dög meleg van )
OFF !
Te voltál a fenti "névtelen" ? :-) :-)
TörlésJó, majd ha "elmúltak a nehéz napok" várom jelentkezésedet !!!
Részvétem - de őszintén....látva a képeket is...