Végre, végre, végre !

Végre rendes, normális őszi idő van! Tegnap délután is sütött a nap, de nem túl forrón, a felhők csak halvány fátyol-dekorációk voltak a kék égen, s barátnőm sétálni invitált.

Nem nehéz, nem messzi, ám szívemet nagyonis melengető úton mentünk, a Tettyétől fel a Dömörkapuig, nem a „rendes” turista úton, hanem azon, melyen Lilivel meg a kutyákkal oly sokszor jártam. Épp ideje van a fenyővargánya szedésnek is, azért javasoltam ezt az utat – ám gombát nem találtunk.

A távolban a Hármas-hegy és a Zengő, ill. balra a Széchenyi és István akna

Viszont meglepően sok emberrel találkoztunk, akik már a Dömörkaputól lefelé igyekeztek. Nem örültem, de megállapítottam, hogy mégis vannak normális emberek, akik nem a tévé előtt ülnek egy gyönyörű napfényes vasárnap délutánon. Fent a kiskilátónál (=Flóra pihenő) meg kifejezetten sokan voltak, gyerekekkel, kutyákkal.

 

Flóra pihenő

 Amit tudni lehet róla: (innen: http://www.baronekjeno.hu/kilatok/flora-pihen)

„A Dömörkaputól nem messze levő Bertalan-sziklánál először Zellerin Mátyás készíttetett fapavilont, ahonnét „megragadó szép kilátás nyílik a bányatelepre". A „menházat" a Mecsek Egyesületnek ajándékozta (6). Érdekességként megemlítem, egy évvel korábban, 1892-ben ő létesítette a város új vízvezetékét is a Tettye-forrásra alapozva. A pavilont 1909-ben vihar döntötte le. 1911-ben Hamerli József és családja adományának köszönhetően építették át kilátónak, édesanyja emlékére Flóra-pihenőnek nevezték. Az új kilátó és a korlát is kőből készült, tetején körbe betonpadokat kapott. A kilátószintet fatető védte (7).Jelentősebb felújítására 1984-ben került sor (PIK Petőfi Sándor szoc. brigád, hirdette büszkén a kilátóra helyezett emléklap), majd pár éve európai uniós pályázatból újult meg. Jelenleg a fakorláttól eltekintve eredeti pompájában tündököl. A kilátás Pécsbányára és a Keleti-Mecsek csúcsaira a legjobb, de Pécs keleti városrészeit is áttekinthetjük innét.” 

A gyükési külfejtés tava

Az erdő – nem csoda, ősz van – gyönyörű már, színesednek a levelek. Egy dolog lepett meg, de ma már ott tartok, hogy nem is nagyon csodálkozom. A Rengeteg utcát valószínű tovább-vezetik/építik, mert ott ahol pár éve kedves tölgyes/fenyves erdő volt, most nagyon megritkították a fákat és kerítést húztak. Gazdagék háza még nem áll, de azt hiszem, mire legközelebb jövök, már új paloták fognak itt virítani. Beépítik a Mecseket… Sajnálom – de épp azt mondtam barátnőmnek, nem tudjuk megváltani a világot, nincs hely, ahová panasszal lehetne menni. Akinek pénze van, mindene van, megveheti az erdőt, és tulajdonképpen bármit csinálhat. A világ ilyen, mindig is ilyen volt. 

Kerítések....

Ettől eltekintve nagyon jól éreztem magam, és újfent örvendeztem, hogy használhatók a lábaim.

Te, akinek nincs baja a lábaddal örülsz-e kellőképp, hogy járni tudsz ????

Ha nem, hát szólok: örüljl !!!

Somlyó Zoltán: Őszi vers

 Megérted az őszt… a rövidült napok
susogó alkonyát, levelek rozsdabarna
szinét s a piros estet, melynek leple alá
vonul álom felé ember és minden barma.

Megérted: rádesik az ablakon keresztül
a napsugár: az égnek szőke, tömött haja.
És mustszagot lehelve és mámorát kínálva
nyílik meg lábad előtt a pince ajtaja.

Be jó is, hogy megérted. Helyetted most ki inná
gyümölcsök sárga mézét és vágyódó rimek
aromás teáját a csöndes kis szobában,
amelynek ablakán a függöny széltül remeg.

Vedd a mosolygó almát és a csengő barackot,
és vedd a szóló szőlőt s áldd meg a pillanat
mennyei tisztaságát s csillagát életednek,
mely akkor lesz legfénylőbb, amikor leszalad…