Ajándékaim

Olyan szépnek/jónak/tökéletesnek látszik néha a világ !

Az ember már-már kezdi elhinni, hogy vannak csodák – csodák, melyekre annyira vágyunk a reménytelennek tűnő napokban.

Hogy hozzánk érkezett egy picurka kis fekete hajú angyal, arról hírt adtam tegnap. De ma meg azzal szeretnék „eldicsekedni” – hogy – bár még itt sincs a karácsony – én már kaptam ajándékot.

Vera blogjában (http://veragondolatai.blogspot.hu) sóvárogtam egyféle virág után, mire nagyon hamar jött a válasz, hogy kaphatok belőle… Nem kérettem sokáig magam, szerencsére Vera nem az ország másik felén lakik – autóba pattantam, amúgy is szép volt az idő, örömmel kocsikáztam ki hozzájuk.

Sajnálom, hogy a kutyájával nem tudtam megbarátkozni, de arra viszont büszke vagyok, hogy az idegeneket nem nagyon kedvelő cicát meg tudtam többször is simogatni. Megcsodáltam a kaktuszait és pozsgásait, a kertjében és a melegházukban lévő sok szép virágot – és már folyt is belőlük a szó….

(Olyan csoda dolog ez – hányszor gondolkodtam el, miképp lehetséges: találkozol valakivel, akit az életedben nem láttál és az első pillanattól kezdve úgy beszélgettek, mint ezer éves ismerősök….Miféle titokzatos vonzerők működnek bennünk ?)

És volt akkor nekem ott minden földi jó: csokis nyalánkság, amitől lelkifurdalásom volt ugyan, de nagyon finom volt és természetesen ettem belőle (egyet), sőt szégyellni való módon nem voltam képes visszautasítani a hazára becsomagolt pár szemet sem. (Még megálltam, most is a hűtőben pihenget…) Kaptam finom kávét és abban a kis időben, amit ott töltöttem, millió történetet  - bár az én szám se sokat hallgatott….

A végén meg még egy kis karácsonyi előzetest is kaptam, aranyos kis tasóban egy gyönyörűséges „örök-hópihét” meg egy felturbózott karácsonyfadíszt, egy „tökös szívet” , és mindezekhez egy kis szütyőt….

Szóval kérem, megvan a virág,  tele vagyok aranyos ajándékokkal, és virtuálisból valóságossá vált egy kedves ismerős.

Köszönöm Vera !