Vérlázító embertelenség a pécsi sürgősségi osztályon !

Nos én ehhez, az alább bemásolt cikkhez különösebbet nem is akarnék hozzáfűzni.  
Egy hetes a hír biztos sokan olvastátok is. 
Mivel azonban a barátnőm ebben a kórházban fekszik, csak még egy dolgot hadd írjak le. Elő volt jegyezve felvételre, nagy műtétre hétfőre. Bementünk. Délben hazaküldték, hogy nem tudják mikor lesz a műtét... Aztán másnap délután ugrasztották, hogy most mégiscsak jöjjön, de azonnal, mert másnap műtik... Kérdem én egy 72 éves ember idegei és lelkivilága el kell viselje ezt, hozzáadva az érthető és természetes félelmet ? Tényleg nem lehet ezt másképp csinálni ?

 Aki volt ápolásra szoruló beteg, akinek volt beteg hozzátartozója, az nagyon is át tudja érezni a helyzetet. Aki ilyen intézkedéseket hoz, az lelketlen, agyatlan, szemét ember. Igenis az ! Mert ő nyilván nem itt haldoklik, hanem a davincsiben százezrekért. Ott nincs kitiltva a rokon, hiszen pénzért mindent lehet. Talán nem lenne ilyen erős ellenérzésem, ha a beszállított sürgős, vagy kevésbé sürgős "esetek"  (értsd: emberek !!) mellett állandó ápolószemélyzet lenne, aki figyel rájuk, aki WC-re segít, vagy megitat, netán megnyugtat egy idős, vagy épp igen rossz állapotban lévő embert. De ez, ilyen természetesen nincs. Csak paragrafus van - az viszont be van tartva rendesen. Emberi érzés az ismeretlen fogalom ebben a "csodakórházban". 

Vajon a nagyfőnökök anyukájával is ezt teszik ? Vagy azok el tudják intézni, hogy mégse ide kerüljön a rokon/haver?  Rendkívül örülnék, sőt kívánom, hogy mielőbb személyesen kelljen meg/átélnie ezt a helyzetet annak, aki ezt a rendelkezést hozta.

Az alábbi cikk innen bemásolva: http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/pecsi-surgossegi-a-hozzatartozoknak-kivul-tagasabb-avagy-tessek-elolvasni-a-szabalyzatot 

Pécsi sürgősségi: a hozzátartozóknak kívül tágasabb, avagy tessék elolvasni a szabályzatot!

2015. november 20. péntek 05:42

Csaknem egy hónapja vezették be Pécsett a Janus Pannonius Klinikai Tömbben kialakított sürgősségi osztályon azt a szabályt, hogy a beteggel nem tartózkodhat hozzátartozó a vizsgálatokra való, sokszor órákig tartó várakozás idején. Az intézkedés nagy felháborodást váltott ki, számos észrevétel a szerkesztőségünkbe is eljutott, ezért a helyszínen győződtünk meg arról, mi vár a betegekre és a családtagjaikra.
A kiválóan felszerelt Sürgősségi Betegellátó Osztályon, a közelmúltban átadott Janus Pannonius Klinikai Tömbben (400 ágyas klinika) évente akár százezer esetben mentenek életet, segítenek az orvosok súlyos betegségek, rosszullétek idején. Mindez tiszteletre méltó még akkor is, ha sokszor 10-15 órát kell várakoznia annak, akinek az esetét nem ítélik sürgősnek. 
De talán ezt is könnyebben vennék tudomásul, ha körülbelül egy hónapja nem hozták volna azt a döntést, hogy a hozzátartozóknak kint van a helyük - a folyosón. A tejüveg ajtókkal elválasztott felvételi helyiségben nem tartózkodhat senki, csak a betegek és a bejárat „lelkiismeretes" őrei.
Így, ha egy idős, mozgásában korlátozott hozzátartozót kísérünk be, kénytelenek vagyunk sorsára hagyni, nem vihetünk neki például vizet, nem szólhatunk hozzá, nem foghatjuk a kezét, egyéb szükségleteiről már nem is szólva.
Kevés a hely, sok a beteg, a személyiség jogok is sérülhetnek a zsúfolt várakozóban, halljuk az érveket.
Szerkesztőségünkbe is számos észrevétel érkezett, ezért személyesen is felkerestük a sürgősségit.
A felvételi térben mintegy húszan ültek, ki széken, ki ágyon fekve, várták sorukat csöndben. Egy férfit pont akkor tessékeltek ki a beteg mellől, ő még ezt is udvariasan megköszönt, s magára hagyta az ágyon az idős asszonyt, akit elkísért.
Odakint egy kisdobszai asszony várt hét (!) órája a huzatos folyosón arra, hogy megtudja, hol a férje, hova vitték, mi van vele. Közben egy idős idős úr kért meghallgatást, nem járt sikerrel, így távozott, a húgának vizet adni szándékozó fiatal nőt is visszafordították az ajtóból, „tessék a szabályzatot elolvasni" mondattal.
Ha orvostól kérnénk választ hozzátartozónk hogylétéről, az szintén nehéz ügy. Telefonszámot kapunk, ahol három óra múlva érdeklődhetünk. A telefon viszont a legtöbbször foglalt, így kissé bonyolult ez a mód is, hogy megtudjuk, mi van szerettünkkel.
Azt csak remélni lehet, hogy hamarosan ésszerű megoldás születik erre a problémára, s megnyugtató helyzet teremtődik a sürgősségin. A szakirodalom mindenesetre azt látszik alátámasztani, hogy ha nem vagyunk magányosak a bajban, akkor sokkal könnyebb azt elviselni.

Hárságyi Margit - Fotó: Kálmándy Ferenc