A pécsi „cserkész szobrok” története KIEGÉSZÍTVE !

Elöljáróban: először csak kettő cserkész-szoborfotóm volt, majd megtaláltam hozzá a harmadikat. Már kész volt az anyag, amikor megérkezett – egészen váratlanul – a negyedik képe is. „Ő” már nem áll hősiesen, és annyira, de annyira hűen tükrözi az életet, még szobor voltában is: voltunk fiatalok, erősek, aztán csendben, észrevétlen  tönkrementünk, majd elfeküdtünk, s lassan a moha és a fű lepi be testünket….

(Nem szerkesztettem át a képeket. Meghagytam az első variáció szerint, mert így tükrözi a valóságot.)

Egyszer volt, hol nem volt….talán így kellene kezdenem a mai mesét, mert amit leírni szeretnék, inkább már a mese határát súrolja, olyan kevés tényszerű adatot fogok tudni majd felmutatni.

Megírom, közreadom mégis, mert „nyomozásaim”  közepette kiderült, hogy nem én vagyok Pécsett az egyetlen ember, akinek mond valamit ez a két szó: „Cserkész szobrok”

Messzire kell visszamennem. Egészen kicsi gyerek voltam, amikor először láttam két cserkész szobrot az egyik, utcánk-beli kertes nagy villa udvarában. Mint  rendes, kíváncsi kisgyerek, érdeklődtem kilétük után, s a következő mesét mondta nagymamám, vagy nagyapám – sajnos, nem tudom, ki volt az első mesélő, hiszen a történetet többször is hallottam.

"Volt egyszer régen egy cserkész-tábor valahol, talán a Balaton partján, ahol a táborozás során az egyik fiú, aki nem tudott jól úszni, fuldokolni kezdett. Mire segítségére sietve egy másik cserkész társa is vízbe ugrott. Kihúzni azonban nem tudta, így hát mindketten a vízbe fúltak. Az ő emléküket őrzi ez a két cserkész szobor…."

Jó, ezzel a történettel éltem kb.65 évet. Elköltöztünk persze abból az utcából régen, ám ha arra jártam, mindig kerestem szememmel a szobrokat – de nagyon régóta sehol se látszottak. Igaz, új gazda került a házba, hatalmasra nőttek a bokrok is. Talán valahová beljebb vitték – gondoltam/reméltem.

Aztán 2007-ben, a Lilivel sétálva, a város másik végében, egy családi ház kertjében egyszer csak mit látok ? Hát az egyik cserkész szobor áll ott ! Kicsit körbe-leskelődve, hamarosan a párját is felfedeztem. Másnap már fényképezővel mentetem, s bebocsátást kértem – elmesélve a szobrok általam ismert történetét. Engedélyt kaptam a lefényképezésükre. Megtudtam, hogy jelenlegi tulajdonosuk a szobrokat a vásárban vette, de ő sem tudott semmit a szobrok történetéről.

Nagyon örültetem, hogy gyerekkorom egy picike darabját – az amúgy egyre kevesebb közül - újra megtaláltam.

Egy ideig szándékomban is állt írni róluk – de (mai napig nem tudom az okát, ám talán „felsőbb utasításra”) végülis nem számoltam be sem a szobrokról, se az általam ismert történetükről.

Úgy egy hónapja tízmilliomodszorra  sétáltam végig a Gyükésbe vezető utcán. Teljesen gondolatok nélkül, csak időnként feltekintve, hiszen szinte minden kavicsát, kerítésdrótját ismerem ennek az útnak, Lilivel olyan sokszor jártunk erre.

És akkor megint csak csoda történt – mint  vasat a mágnes – úgy húzta a tekintetemet egyszer csak egy ház kertje, pontosabban, a kertben álló szobor. Lehet, hogy fel is sikkantottam - senki nem járt arra, akár meg is tehettem, de nem emlékszem…. Azt viszont tudom, hogy a  döbbenettől földbe gyökerezett a lábam. Ugyanis mit láttam ? Egy cserkész szobor állt a kert közepén !! Soha, SOHA nem láttam itt ezt a szobrot…

Azonnal elindult a hangya a fejemben, hogy került  ez ide ? és hol a párja ? Nem én lennék, ha nem kezdtem volna azonnal lázas kutakodásba. Már másnap elmentem arra régi címre, ahol 9 éve a két szobrot felfedeztem. Bár a bokrok rendesen megnőttek ennyi idő alatt, de azért csak csak meg tudtam állapítani, hogy ott megvan még mindkét szobor. Na jó, de akkor mi ez, ki ez a harmadik ? Honnan került ide ???

Egy ilyen sztorit csak nem hagyok elszaladni az orrom előtt, anélkül, hogy ki ne nyomoznám a teljes történést !

Becsengettem az újonnan felfedezett szobor "házába" – ám senki nem volt otthon. De volt névtábla. Hazajöttem, első dolgom volt rákeresni a névre. És ugye….hát igen, ilyen a net, megtaláltam a tulajdonost, telefonnal, E-mail címmel, stb…

Azonnal írtam is, elmondva, ki, mi vagyok, s mi után érdeklődöm.

Rövidesen személyesen is megismerkedtem a ház lakóival, a 3. cserkész szobor tulajdonosaival. És hogy mik derültek ki beszélgetésünk során, azt végig le se írom, mert abból 3 kötetes regény lenne. Két régi pécsi ha találkozik….

A cserkész szoborra vonatkozó infókat viszont akkor ezennel megosztom:

Tehát: eredetileg négy (!) szobor készült, két cserkész és két levente alak. Egy olyan család készíttette, akiknek mind a négy fia elesett a háborúban. Eredetileg az ő kertjükben álltak a  szobrok – de amilyen zord és zavaros az élet és a világ, a négy testvér-szobor három felé szakadt. Hogyan, miképp, - talán senki sem tudja a pontos mesét...
Bár már igen szép korúak, de hárman még egész jó állapotban vannak. Kedves vendéglátómtól tudtam meg, hogy a negyedik  annyira tönkrement, hogy már felállítani sem lehet, egy családi ház kertjében egy bokor alatt „alszik” csendesen, talán mindörökre. 
Nos, ha nem is  egészen részletes és pontos története ez a szobroknak, de mégis valamennyi a meséjükből. És ha máshol sehol, hát itt, a net mesebirodalmában újra egymás mellé kerültek a testvérek....

Nem akartam a negyedik rom-szobor tulajdonosát is zaklatni egy fotózás kedvért, mert én így is elégedett voltam a történettel. De lám, tényleg vannak csodák, mert egy napon mégiscsak megkaptam annak a szerencsétlen negyediknek a fotóját is !

Megtaláltam a négy testvér-szobrot, ám azt sosem fogom tudni kitalálni, miért hányta-vetette őket ennyire szanaszét a sors – de bizonyára így volt ez megírva a „nagy könyvben”.
Én csak annyit tettem most, hogy létüket ebben a virtuális formában próbálom megőrizni, ha nem is az örökkévalóságig, de még talán egy darabig….

                                                                                                     ***************

Csak egy utólagos megjegyzés: nagyszüleim cserkész vízi-mentős sztorija is igaz, de a szobrok nem emiatt készültek. Akit érdekel, itt olvashat róla:

http://lexikon.katolikus.hu/R/Radics.html :

„…A szombathelyi Fiúkereskedelmi Isk. 49. sz. Berzsenyi cserkészcsapat cserkészei 1936 nyarán a Rába-parton, Németszecsőd határában táboroztak. A meleg nyári napon a cserkészek a folyóban fürödtek, parancsnokuk, Radics Dénes a parton őrködött felettük. A 17 éves Gárdos Lászlót elkapta a Rába sodrása. Radics Dénes a vízbe vetette magát, és mindketten a hullámok közt lelték halálukat. Németszecsődön a régi temetőben temették el….”

                                                                       
                                * * * * * * * * * * * 

Érdekes és értékes fotókat kaptam @ x-ről. A cserkészekből hármat szobor alakban, a negyediket domborműként lehet a fotón látni. Mindezek egy Éltető nevű család Székely Bertalan úti házának kertjében voltak régen. Nos, ennyivel tudtam kiegészíteni a cserkészek történetét. Milyen nagyszerű lenne, ha valami véletlen folytán az esetleg még élő rokonok rábukkannának ezekre a képekre, s megírnák azt, ami előlünk/előlem még mindig rejtve maradt: a cserkészek igazi történetét.

Ne tévesszen meg senkit a cserkészkalap. nem a szobor része, csak valószínű rátették a fotózáshoz

A negyedik cserkész (jellemzője: nincs sapkája) eredetileg még csak dombormű formában látszik a ház falán