Budapesti látogatás

Valahogy ma olyan nehezen tudom elkezdeni az írást…

Összekuszálódik bennem sok minden (még ha furának is tűnik): a valaki elvesztése miatti fájdalom,  a felfedezés jó érzése és a régen kitűzött "feladat" sikeres teljesítése feletti öröm.

Kezdem az elején. Aki olvas, tudja az „angyal-mániámat”. Hogy mostanában nem írok róluk, megvan az oka – ám nincsenek teljesen kipusztítva a szívemből, még ha hátrébb is lettek sorolva, mint ahol eredetileg álltak…Van rá jó okom.

Amikor kiderítettem az angyalaim „előéletét” már akkor gondoltam, hogy de jó lenne felmenni Budapestre, s megnézni az ép, még álló, eredeti angyalszobrokat a kőbányai Szent László templom tetején. Azt is tudtam, - utána-olvastam – hogy ezt akár Zsolnay templomnak is lehetne hívni, ha valaki szentté avatta volna az öreget. Ugyanis csupa-csupa csodálatos Zsolnay kerámia belülről !

Szóval szerettem volna „élőben” is megnézni, de valahogy húztam-halasztottam a dolgot. (Valójában az az igazság, hogy nagyon nem szeretem Bp-et, ez volt a legfőbb ok a nem-menésre.)

Jó egy hete azonban nagyon szomorú hír érkezett kedves bp-i barátomtól, 43 évesen hagyta itt őt és két pici gyerekét a felesége….A temetés a kőbányai Szt.László templomban lesz – szólt a híradás.

Ugye, természetes, hogy ezek után én is ott voltam….

Szét kell választanom a két témát, a szomorúságot és az örömömet,  meg is próbálom, de soha nem fogok tudni egyikre gondolni úgy, hogy azonnal a másik is eszembe ne jusson.

Egy órám volt a fényképezésre – nem sok idő. Kint szikrázva sütött a nap – ami egyrészt előny, másrészt hátránynak bizonyult. Most, itthon láttam, hogy a nagy sietségben/igyekezetben bizonyos részeket kihagytam, sajnálom, hogy nem készítettem több közeli fotót….de most már mindegy…

Nem írom le részletesen a templom történetét, nagyon jó ismertető található róla itt, ajánlom elolvasni: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,542,0,0,1,0

És persze rengeteg fotó van fenn a neten, de azért én is mutatok néhányat:  

 

Ez az első nem saját kép. Annyira kerestem és fényképeztem az angyalokat, hogy előnézetből nem csináltam fotót :-(

 

Itt látszik a bejárat feletti három....

 

Nem valami jó kép, de ez meg a 4. és 5. angyal....

 

A főbejárat zárva és nyitva

 

A főbejárat fölötti mozaik

Néhány viszonylag elfogadható kép: Róth Miksa üvegmozaik ablakai

 

A főoltár

Mellékoltárok....

A szószéket "egyben" nem tudtam lefotózni...

A fotózás, gyászszertartás után még felkerestem egy kedves budapesti ismerősömet, ahová a fáradságos délelőtt után egy finom házi krumplistésztára voltam hivatalos. Megpihentem a légkondis, kellemes lakásban, aztán hamarosan máris indulni kellett vissza.

A városon belüli ide-oda utazás közben  nagyon kellett koncentrálnom, hogy el ne tévedjek, igazi „vidéki kislány” vagyok én ott, mindent háromszor megkérdeztem, metróval, villamossal, busszal kellett utaznom, tört a frász, nehogy eltévedjek… útleírás listával a kezemben közlekedtem (jó hülyén nézhettem ki, de nem érdekel…). Végülis minden simán ment, jó közlekedési eszközökre szálltam fel és le és nem tévedtem el ebben a rút dzsungelben, ami számomra Budapest…

A vonatban nem működött a légkondicionáló, zsúfolva volt (péntek délután érthető) – szóval a haza-utam egy rémálom volt.

Itthon aztán megállapítottam, sok már nekem három esemény + 6 órás vonatozás egy napra. Nem tervezek újabb budapesti utazást (se) mostanában.