Gondolatok séta közben

„A gondolat – mint pillangó, ujjadra száll, megpihen pár percig, majd továbblibeg.” .

Csodás napsütés, laza kis séta, gondolatok kalandozása… Persze, hogy a múltba, hová máshová ? Az egyik kertben hihetetlen mennyiségű aranysárga krókuszt látok. Gyönyörűek. Rögtön eszembe jut a Visy László u. sarkán egyszer volt Mustos bácsi (vagy Kustos ? ezt sose tudtam pontosan, de lényegtelen is) kertje. Akkoriban a krókusz nem volt olyan ismert, elterjedt mint manapság. Annyira emlékszem, - még a halványzöldre festett kerítés rácsára is – ahogy odanyomtam az arcom, és bámultam ezeket az apró kicsi virágokat. Bevallom irigykedtem, mint minden rendes, normális kisgyerek, aki szeretne valamit, ami nincs neki. Mert a mi kertünkben nem volt. Egyszer megkérdeztem – templomba menet – nagymamámat, milyen virág az, de ő nem ismerte, azt mondta, „szép sárga kis virág”. És milyen igaza volt…Tényleg az.  
                                                 
                                                  *****

A réten egy öregember, kék-kockás ingben, kötényben (bármiben fogadnék, sváb származású, mint az én őseim) veresgyűrű ágakat vág. (Tudod-e mi az ???) Jó egyhúszasra, szépen halomba rakja. Ott ballagok el mellette, nem bírom megállni, hogy meg ne kérdezzem:

- Seprűnek ?

- Igen. – jön a tömör válasz.

Megyek tovább, a szituáció nem arról szól, hogy beszélgetünk. Ő vágja a vesszőket, én sétálok tovább, magamban folytatva a monológot. Igen, Nagyapám is sokszor csinált a mi „hegyoldalunkban” növő bokor ágaiból seprűt. Sőt, még pár évvel ezelőtt én is csináltam. A lombot és a laza havat nagyszerűen lehet vele söpörni, arról már nem is beszélve, hogy nem kerül egy fillérbe se.

És már megint az jut eszembe: családom ifjai tudnának-e söprűt csinálni, egyáltalán eszükbe jutna-e ilyesmi, tudják-e melyik bokor ága jó erre ?

Na ja, és azonnal a másik kérdés: Hát megmutattad nekik ? …

Aztán sétálok és gondolkodom tovább. Holnapra meglehet, elfelejtem az egészet….

Kép: https://pixabay.com/p-1241032/?no_redirect