Ime...Hátha másnak is....
Vigasztalás...
Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.
Nem tartozol senkinek...senkihez.
Adósa nem vagy másnak,
csak magadnak.
Gyorsuló időben
Az évek futnak súlyosan, dobogva,
én is gyorsulva süllyedek a múltba.
Tudom, hogy a világ meglesz majd nélkülem,
de mégis, néha már úgy képzelem,
hogy e világ az én világom:
napom, holdam és csillagom... virágom...
s ha meghalok, nem marad semmi:
velem együtt tűnik el valamennyi.
Persze, magam is nevetek e képen,
volt már hasonló, naiv tévedésem,
hát nem tudom, küzdjek-e ellene,
vagy inkább megnyugodni kellene,
nem tűnődni, mi vár a nagy egészre,
a világra, melynek nem leszek része.
..Néha...
Néha még kihúzom magam:
Hasat be, mellet ki! - mint régen,
de csak kavicsot rugdosok,
nem felhőt nézek fönn az égen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése