Tegnap de. 11 felé az Uránvároson át autóztam ki a városból. Már messziről láttam a hatalmas füstöt – NEM lassítva haladtam el az akkor már lángokban álló ház előtt – de tűzoltók még nem voltak ott.
Nem tudom leírni mit éreztem/gondoltam…A saját kis „balesetecském” jutott eszembe – meg a vasasi tűz….
A tűzoltóság közleményében ezt olvastam:
„Az esethez a város hivatásos tűzoltói vonultak. Az oltás során megbontották a padlás deszkaburkolatát, illetve dugólétra segítségével két négyzetméternyi területen leszedték a tetőről a cserepeket. A tűz három négyzetméternyi területet érintett, az épület további szerkezetére nem terjedt át. Az eset során személyi sérülés nem történt, lakosságvédelmi intézkedésre nem volt szükség.”
Ebből úgy tűnik, hogy szerencsére „időben” meg tudták állítani a lángokat – de hazafalé jövet láttam a házat ismét, nos, nem tudom, lakható-e egyáltalán…
És a rémhírek között olvastam ezt is:
Komolyan mondom, megáll az ész – és nap, mint nap azt érzem, el kellene menekülni valahová – de fogalmam nincs, hová lehetne, hacsak nem a túlvilágra. Mert hogy összeverekednek, vagy egyéb durvaságok történnek – még hagyján – az se öröm, na de már mi is itt vagyunk, hogy „fegyvert ránt” valaki „csak úgy” a vita hevében ????
Hát igen, itt vagyunk.
Azt csoda, ha ki se akarom dugni az orrom a "birtokunkról"...
VálaszTörlésNem, nem csoda - az ember (többnyire) az otthonában biztonságban érzi magát...
VálaszTörlés......
Míg be nem törnek egyszer hozzá....
...mert akkor aztán egyszer s mindenkorra vége a biztonság-érzésnek.