Első
nap egy berlini általános iskolában, a nyári szünet után. A tanár
névsorolvasást tart:
-- Mustafa El Ekh Zeri?
-- Jelen.
-- Achmed El Cabul?
-- Jelen.
-- Kadir Sel Ohlmi?
-- Jelen.
-- Mohammed end Ahrha?
-- Jelen.
-- Mi Cha Elma ler?
Csend a teremben.
-- Mi Cha Elma ler?
Senki sem jelentkezik.
-- Utoljára szólítom: Mi Cha Elma ler?
Erre feláll egy fiú a hátsó sorban, és így szól:
-- Valószínűleg én vagyok, de az én nevemet úgy kell kimondani, hogy Michael Maier!
-- Jelen.
-- Achmed El Cabul?
-- Jelen.
-- Kadir Sel Ohlmi?
-- Jelen.
-- Mohammed end Ahrha?
-- Jelen.
-- Mi Cha Elma ler?
Csend a teremben.
-- Mi Cha Elma ler?
Senki sem jelentkezik.
-- Utoljára szólítom: Mi Cha Elma ler?
Erre feláll egy fiú a hátsó sorban, és így szól:
-- Valószínűleg én vagyok, de az én nevemet úgy kell kimondani, hogy Michael Maier!
Ez már nem vicces, ez a valóság. Egy kis baranyai faluban egy bizonyos szervezet sorra vásárolja fel a házakat, Palesztinok és mindenféle nemzetiség érkezik hónapról hónapra. Dolgozni egyik sem dolgozik, valami rejtélyes módon segélyezi őket az a "bizonyos szervezet". Most még rendesnek tűnek, már egy keveset magyarul is beszélnek, néha még segítenek is a "magyaroknak", pl. a helyi műemlékek rendebtételéhez is eljöttek segíteni, egy kis társadalmi munkára, de legyen kétség, ha többen lesznek, és minden jel erre mutat, akkor ők fognak felülkerekedni, a saját szokásiakkal, ideológiájukkal. Szaporulat pedig bőven van, egy családban 0-tól 18 éves korig szinte minden életkorú gyermek előfordul. Bárhová mennek, mindig együtt az egész család. Egyébként ilyen szempontból nagyon összetartók.
VálaszTörlésSajnos - szerintem is - ez a jövő, a fehér kipusztul, és nagy valószínűséggel vele együtt a "fehér" kultúra is. De hát az élet már csak ilyen. Mennyi minden történt, mióta a majom lejött a fáról :-)
Törlés