Valahogy olyan fura leírni néha bizonyos számokat… A „mindjártnyolcvanleszek” után azt, hogy hatvan éve érettségiztünk….
A 25 matrózruhás lánykából 18 „matróna” lett, 7-en pedig csak
föntről nézhettek már le ránk. (2012 óta nem halt meg senki – s szerintem ez
elég jó szám-arány…)
Olyan természetes volt, hogy mindezt évtizedeken át megszerveztem
nekik. De most megmondtam, ez volt az utolsó. Ám senki nem vette komolyan….
Pedig én komolyan gondolom. Ami persze nem azt jelenti, hogy ilyen-olyan –
főképp virtuális úton – ne tartanának kapcsolatot egymással néhányan. Kíváncsi
vagyok, jövő nyáron hiányolja-e majd valaki a megszokott találkozást…
Ha meglenne, ide tehettem volna a tablóképünket, de érdekes módon
a néhány gimi-kori fotómmal együtt, kézen-közön nézegetve, ez is valahol „lemaradt”,
eltűnt. Így hát fotó nincs, csak egy neten talált kép, mely abban az időben
készült, amikor mi ott kis „januszista lányok” voltunk…
Jó volt, szép volt, elmúlt.
Kép: https://en.mandadb.hu/tetel/373995/Pecsi_Janus_Pannonius_Gimnazium
Hát rég volt, de jó visszagondolni a régi évekre, visszaidézni a szép emlékeket!
VálaszTörlésAz én osztálytársaim közül is páran már csak fentről nézhetnek le.... örülnünk kell, hogy nekünk még megadatik a találkozás!
Bizony, szerencsésnek mondhatjuk magunkat - akik még megmaradtunk...
TörlésGratulálok jó közösségetek volt ! Nekünk 2 évvel ezelőtt lett volna az 50. találkozónk akkor vírus mizéria volt pedig örültem volna ha tudunk találkozni de ez akkor természetes volt hogy elmarad. Bár jelzést semmit nem kaptam ! Nekem sok olyan osztálytársam volt akik vidékről jártak be ezért még a véletlen találkozások is elmaradtak .
VálaszTörlésReméljük az 55. majd sikerül. ...végülis jó találkozni a "múltunkkal" . Egy jó szervező kell - és akkor sikerülni fog !
Törlés