Vajon hány embernek van a naptárában (használ ilyent még valaki???) szóval hány embernek van felírva, hogy "ma van nagyapám 125. születésnapja"....
Öt szó és olyan érzelem- és gondolat-áradatot indít el bennem, hogy leírni sem tudom...Nem, persze nem a 125 évvel ezelőtti történésről, de abból a közel 40 évből amennyit együtt töltöttünk. Főleg a kisgyerek-korom eseményei, és igaz, elfelejtem, hogy be kell fizetni a gáz-számlát, de azt pontosan tudom, mi történt, amikor nagyapám észrevette, a kedvenc sárgaszilva-fáját bizony kissé tönkretettük, mert öcsémmel azon hintázva, letört egy ága....
És eszembe jutnak meséi....Fogalmam nincs, hogy egy mai 5-8 évesnek a nagypapája tud-e mesélni olyan izgalmasakat, amilyent nekünk a nagyszüleink (mert Nagymama is!!) mesélt, de mi már kisgyerek korunkban elég jól voltunk tájékozódva és tájékoztatva a háború borzalmairól (is). És ez nem baj... Semmi károm nem származott belőle, viszont őrzök olyan emlékeket, melyeket talán a történelem könyvek se. Aztán persze velem együtt majd szépen eltűnnek...De így volt ez mindig, nem is fog változni.
Úgy emlékszem, az alábbi képet egyszer már betettem blogba, de nem baj. Nekem olyan kedves, hogy akár naponta nézegetném. 1952-ben készült egy István napon, amikor - szokás szerint - együtt volt a család. Aug. 19-én volt nagyapám születésnapja, 20-án a névnapja, s "természetesen" a fia, sőt az ő fia is az István nevet viselte - volt mit ünnepelni...A szomorú az egészből az, hogy a képen láthatók közül már csak én élek....vagy nem is szomorú, csak tény.
Nagypapa és ti mind ott fent valahol - nézzetek le egy pillanatra: én (ma is) gondoltam rátok.
Bizony jó az ilyen szép régi emlékek visszaidézése és megható tud lenni. Az én nagyapám nem volt egy kimondott barátságos egyszerű vidéki dolgos parasztember volt, de mégis olyan szeretettel tudok rá visszaemlékezni mikor morgott ránk az unokákra hogy a szénaboglyáról csúszkáltunk lefelé. A régi fotókat nézegetve nekem is mindig az jut az eszembe hogy már milyen kevesen vagyunk és ez elszomorít.
VálaszTörlésAz én nagyapám tanító volt ...hááááááát, szóval azért ő se volt olyan "unokák-álma" nagypapa - mert otthon is mindig azt hitte, ő a tanítóbácsi....De ezzel együtt mégis jó visszagondolni azokra az évekre, mert ugyan sokkal, sokkal szegényebbek voltunk, mint ma, de lélekben, szeretetben, családi összetartásban milliószor erősebbek és gazdagabbak.....
TörlésMilyen szép ha igy emlékezni tudunk, van mire van kire. Egy boldog gyerekkor az emlèkeivel szeretteivel hatalmas kincs mindenki szâmára akinek ebben része volt. Boldog lehetsz Boglárka.
VálaszTörlésÉn is annak tartom, kincsnek.... És mint sok "rendes" öreg ember néha előveszem a régi képeket, visszaidézendő a gyerek és ifjú koromat. Érdekes, hogy ezek az évek mennyivel szebbnek, kedvesebbnek értékesebbnek tűnnek, mint a későbbiek ( a közelmúltiakról meg szó se essen...)
TörlésBocsánat. „Fodorka“ természetesen, én is elmúltam 80, közeleg a 90. néha mellétippel az ember.
VálaszTörlés♥ Láttad/tudod, milyen szép virág a boglárka ? Sokkal szebb, mint a fodorka...Így hát inkább kedves dicséretnek veszem a tévedésed....♥
TörlésNahát!A nagyapá
VálaszTörlésd pontosan
Nahát!A nagyapád éppen 50 éves volt,amikor én születtem,mert én is ma vagyok 75 éves.Az én születésnapom sincs senki naptárjában bejegyezve...
Anci
Nos, akkor minden jót kívánok neked az ünnep alkalmából, bár a "minden" előtt jó testi és lelki egészséget - mert a többi "annyira" nem fontos...Azért kár, hogy az efféle ünnepek valahogy "kimentek a divatból".Jó volt néha a nagyobb családdal is összejönni.... (Zárójelben: nem tudom mi történt, de a kommented fura módon jelenik meg, és nem tudtam javítani rajta...)
TörlésKöszönöm ❤️
VálaszTörlésTényleg őszinte szeretettel írtam...... ♥
TörlésNagy kincs, ha az ember ilyen szeretettel tud visszaemlékezni az eltávozott családtagjaira. Nekem is nem múlik el úgy nap, hogy Anyukám ne jutna eszembe, pedig már lassan 13 éve lesz, hogy nincs velünk. Nekem is nagyon jó visszaemlékezni a nagyszüleimre, és más eltávozott családtagjaimra, szeretettejes emberek voltak mind.....
VálaszTörlésEzen a képen 8 éves vagyok és szerencsére nem tudom, mi vár rám...Még együtt van a családom...Aztán sok minden történt... De jó, hogy ez az egy kép megmaradt, mert bizonyítja, volt ilyen is.
Törlés